Evangélikus Nagytemplom (Békéscsaba)

Evangélikus Nagytemplom
Bekescsaba evangelikus nagytemplom 01.jpg
Település Békéscsaba
Cím Szeberényi tér 1.
Épült 18071824
Építési stílus klasszicista
Építészek Pumberger Ferenc
Czigler (Ziegler) Antal
Hoffer József
Friedrich Brugner
Felavatás dátuma 1824. június 29.
Térkép betöltése…

A Békéscsaba központjában álló Evangélikus Nagytemplom Kelet-Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma. Az Evangélikus Kistemplommal szemben, a Kossuth tér és a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium között, a Szeberényi téren található. Műemléki védelem alatt áll.

Története

A 18. század végére a békéscsabai evangélikus gyülekezet számára kicsinek bizonyult a már meglévő Kistemplom, ezért új templom vált szükségessé. Több javaslat közül Draskóczi Milecz Mihály lelkész kezdeményezését fogadták el: egy nagyobb templom felépítését a régivel szemben. Így az építkezés ideje alatt sem kellett a gyülekezetnek nélkülöznie az istentiszteleteket, továbbá az építészetileg értékes Kistemplom is megmaradhatott.

Az egyház 6 házat vásárolt meg a templom telke számára a Kistemplommal szemben, a Kossuth tér keleti oldalán. Draskóczi Milecz Mihály és Uhrin András lelkész vezetésével megkezdődtek a beruházás munkálatai. 1807. július 5-én szerződést kötöttek Pumberger Ferenc (Frantz Pumberger) aradi, Czigler (Ziegler) Antal (Anton Ziegler) gyulai és Hoffer József (Josepf Hoffer) ó-aradi építőmesterekkel, október 26-án pedig megállapodtak Friedrich Brugner, gyulai áccsal, aki az alapozó és állványozó munkálatokat végezte. A laza talaj miatt tölgyfacölöpöket vertek le, melyekre téglaboltozatot emeltek, majd erre rakták az alapot. A szükséges köveket Naszályról és Pestről hozatták. A „protestantizmus alföldi várának” alapkövét 1807-ben – a Szentháromság utáni 19. vasárnapot követő hétfőn – tették le. Az eseményen Draskóczki Milecz Mihály és Uhrin András lelkészek is jelen voltak.

Az építkezés saját erőből, a gyülekezet minden tagjának anyagi hozzájárulásával kezdődött meg. A munkálatok 1811-ben a napóleoni háborúk okozta pénzromlás és elszegényedés miatt megakadtak. A már kész falak koronáit cseréppel fedték le. Az egyházon belül egyesek úgy vélekedtek, hogy a már felépült részeket le kell bontani és egy másik, alkalmasabb helyen kellene két templomot felépíteni. Uhrin András lelkész meggyőzte a kétkedőket, az egyház pedig beleegyezett az építkezés folytatásába.

1813-ban felkérték Tessedik Sámuel, mezőberényi uradalmi mérnököt – aki a békéscsabai Tessedik lelkész unokája volt – hogy felügyelje a további építkezéseket. A fennmaradt szerződések és építőanyag-vásárlásokról szóló dokumentumok szerint a következő évtől folytatódott az építkezés. 1819-ben kezdtek hozzá a torony építéséhez a nyugati homlokzaton, amely a vallásszabadságot hirdető építmény szerves tartozéka lett. A tornyos homlokzat a hazai barokk katolikus templomokéhoz hasonló, ezzel is jelezve a vallások közötti egyenjogúságot. A templom klasszicista stílusban (copf és empire elemekkel) épült.

1822-re elkészültek a díszítőmunkák. Az oszlopfőket Francz Willisca, a mellvédbalusztereket és a hullámmotívumot pedig Francz Moldt készítette. Dunaiszky Lőrinc, akadémiai szobrász tervezte és készítette a két oszloppal keretbe foglalt oltárszószéket. Az oltár és a szószék a második karzatig magasodik, mintegy önálló építészeti alkotás. Az oltár melletti keresztelőmedence szintén Dunaiszky munkája, a korszak kedvelt motívuma szerint mészkőből készült, stilizált kehely formájú. A nyugati karzaton kapott helyet a 24 változatú orgona. A hangszer a pesti orgonakészítő Herodek (Heroteck) alkotása. A templom kiváló akusztikájú, ami hangversenyek rendezésére is alkalmassá teszi.

1824. június 29-én, Péter–Pál napján fényes ünnepség keretében Machula Gábor, szarvasi lelkész-esperes szentelte fel a Nagytemplomot. Ünnepi beszédét szlovák nyelven mondta el. A felszentelés alkalmával a Kis- és a Nagytemplom között akáclombos fasort ültettek.

1834-ben földrengés rázta meg a hatalmas építményt, amelynek hosszoldala megrepedt. Az új, kisebb toronysisak 1843-ban készült el. Eredetileg könnyedebb, késő copf stílusú sisakot viselt a torony, a földrengés pusztítása után azonban a testével aránytalanabb sisakot helyeztek rá. A szerkezetét Fliegel János, aradi ács tervezte, a rézfedés Guldner Ferenc, szolnoki mester munkája.

1888-ban a fenyegető árvíz idején a templom menedéket nyújtott a lakosságnak. Ide hozták féltett holmijukat, s néhány napig maguk is a hatalmas boltívek alatt laktak.

Az orgona minőségét illetően hiányosságok merültek fel. Hosszú pereskedés után, 19011902 között Soukenik János és Rukovina János, szegedi orgonaépítők építették újjá a hangszert. A templomba 1937-ben bevezették a villanyvilágítást. 1938-tól díszkivilágítással rendelkezik. 1975-ben Trajtler Gábor orgonaművész tervei alapján korszerűsítették a Nagytemplom orgonáját.

1978-ban újabb földrengés okozott kárt a Nagytemplomban, szerkezetét ezután ismét megerősítették. A kupolák vasbeton héjat kaptak, a karzatok padozatába tárcsákat merevítettek, a pillérek testébe pedig rejtett vázt építettek. A kivitelezést Táborszky László esperes szervezte, aki a Nagytemplom helyreállítása után a Kistemplomot és a parókiákat is felújíttatta. A munkálatok műemléki irányítását Bugár-Mészáros Károly végezte.

1980-tól teljes felújítást végeztek a templomon. A munkák befejezése után, 1983. október 2-án – Luther Márton születésének 500. évfordulóján – a hálaadó istentiszteleten zsúfolásig megtelt a templom.

2000 nyarán ellopták a Krisztus kereszthalálát ábrázoló oltárképet, Landau Lénárd pesti művésztanár alkotását. A vandál módon eltávolított festmény máig nem került meg. Az oltárkép helyén sokáig csak egy kereszt állt, majd Szeverényi Mihály festőművész Elvégeztetett című alkotása került a Nagytemplom oltárterébe.

20172018-ban 800 millió forint kormányzati támogatással megkezdődött a Nagytemplom és több egyházi ingatlan renoválása. Felújították a homlokzatot, a nyílászárókat és a padlóburkolatot, szigetelték a falakat, lecserélték az elektromos vezetékeket, restaurálták a szobrokat, a faszerkezeteket és a takaró kőlapokat, valamint teljesen kifestették az épület belsejét. Megoldották a csapadékvíz elvezetését, továbbá megújult a tetőzet is. Stílusához illő burkolatot kapott a templom előtti tér és a templomkert is. Az Evangélikus Nagytemplomot Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szentelte fel.

A Nagytemplomnak története során sosem volt harangja, a híveket a Kistemplom harangjai hívják az istentiszteletekre.

A templom jellemzői

  • Falak vastagsága: 1,6–2,5 méter között váltakozik
  • Falak magassága: 22 méter
  • Torony magassága: 70 méter
  • Toronydísz (gombszár és csillag) magassága: 4 méter
  • Ülőhelyek száma: nagyjából 3 500 ülőhely

Emléktáblák

Lelkészek

  • 1718 Konik (Konicsek) Tamás
  • 1718–1726 Suhajda János (az első hivatalos lelkész)
  • 1725–1728 Szalay János
  • 1728–1744 Burian Sámuel
  • 1744–1749 id. Tessedik Sámuel
  • 1749–1753 Vandlik Márton
  • 1753–1780 Gyurcsek (Georgiades) János
  • 1780–1785 Drozdik Sámuel
  • 1780–1798 Gyurcsek András
  • 1785–1815 Draskóczi Milecz Mihály
  • 1799–1841 Uhrin András
  • 1815–1818 Boszi Mihály
  • 1818–1855 Haan János
  • 1841–1853 Broszman Dániel
  • 1853–1890 Szeberényi Gusztáv Adolf
  • 1855–1891 Haan Lajos
  • 1871–1920 Linder Károly
  • 1890–1941 Szeberényi Lajos Zsigmond
  • 1892–1921 Koren Pál
  • 1900–1918 Csepregi György
  • 1904–1934 Knyihár Károly
  • 1918–1941 Szeberényi Gusztáv
  • 1920–1960 Linder László
  • 1922–1939 Jakabfi György
  • 1934–1946 Francisci Mihály
  • 1939–1951, 1957–1959 Rohály Mihály
  • 1942–1972 Dedinszky Gyula
  • 1942–1980 Mekis Ádám
  • 1948–1974 Kiss György
  • 1961–1972 Deme Károly
  • 1972–2000 Táborszky László
  • 1973–2008 Kutyej Pál
  • 1975–1985 Povázsay Mihály
  • 1980–1994 Kovács Pál
  • 1986–2008 Aradi András Péter
  • 2000–2009 Németh Mihály
  • 2000– Kutyej Pál Gábor
  • 2001–2018 Kondor Péter
  • 2008– Nagy Zoltán

Képgaléria

Források

  • A békéscsabai evangélikus gyülekezet 300 éve : tanulmányok Békéscsaba evangélikusságáról. Szerk.: Jároli József. Békéscsaba : Békéscsabai Evangélikus Egyházközség, 2018. 241. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • A művelődés évszázadai Békéscsabán. Szerk.: Käfer István, Köteles Lajos. Békéscsaba : Polgármesteri Hiv., 1998 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Békéscsaba Megyei Jogú Város építészeti örökségvédelmi hatástanulmánya. Szeged, 2005
  • Bugár-Mészáros Károly: Békéscsaba, Evangélikus Nagytemplom. Budapest : Tájak, Korok, Múzeumok Egyes., 1989 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Cirkevná kultúra Slovákov v Mad'arsku = A magyarországi szlovákok egyházi kultúrája. Békéscsaba : Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, 2011 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai, 1718–1985-ig. Békéscsaba : Dedinszky Gy., 1985 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 23. Szerk.: Kaba Melinda, Nagy Emese. Budapest : Budapesti Történeti Múzeum, 1991. 172–173. p. (Látogatva: 2020. 02. 22.)
  • „Hozomány” a Nagytemplom. In: Evangélikus Élet, 68. évf. 19. szám (2003. május 11.) 3. p. (Látogatva: 2020. 02. 21.)
  • Nagy Zoltán: A békéscsabai evangélikusság története és jelene. In: Tit.hu (Látogatva: 2020. 01. 31.)
  • Niedzielsky Katalin: Örömüzenet nemzedékeknek. In: Békés Megyei Hírlap, 61. évf. 135. szám (2006. június 12.) 1–2. p. (Látogatva: 2020. 02. 21.)
  • Szegfű Katalin: Közösségben Istennel és egymással : újraszentelték a békéscsabai evangélikus Nagytemplomot. In: Evangélikus Élet, 83. évf. 43–44. szám (2018. november 4.) 8–9. p. (Látogatva: 2020. 02. 21.)
  • Táborszky László: Orgonaavatás Békéscsabán. In: Evangélikus Élet, 40. évf. 32. szám (1975. augusztus 10.) 1. p. (Látogatva: 2020. 02. 25.)

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás