Kis-Kéry Mihály (1822–1893)

Kis-Kéry Mihály
Születési dátum 1822. január 17.
Születési hely Mezőberény
Halálozási dátum 1893. július 17.
Sírhely Református nagytemető, Gyula
Házastárs Balogh Zsuzsánna
Foglalkozás Békés vármegye főmérnöke, királyi mérnök

Névváltozatai

Petőfi emléklap (forrás: Bolond Miska, 1875)

Kis-Kéry Mihály személye különböző névalakok formájában kerül elő a forrásdokumentumokban:

  • Kis Kéry Mihály
  • Kiskéri Mihály
  • Kiskéry Mihály
  • Kis-Kéry Mihály

Élete

Kis-Kéry Mihály 1822. január 17-én született Mezőberényben. Édesapja Klein (Kis) Michael, édesanyja Kéri Susanna Katalin. Édesapja a Wenckheim család kamuti uradalmában szolgált pincemesterként (borászati felügyelőként).

1854-ben megházasodott, Balogh Zsuzsánnát vette feleségül. Gyermekeik: Berta, Béla, Andor, Etelka, László, István, Mariska és Karolina.

Kis-Kéry Mihály 1893. július 17-én hunyt el. Július 18-án Gyulán, a református nagytemetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Petőfi Sándor 1842-ben Orlai Petrics Sománál vendégeskedett Mezőberényben. Itt megismerkedett és barátságot kötött a vele egyidős mérnökhallgatóval, Kis-Kéry Mihállyal. Petőfi az alábbi sorokat írta mezőberényi barátja emlékkönyvébe: „Az élet egy döcögő szekér, mellyel a sors ökrös (tüzes) paripái, tüskös bokron, kíméletlenül vágtatnak keresztül, míg az emberből a lelket kirázzák. Van azonban egy párna, melynek puha ölében a döcögés kéjjelmes ringatássá válik. Ki lenne oly kába, hogy ezt minél előbb megszerezni ne iparkodnék? S ki oly kába, ki ne tudja, hogy e párna... feleség! Berény, szeptember 16-án 1842. Petrovits Sándor”. A bejegyzésben az „ökrös” kifejezést Kiskéri Berta (Kálmán Dezsőné) közlése szerint a „tüzes” szóra cserélték.

Kis-Kéry 1872-től Békés vármegye főmérnökeként tevékenykedett. Vármegyei mérnöksége időszakában, 18761877-ben átépítették a vármegye gyulai székházát, út-, híd- és községi épületek javítását irányította. 1878-ban kinevezték a Békés megyei Államépítészeti Hivatal II. osztályú királyi mérnökévé. Emellett a Magyar Királyi Főmérnöki Hivatal békés–gyulai mérnöke volt. 1879-ben felmérést végzett Orosháza belterületén, ugyanebben az évben két térképet készített a vasúthoz vezető utca rendezéséről.

1867-ben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapítói között szerepelt. Tagja volt a Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulatnak.

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom