Czakó József (1923–1990)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2024. január 9., 20:52-kor történt szerkesztése után volt. (Infobox létrehozása)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Czakó József
Születési dátum 1923. augusztus 25.
Születési hely Mezőberény
Halálozási dátum 1990. április 10.
Sírhely Óbudai temető, Budapest
Foglalkozás agrármérnök, egyetemi oktató

Élete

Czakó József 1923. augusztus 25-én született Mezőberényben.

Az agrárszektor iránti érdeklődése felsőfokú tanulmányai idején bontakozott ki. Debrecenben a Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, majd Budapesten a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán tanult. 1944-ben diplomázott.

1958-ban doktori fokozatot szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Munkásságát 1960-ban az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága kandidátusi fokozattal ismerte el. 1975-ben a Magyar Tudományos Akadémia a mezőgazdasági tudományok doktora fokozattal tüntette ki.

Czakó József 1990. április 10-én hunyt el, Budapesten az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra.

Munkássága

Karrierjét nem az akadémiai vagy a felsőoktatási szférában kezdte, hanem kezdetben a tényleges argárszektorban vállalt munkát gyakorlati tapasztalatok szerzése céljából. 1950-től a megszerzett tapasztalatait a tudományos szférában kamatoztatta, az Állattenyésztési Kutató Intézetben kapott állást. Foglalkozott a szarvasmarha-tenyésztés nagyüzemi jellegének kidolgozásával, a borjúnevelés gazdaságosságának növelésével, a tehéntej fehérje- és zsírtartalmát befolyásoló tényezők megismerésével, valamint az ipari jellegű tejtermelés állategészségügyi problémáinak megoldási lehetőségeivel.

1954-ben kezdett önállóan publikálni, eredményei mind a hazai, mind a nemzetközi agrárszektorban ismertté váltak nemcsak a szocialista, hanem a nyugati tömb országaiban is.

Az Állattenyésztési Kutató Intézetben vezető szerepet is vállalt, először a Szarvasmarha-tenyésztési Osztály vezetőjévé, majd az intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Tudományos karrierjének csúcspontját jelentette, hogy 19661967-ben az intézet igazgatói pozícióját töltötte be.

1967-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdett tanítani. Kutatói és publikációs tevékenységét továbbra is folytatta, amihez megkapta a szükséges támogatást az egyetemtől. A felsőoktatás területén vezetői szerepet ekkor már nem vállalt.

Eredményeit kutatóintézeti, valamint egyetemi évei alatt nemcsak a szakmával, hanem a közvéleménnyel is ismertette, továbbá részt vállalt eredményeinek gyakorlati megvalósításában is.

Főbb művei

  • Állattenyésztéstan. Társszerzők: Csire Lajos, Hámori Dezső, Márkus József, Budapest, 1954
  • Borjúnevelési abc. Budapest, 1967
  • Gazdasági állatok viselkedése. Budapest, 1974
  • A borjúnevelés technológiája. Társszerző: Tóth László, Budapest, 1977
  • A borjak korai elválasztása. Társszerzők: Bedő Sándor, Kállai Miklós, Budapest, 1982
  • Etológia : kislexikon. Társszerzők: Keszthelyi Tibor, Sántha Tünde, Budapest, 1985

Források

  • Általános állattenyésztés. Szerk.: Szabó Ferenc. Budapest : Mezőgazda Kiadó, 2015 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Magyar Életrajzi Lexikon. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994. 171. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Magyarország a XX. században. IV. kötet. Tudomány 1. : műszaki és természettudományok. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd : Babits Kiadó, 1999 (Látogatva: 2020. 05. 05.)

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások