Vidovszky Kálmán (1888–1932)

A lap korábbi változatát látod, amilyen hu>Jzoltan 2021. március 23., 17:40-kor történt szerkesztése után volt. (Vidovszky Kálmán (1888-1932) lapot átneveztem Vidovszky Kálmán (1888–1932) névre: Hosszú kötőjel)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

evangélikus lelkész, tanár, író

Élete

Vidovszky Kálmán

Gyomán született 1888. április 25-én, tízgyermekes jegyző családban. Testvére Vidovszky Béla festőművész, aki megfestette arcképét. Középiskolai tanulmányait Szarvason majd Békéscsabán végezte. Érettségi után a Pozsonyi Akadémián evangélikus teológiát hallgatott. 1910 júniusában avatta lelkésszé Raffay Sándor püspök.

1918-ban katonai szolgálatot látott el a tábor lelkészeként.

1930. április 8-án megnősült, az evangélikus leánykollégium tanárnőjét, Szarvasi Olgát vette feleségül. Egy gyermekük született, Vidovszky Tamás. Mindössze két évig élhettek boldog házasságban.

1932. július 8-án egy epeműtétet követő szívgyengeség következtében elhunyt Budapesten. A budapesti Kerepesi temetőben nyugszik. Síremlékét 1933 októberében avatták fel.

Munkássága

Levél a jamboreeról (1929. augusztus 18.)

22 éves korában, 1910-ben került a békéscsabai Rudolf Gimnáziumba helyettes vallástanárként. A következő, 1911/12-es tanévtől rendes tanárrá nevezték ki. Vezetése alá került a Gyámintézet, ahol bevezette a bibliaórákat, vállalta az ifjúsági könyvtár gondozását, majd a Segítő-Egyesület vezetését is. A békéscsabai Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Körben a 1912/13-as és 1915/16-os időszak között háznagy volt.

Szívesen vállalta a tanulmányi kirándulások megszervezését: 1912-ben Révbe, 1913-ban Fiuméba és környékére, 1914-ben Erdélybe vitte el a diákokat. Járt Németországban, Svájcban, ott volt a koppenhágai cserkészolimpiászon, elvitte az iskola cserkészeit a Bükkbe, a Bakonyba, Svájcba, hogy minél több élményben legyen részük. Diákjai közül többen a lelkészi pályára léptek.

Az 1917 és 1923 közötti időszakban a gyulai gyülekezet lelkészeként nagy szerepe volt a hívek lelki gondozásában, a gyülekezet összetartásában.

Az ő nevéhez fűződik Békéscsabán a cserkészcsapat megszervezése, melynek egyben első parancsnoka is volt. Vezetése alatt a békéscsabai cserkészek országos hírnévre tettek szert fegyelmükkel és ügyességükkel.

A Körösvidék Nyomda és Lapkiadó Vállalat alapítójaként, a Körösvidék folyóirat főszerkesztő-igazgatója volt.

1927. január végén távozott a békéscsabai Rudolf Gimnáziumból. A bányai egyházkerület meghívására Budapestre ment, hogy átvegye a Luther Otthon budapesti egyetemi és főiskolai internátus vezetését.

1927-től a budapesti Evangélikus Leánylíceum vallástanára lett, ahol megismerkedett későbbi feleségével. A fővárosban hamar tudomást szereztek a cserkészet iránti lelkesedéséről, így országos cserkész ellenőrzőtisztté nevezték ki, valamint megbízták a Magyar Cserkész című lap szerkesztésével. 1930-ban megválasztották a Magyar Cserkészszövetség társelnökévé. Feladata volt az 1933-as gödöllői 4. Cserkész Világdzsembori sajtókampányának lebonyolítása. Az Ifjúsági Belmisszió Bizottság elnöke volt. Választmányi tag volt a Luther Szövetségben.

Emlékezete

  • Halála után, 1938-ban teret neveztek el róla Békéscsabán, mely 1949-ig viselte nevét.
  • 1992 óta utca őrzi emlékét.

Főbb művei

  • Megemlékezés dr. Luther János főgymnasiumi tanár, vadász-zászlósról. Békéscsaba: Corvina ny., 1914 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Csendes hangok a háboru zajában : beszédek és imák. Békéscsaba : Békésmegyei Függetlenség ny., 1915 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Dániai levelek. Kőrösvidék Rt., 1924
  • Imádkozó fiúk. Imádságok a mindennapi és a cserkészéletben. Protestáns fiúk számára. Budapest: Körösvidék ny., 1929. 237. p.

Ifjúsági lapokban, pedagógiai folyóiratokban több publikációja is megjelent.

Források

Kapcsolódó irodalom