Szabó Pál (1893–1970)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Mediaadmin (vitalap | szerkesztései) 2024. január 5., 16:18-kor történt szerkesztése után volt. (1 változat importálva: Importálás a BékésWiki enciklopédiából (2024.01.05.))

író, politikus

Szabó Pál (1948)

Élete

Szabó Pál 1893. április 5-én született, Biharugrán. Zsellércsaládból származik, elemi iskola mellett napszámos munkákat vállalt, majd 1909-ben kőműves inasnak állt. Tehetsége és tudásvágya kimagaslott a szegényparaszti rétegből, de természetesen kilátásai semmivel sem voltak jobbak, mint a kor „népgyermekeinek”.

Csak másodjára sorozták be közkatonának, 1915-ben. Galíciába, majd az olasz frontra került. A Tanácsköztársaság bukása után, szülőfalujába internálták két évre. Biharugrán kőművesként dolgozott.

1922-ben összeházasodott Kiss Etelkával.

1970. október 31-én hunyt el.

Munkássága

Először 1927-ben publikált a Körösvidék című lapban. Emberek című regénye 1930-ban jelent meg. Móricz Zsigmond dicsérő kritikát írt a könyvről a Nyugatban, Féja Géza is érdeklődéssel fordult művei, személyisége felé. Ekkor kezdődött írói pályafutása: bekerült az irodalmi vérkeringésbe, könyvei láttak napvilágot, közéleti újságokba közölt cikkeket, illetve olyan folyóiratokat szerkesztett, mint a Komádi és Vidéke vagy a Kelet Népe, ahol Sinka István szövegei is gyakran megjelentek.

Politikailag is aktív szerepet vállalt: tagja volt a népi mozgalomnak, valamint országos alelnöke a Független Kisgazdapártnak. Később a szegényparasztság érdekeit jobban képviselő Nemzeti Parasztpár alapítója és elnöke volt. 1944-ben Budapesten tartózkodott a főváros ostromakor. 1945 után tudott igazán kibontakozni politikai és írói karrierje a szovjet befolyásnak köszönhetően; országgyűlési képviselő, elismert író lett. Támogatta Nagy Imre Sztálin halála utáni belpolitikáját. Fő művének a háromrészes Nyugtalan élet című regénye tekinthető.

Emlékezete

Fontosabb művei

  • Emberek (1930)
  • Csodavárás (1936)
  • Lakodalom, keresztelő, bölcső (1943), későbbi kiadásoknál: Talpalatnyi föld
  • Nagy temető (1947)
  • Új föld (1953)
  • Nyugtalan élet (1958, 1971)

Fontosabb díjai

  • Baumgarten-díj (1949)
  • Kossuth-díj (1951, 1954)

Források