Jakuba János (1909–1974)

Jakuba János
Jakuba janos 01.jpg
Születési dátum 1909. március 28.
Születési hely Békéscsaba
Halálozási dátum 1974. március 14.
Sírhely Farkasréti temető, Budapest
Foglalkozás festőművész, képzőművész, művésztanár

Élete

Jakuba János festménye, melyet 2009-ben Békéscsaba városnak adományozott Szalay Etelka gyűjtő, Jakuba tanítványa

Jakuba János 1909. március 28-án született Békéscsabán.

Szülővárosában tanult, a békéscsabai Rudolf Gimnáziumban 1925-ig Zvarinyi Lajos, majd Mazán László tanítványa volt. 1927-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, mesterei Rudnay Gyula és Réti István voltak. Középiskolai rajztanári oklevelét 1931-ben szerezte meg.

Jakuba János 1974. március 14-én hunyt el. 1974. március 21-én a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Tanulmányait követően fizikai munkából és a rajzolásból élt. 1936-tól helyettes tanárként dolgozott Budapesten. 1942-ben kezdte meg katonai szolgálatát, 1945 februárjától 1947 augusztusáig szovjet fogságban volt, ahol rajzolt és faliújságot szerkesztett. Szabadulása után ismét a fővárosban tanított, továbbá szakfelügyelői feladatokat is ellátott. 1951 és 1955 között Budapesten, az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola rajz tanszékének adjunktusaként dolgozott. 1955-től 1962-ig az egri főiskola rajz tanszékén oktatott, később tanszékvezetőként foglalkoztatták. Többek között Ezüst György mestere volt. Vezetőként szerepet vállalt a rajzoktatás tematikájának megújításában, a tanácsülések aktív tagja volt. 1962-től az Iparművészeti Főiskolán tanított, később kinevezték az intézmény igazgatóhelyettesének. Pályája végén a szentendrei művésztelepen alkotott.

1935-ben bekapcsolódott a képzőművészeti életbe, elsősorban tájképeket festett. Főként a természetet és a benne élő embert ábrázolta. Stílusa Szőnyi Istvánéhoz hasonló. Főként Békéscsaba és környéke, a csabai tanyák és parasztemberek jelennek meg képein. Kedvelt témája volt a Körös és a Balaton. Alkotásait Csehszlovákiában, Albániában, Lengyelországban, Indiában, az NDK-ban és Belgiumban is kiállították.

Tagja volt a Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, a szövetség festő szakosztályának, a Képzőművészeti Alap zsűribizottságának, a Pedagógusok Szakszervezetének, a Magyar Dolgozók Pártjának. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) tagjaként művészettörténeti előadásokat tartott.

Festményei a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Miskolci Képtárban és Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban találhatók meg. Négy festménye az Országházban látható.

Díjak, kitüntetések

  • Munkácsy-díj (1959)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1969)
  • Munkácsy-emlékérem – Békéscsaba (1970)

Válogatott kiállításai

  • 1937 • Budapest
  • 1954, 1955, 1957, 1959, 1960, 1962, 1968 • Műcsarnok, Budapest
  • 1957, 1967, 1999 • Csók Galéria, Budapest
  • 1957 • Kassa, Pozsony (Szlovákia)
  • 1958 • Csehszlovákia • Békéscsaba – Debrecen – Nyíregyháza – Szeged – Szentes
  • 1959 • Moszkva
  • 1958–1959 • Albánia • Lengyelország • India • Német Demokratikus Köztársaság • Belgium
  • 1960, 1968 • Ernst Múzeum, Budapest
  • 1967, 1970, 1981 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
  • 1972 • Dunamenti Múzeum, Komárom
  • 1980 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1982 • Szlovák Kultúra Háza, Budapest
  • 1984 • Prága (Csehország)
  • 1999 • Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba
  • 2009 • Munkácsy Mihály Emlékház, Békéscsaba
  • 2021 • Aranytíz Kultúrház, Budapest

Emlékezete

  • 2012-ben Békéscsabán utcát neveztek el a tiszteletére (korábbi 18725 helyrajzi számú névtelen utca).
  • A szovjet hadifogság alatt készített grafikáit 2021-ben a budapesti Aranytíz Kultúrházban állították ki.

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások