Petőfi Zoltán (1848–1870)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2024. január 10., 21:28-kor történt szerkesztése után volt. (Infobox létrehozása)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Petőfi Zoltán
Petofi zoltan 01.jpg
Petőfi Zoltán nyolcéves korában
Születési dátum 1848. december 15.
Születési hely Debrecen
Halálozási dátum 1870. november 5.
Halálozási hely Pest
Sírhely Fiumei úti sírkert, Budapest
Foglalkozás költő, író, műfordító, színész

„Volt: diák, színész, gazdász, naplopó. – Most költész. Leend: Minden lehet!” – Petőfi Zoltán (1870)

Élete, munkássága

Petofi zoltan 02.jpg
Eredeti sírja a budapesti Kerepesi úti temetőben
A Petőfi család tagjainak közös síremléke a Kerepesi úti temetőben

Petőfi Zoltán 1848. december 15-én született Debrecenben. Édesapja Petőfi Sándor, édesanyja Szendrey Júlia. A keresztszülei Arany János és felesége, Ercsey Julianna lettek. 1849 februárjától náluk tartózkodott Szalontán Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán. A Petőfi család 1849. július 21-én Tordán volt együtt utoljára.

Édesanyja 1850-ben Petőfi Sándor keresésére indult, Petőfi Zoltánt a nagyapja, Szendrey Ignác nevelte Mágocson. Édesanyja Horváth Árpád ügyvéddel kötött házassága után Pestre vitte gyermekét. Petőfi Sándor összes költeménye 1858-ben a Magyar Tudományos Akadémia 1000 forintos nagydíjában részesült, melynek örököse Zoltán lett. Ugyanebben az évben Szendrey Júlia meghatalmazásával a nagybátyja, Petőfi István (a csákói Geist-uradalom gazdatisztje) lett a fiú gondnoka, aki első alkalommal 1861-ben járt Csákón. Élményeit több – rajzokkal illusztrált – költeményben és levélben megírta.

1858-ban a pesti piarista gimnázium tanulója lett. A szüneteket Petőfi Istvánnál töltötte Csákón. Ötödikes korában szorgalma és magaviselete is megromlott. Petőfi a hatodik osztályban megbukott görög nyelvből (1863–64. tanév). 1864 nyarán Pestről Csákóra került, a neveltetését Petőfi Istvánra bízták. A fiú augusztusban gazdasági gyakornoknak állt. 1864 őszén a szarvasi főgimnázium hatodik osztályos magántanulója lett – emellett folytatta a gazdasági teendőit. A tanuláshoz és a versíráshoz a Geist Ilonához (Ilkához) fűződő – reménytelen – szerelme adott ihletet. A lány nem viszonozta az érzéseit, költeményeiben a szerelmi boldogtalanság és a sóvárgás jelenik meg. Verseit Ifjúkori kísérletek címmel gyűjtötte. 1865 júliusában az édesapja barátjához, Horváth Károly tanítóhoz költözött Szarvasra. A hatodik osztályt kiváló eredménnyel zárta. Az 1865–66-os tanévet a gimnázium rendes tanulójaként kezdte, Lányi Gusztáv osztályába járt. Tanárai között volt Tatay István, Szendi (Golnhoffer) György, Zsilinszky Mihály. Tagja volt a gimnázium önképzőkörének. Szarvason „költői hivatásának is mutatkoztak a jelei, olykor egy-egy tréfás és talpraesett ötletben, rövid, humoros, a padok alatt kézről-kézre járó verssorokban.” A fiatal Petőfi rendszeresen szórakozott, bálok állandó résztvevője lett, társaival kocsmába járt. Az első félévben többnyire dicséretes osztályzatot kapott. Dorbézoló életmódja a tantestületi értekezletek állandó témája lett, az 1866. április 19-i jegyzőkönyvben kilátásban helyezték az elbocsátását. Petőfi három nap múlva távozott a gimnáziumból.

Mezőtúrra szökött, de a nagybátyja hazavitte. A nagykőrösi gimnázium tanulója lett, 1866 nyarán levizsgázott. 1866 szeptemberében Csákón színtársulatot szervezett. Tanulmányait Szegeden folytatta, Kálló Antalnál szállásolták el. Folytatta a könnyelmű életmódot, 1867 elején eltanácsolták a szegedi kegyesrendiek, s nagybátyja sem fogadta vissza. Pestre került a nagyapjához, beíratták a IV. kerületi állami főgimnáziumba, ahonnan 1867 áprilisában megszökött.

1867 tavaszán a debreceni színházhoz szerződött, kisebb szerepeket kapott. Húszévesen vándorútra indult, Szolnokon megismerkedett Jászai Mari művésznővel, járt Gyomán, Szarvason, Gyulán, Csabán, Szeghalmon, Csákón, Kondoroson, Orosházán, Nagyváradon. 1868. szeptember 6-án elhunyt az édesanyja, 1869. március 2-án a nagybátyja lemondott a gondokságáról. Az árvaszék Toldy József tiszti gyámügyészt jelölte ki a gyámjául. Gyógyulás céljából a morvaországi Rosenauban, majd Meránban tartózkodott. A mulatozást tovább folytatta, állapota romlott. Barátjánál, Dolinay Gyulánál lakott, aki megjelentette az írásait. Petőfi színművet és verset fordított, egyik költeményét a Vasárnapi Újság közölte.

Petőfi Zoltán betegsége tovább súlyosbodott, 1870. november 5-én hunyt el Pesten. Másnap a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

„Borok és lányok mindhiába csalták
Rövid mámorba; nyomta valami:
Egy szent örökség roppant álmai.”
(Részlet Juhász Gyula Petőfi Zoltánról írt költeményéből.)

Emlékezete

  • Megmaradt vagyonából a végakarata szerint Szendrey Ignác alapítványt hozott létre a pesti állami főgimnázium ötödik osztályos szegény tanulói támogatására ("Petőfi Zoltán tanulók segélyző alapítványa").
  • A Petőfi Társaság 1908 októberében a Petőfi család hamvait (Petőfi Sándor szülei, Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán és Petőfi István) közös díszsírban helyezte el a Kerepesi temetőben.
  • Izsó Miklós szobrászművész elkészítette Petőfi Zoltán mellszobrát, melyet a budapesti, V. kerületi, Markó utcai főgimnáziumnak adományozott. Mivel Petőfi nem volt az iskola tanulója, a szobor 1909-ben a Petőfi-házba, 1954-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe került.
  • Petőfi Zoltán tiszteletére Nagykőrösön emléktáblát avattak az egykori lakhelye falán.

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások