Jakuba János (1909–1974)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Mediaadmin (vitalap | szerkesztései) 2024. január 5., 16:14-kor történt szerkesztése után volt. (1 változat importálva: Importálás a BékésWiki enciklopédiából (2024.01.05.))

festőművész, képzőművész, művésztanár

Élete

Jakuba János
Jakuba János festménye, melyet 2009-ben Békéscsaba városnak adományozott Szalay Etelka gyűjtő, Jakuba tanítványa

Jakuba János 1909. március 28-án született Békéscsabán.

Szülővárosában tanult, a békéscsabai Rudolf Gimnáziumban 1925-ig Zvarinyi Lajos, majd Mazán László tanítványa volt. 1927-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, mesterei Rudnay Gyula és Réti István voltak. Középiskolai rajztanári oklevelét 1931-ben szerezte meg.

Jakuba János 1974. március 14-én hunyt el. 1974. március 21-én a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Tanulmányait követően fizikai munkából és a rajzolásból élt. 1936-tól helyettes tanárként dolgozott Budapesten. 1942-ben kezdte meg katonai szolgálatát, 1945 februárjától 1947 augusztusáig szovjet fogságban volt, ahol rajzolt és faliújságot szerkesztett. Szabadulása után ismét a fővárosban tanított, továbbá szakfelügyelői feladatokat is ellátott. 1951 és 1955 között Budapesten, az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola rajz tanszékének adjunktusaként dolgozott. 1955-től 1962-ig az egri főiskola rajz tanszékén oktatott, később tanszékvezetőként foglalkoztatták. Többek között Ezüst György mestere volt. Vezetőként szerepet vállalt a rajzoktatás tematikájának megújításában, a tanácsülések aktív tagja volt. 1962-től az Iparművészeti Főiskolán tanított, később kinevezték az intézmény igazgatóhelyettesének. Pályája végén a szentendrei művésztelepen alkotott.

1935-ben bekapcsolódott a képzőművészeti életbe, elsősorban tájképeket festett. Főként a természetet és a benne élő embert ábrázolta. Stílusa Szőnyi Istvánéhoz hasonló. Főként Békéscsaba és környéke, a csabai tanyák és parasztemberek jelennek meg képein. Kedvelt témája volt a Körös és a Balaton. Alkotásait Csehszlovákiában, Albániában, Lengyelországban, Indiában, az NDK-ban és Belgiumban is kiállították.

Tagja volt a Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, a szövetség festő szakosztályának, a Képzőművészeti Alap zsűribizottságának, a Pedagógusok Szakszervezetének, a Magyar Dolgozók Pártjának. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) tagjaként művészettörténeti előadásokat tartott.

Festményei a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Miskolci Képtárban és Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban találhatók meg. Négy festménye az Országházban látható.

Díjak, kitüntetések

  • Munkácsy-díj (1959)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1969)
  • Munkácsy-emlékérem – Békéscsaba (1970)

Válogatott kiállításai

  • 1937 • Budapest
  • 1954, 1955, 1957, 1959, 1960, 1962, 1968 • Műcsarnok, Budapest
  • 1957, 1967, 1999 • Csók Galéria, Budapest
  • 1957 • Kassa, Pozsony (Szlovákia)
  • 1958 • Csehszlovákia • Békéscsaba – Debrecen – Nyíregyháza – Szeged – Szentes
  • 1959 • Moszkva
  • 1958–1959 • Albánia • Lengyelország • India • Német Demokratikus Köztársaság • Belgium
  • 1960, 1968 • Ernst Múzeum, Budapest
  • 1967, 1970, 1981 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
  • 1972 • Dunamenti Múzeum, Komárom
  • 1980 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1982 • Szlovák Kultúra Háza, Budapest
  • 1984 • Prága (Csehország)
  • 1999 • Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba
  • 2009 • Munkácsy Mihály Emlékház, Békéscsaba
  • 2021 • Aranytíz Kultúrház, Budapest

Emlékezete

  • 2012-ben Békéscsabán utcát neveztek el a tiszteletére (korábbi 18725 helyrajzi számú névtelen utca).
  • A szovjet hadifogság alatt készített grafikáit 2021-ben a budapesti Aranytíz Kultúrházban állították ki.

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások