D'Orsay-kastély (Szeghalom)
| Wenckheim–D'Orsay-kastély | |
|---|---|
 | |
| Település | Szeghalom |
| Cím | Petőfi Sándor u. 3. |
| Épült | 1800 körül |
| Építési stílus | klasszicista, romantikus |
| Tervező | Czigler Antal |
|
| |
A Wenckheim–D'Orsay-kastély Szeghalom központjában található. A műemléki védelem alatt álló épület alapterülete 941 négyzetméter.
Az épület története
A kastély 1800 körül épült, majd többször átalakították. Az építtető a Wenckheim család volt, a tervező pedig a gyulai Czigler Antal. Az épület klasszicista stílusban készült. A kastély két részből alakult ki; előbb a boltíves, szerényebb kivitelű intézői kúria épült meg, utána a mostani, Petőfi utcai oszlopos kúria.
A kastély épületét D’Orsay Emil többször átalakíttatta, stílusát romantikus jegyekkel bővíttette. Első lépésként a Festetics-szárnyat 1860-ban összekötötte a kúriával. Ezután a víztorony felőli részen bővítette tovább az épületet, ugyanis a víztorony felől cselédszárnyat építtetett hozzá. A főbejárathoz négy toszkán oszlop épült, illetve a keleti homlokzat szimmetrikus kiképzésű. A kastély északi és nyugati oldala tagolt, de jellegtelen és díszítés nélküli, a többszöri átalakítás sem használt neki. Alaprajzilag ezzel kialakult a mai épület fő szerkezete. Ezt követően Girmaud D’Orsay Emil egy 13 kataszteri holdas parkkal vette körül az épületet, melynek tervezője Biszterszky József volt.
Az épület szomszédságában található templom különlegessége, hogy ott található Magyarország egyetlen olyan főúri dézsmapincéje, ahol egy alapozással építették fel a pincét és a felette lévő magtárat. Girmaud d’Orsay Emil azonban 1869-ben templommá alakíttatta. Legfőbb célja ezzel az volt, hogy a szeghalmi embereknek ne kelljen Körösladányba menniük templomba, ahogyan addig tették. A kápolnát 1892-ben szentelték fel Kárász Miklós közbenjárásával. Ezek a beruházások hatalmas összegeket emésztettek fel, így a család rákényszerült, hogy 1879-ben eladják a kastélyt, ők pedig a pozsonyi ingatlanukba költözzenek.
A szeghalmi uradalmat Péter András bíró vásárolta meg azzal a céllal, hogy a kastély falai között legyen a közösségháza. Ekkor több belső átalakításra került sor a közigazgatás igényeinek megfelelően. A közügyek intézése sokáig itt zajlott, a háború után a Közösségi Tanács és a Központi Orvosi Rendelő is működött itt. 1970-től a Fővárosi Ruhaipari Vállalat vette tulajdonába az ingatlant. 1985–1990-ig a Sárréti Múzeum működött a falai között.
A kastély 1990-től egyre rosszabb állapotba került. A hozzá tartozó 2193 négyzetméteres telek a Szeghalmi Önkormányzat tulajdonába került. 2011-ben egy DAOP-os (Dél-alföldi Operatív Program) pályázatnak köszönhetően befejeződött a Wenckheim–D'Orsay-kastély felújítása. A helyi könyvtár és a múzeum költözött a megszépült épület falai közé. Az idelátogatók megtekinthetik a város szülötte, Boromisza Zsolt festőművész és grafikus állandó kiállítását, aki halála után a városnak ajándékozta számos alkotását.
A család története
A Wenckheim család meghatározó szerepet töltött be a magyar gazdasági és politikai életben egyaránt. Megteremtették Békés megyében a fejlett mezőgazdaságot és a vadgazdálkodást. Magyarország délkeleti részén is számos birtokkal rendelkeztek. Báró Harruckern János György halála után birtokai megoszlottak lányai, pontosabban azok férjei között. A két legnagyobb uradalmi rész a Wenckheim család két ágára szállt: a gyulai uradalom a grófi ágra, míg a körösladányi a bárói ágra.
Gróf Festetics Vince és báró Wenckheim Franciska házasságkötését követően megszületett három lányuk: Felicíána, Celesztina, Kornélia. Festetics Vincéné Wenckheim Franciska mezőberényi leánynevelő intézetében töltötte Szendrey Júlia (Petőfi Sándor felesége) gyermekkorának három évét. A bárónő élete tragikus véget ért, a kegyetlen tífusz áldozata lett.
A Wenckheim család tagjai körösladányi kriptában nyugszanak. Ez a síremlék klasszicista stílusú, kör alakú építmény (rotunda) négyoszlopos portikusszal. A portikusz felett jobbról a báró Wenckheim, balról a báró Rosenfeld család címerei láthatók. A kriptát idősebb Czigler Antal építette. Alapítványt hoztak létre, melynek teljes jövedelmét a kripta fenntartására szándékoztak fordítani. E földet 1945 után házhelynek osztották ki és beépítették a területet, a kriptával pedig nem törődött senki. A bárónő lánya, gróf Festetics Felicíána pedig a jó hírű francia származású osztrák gróf, Girmaud D’Orsay Emil (1824–1901) császári és királyi kamarás felesége lett. A D’Orsay család német állampolgárságú volt, ősi kastélyuk a Párizs melletti Orsay-ban volt, amely még a 20. században állt. Öt gyermekük született: Franciska, Terézia, Felícia, Emília és Miksa.
Források
- A Szent István Egyetem intézményi kommunikátor szakos hallgatói által készített interjú Kele József muzeológussal (2012. március 23.)
- Hankó József : Két évszázad a Wenckheim családdal. Gyula : Linotype, 2010 (Lelőhely: Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár-és Egészségtudományi Kar könyvtára – Békéscsaba)
- Nagy András, D. – Varga Árpád: Wenckheim család Békés megyében a XIX–XX. században. Budapest : Nonpareille Plus, 2006 (Lelőhely: Szeghalom városának könyvtára)
- Nagy András, D.: A Wenckheim család és leszármazottaik (Lelőhely: Szeghalom városának könyvtára)
Külső hivatkozások
- Békés megyei kastélyok-kúriák
- Szeghalom városának honlapja
- Szeghalom. In: Wikipedia
