Petőfi Sándor (1823–1849)

Petőfi Sándor
Petofi sandor 01.jpg
Születési név Petrovics Sándor
Születési dátum 1823. január 1.
Születési hely Kiskőrös
Halálozási dátum 1849. július 31.?
Halálozási hely Segesvár környéke
Házastárs Szendrey Júlia
Foglalkozás költő

Élete

Petőfi búcsúja a szülői háztól (Munkácsy Mihály festménye)
Emlékoszlop Mezőberényben, a Körös-parton

Petőfi Sándor 1823. január 1-én Petrovics Sándor néven született a Pest megyei Kiskőrösön. Édesapja Petrovics István mészárosmester, édesanyja Hrúz Mária cselédlány. Egy testvére született, István.

Gyermekkorát Kiskunfélegyházán töltötte. 1828 és 1839 között Kecskeméten, Szentlőrincen, Pesten (az evangélikus, majd a piarista gimnáziumban), Aszódon és Selmecbányán tanult. A fiatal Petőfit a versírás és az irodalom mellett a színészet érdekelte. Selmecbányán megromlottak a tanulmányi eredményei, félévkor megbukott magyar történelemből. 1839 februárjában távozott az iskolából, s vándorútra indult.

1839 szeptemberétől másfél évig katonai szolgálatot teljesített a Sopronban állomásozó gyalogezrednél. Megbetegedett, katonai kórházba került, majd 1841-ben elbocsátották.

Pápán folytatta tanulmányait, a református főiskola diákja lett. 1841 októberében a pápai református főiskola logikai osztályában Jókai Mór és Orlai Petrics Soma diáktársa volt. 1842 májusában az Athenaeumban megjelent az első verse, A borozó. 1842-ben a Hazámban című költeményében használta első alkalommal a Petőfi nevet. Az 1842-es nyári szünidő után a tanulmányait anyagi nehézségei miatt nem tudta folytatni.

1846 szeptemberében megismerte Szendrey Júliát, akivel 1847. szeptember 8-án kötött házasságot. 1848. december 15-én megszületett egyetlen gyermekük, Petőfi Zoltán.

1849. július 31-én nyoma veszett a segesvári csatában. Felesége az eltűnt költő keresésére indult, mindhiába.

Petőfi Békés megyében

Petőfi Sándor Békés megyei kötődését elsősorban az Orlai Petrics Somához fűződő rokoni (másod-unokatestvérek voltak) és baráti viszonya határozta meg.

1842

Petőfi pápai diákként, 1842. szeptember elején Orlai Petrics Somával járt első alkalommal Mezőberényben. A Peleskei nótárius mezőberényi előadásán Petőfi Baczur Gazsi, Orlai Zajtai szerepében lépett színpadra. Petőfi többször fellépett a helyi olvasótársaság helyiségében. Járt az ókerti Wenckheim-pincében és Petricsék Laposi szőlőskertében. A baráti körébe tartozott tudós Kemény Pál tanító és Bonyhay Benjámin jegyző, költő. Mezőberényben írta a K... Vilmos barátomhoz és a Járnak, kelnek sokan zöld erdőben... című verseket. Költeményeket ihlettek a helyi betyártörténetek, a híres betyárok (Büngözsdi Bandi, Rózsa Sándor, Zöld Marci), Büngözsd és Kereki világa. Petőfi a szünidő végén Debrecenbe utazott.

1843

1843. szeptember végén Budapestről érkezett – pihenés céljából – az Orlai családhoz, egy hetet töltött Mezőberényben. Bonyhay Benjámin vendégséget rendezett a költő tiszteletére. Petőfi Orlaival ellátogatott a gyulai várhoz. A költő innen Debrecenbe ment, a Komlósy-féle színtársulathoz csatlakozott.

1847

Petőfi a Nagyszalontáról (Arany Jánostól) Pestre tartó útja során, 1847. június 10-én átutazott Okányon és Körösladányon. A vidék útviszonyairól az Utazás az Alföldön című költeményében írt. Körösladányban írta a Puszta föld ez, ahol most járok... című versét. A visszaemlékezések szerint Petőfi feljegyzett pár elégedetlen hangvételű sort a ladányi csárda füstös gerendájára, melyet a tartalma miatt rövidesen lemeszeltek.

1849

A politikai életből kiábrándult Petőfi a császári és a cári csapatok közeledtével, 1849. július 3-án elmenekült Pestről. A Petőfi család a Kecskemét–Szolnok–Öcsöd–Békésszentandrás útvonalon július 4-én egy ekhós kocsival érkezett meg Szarvasra, a Bárány vendégfogadóban szálltak meg. Gyomán Petőfi kocsit kért a jegyzőtől, a városházán az igazoltatás után meggyőződtek a kilétéről. A gyomaiak a vállaikra vették, emelvényre állíttatták a költőt, aki beszédet mondott a helyieknek.

Petőfi a feleségével, a fiával és a szoptatós dajkával július 5-én megérkezett Mezőberénybe, Petrics Sámuel házában szálltak meg. Petőfi többször elkísérte Bonyhayt Gyulára, ahol Szakál Lajos és Sárosi Gyula költőkkel találkozott. A gyulai tartózkodása alatt részt vett és felszólalt a megyegyűlésen. Mezőberényben megírta a hét hónapos fia életrajzát és Szörnyű idő... címmel az utolsó ismert versét. Orlai megfestette Petőfi utolsó arcképét, a költő Bonyhay Benjámin karosszékében foglalt helyet

Petőfiék július 17-én Aradra kívántak utazni, azonban induláskor az ekhós kocsi lovai megijedtek és kerítésének hajtottak. Másnap reggel megérkezett Kiss Sándor ezredes és Egressy Gábor színművész Bem József tábornok üzenetével. A Petőfi család július 18-án Csipkár Pál fuvarossal elindult Várad felé. A révnél átkeltek a Kettős-Körösön, az éjszakát az ugrai parókián töltötték. Petőfi Soltész János lelkipásztorral megíratta az utolsó üzenetét Arany Jánosnak. Innen a Rojt–Várad útvonalon folytatták az utat. A költő július 20-án Tordán elvált a családjától, július 25-én Berecken csatlakozott Bem tábornok erdélyi seregéhez.

Békés megyében írt versei

  • Járnak, kelnek sokan a zöld erdőben... (Mezőberény, 1842. szeptember–október)
  • K... Vilmos barátomhoz (Mezőberény, 1842. szeptember–október)
  • Puszta föld ez, ahol most járok... (Körösladány, 1847. június 10.)
  • Szörnyű idő... (Mezőberény, 1849. július 6–17.)

Emlékezete

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások