Pribojszky Mátyás (1931–2014) forrásának megtekintése

citeraművész, citeraoktató, Kölcsey-díjas író

== Élete ==
[[Fájl:Pribojszky matyas 01.jpg|bélyegkép|300px|Pribojszky Mátyás]]
Pribojszky Mátyás '''Okányban született [[1931]]. [[június 24.|június 24-én]]'''. Nagyapját Lénárt Lajosnak hívták, jónevű fazekasmester volt. Édesapja Pribojszki Mátyás. Édesanyját Lénárt Piroska néven ismerhették (igazi neve Szakács Vilma), aki saját kézzel festette a mintákat a tányérokra, köcsögökre.

Az akkor Bihar megyéhez tartozó szülőfalujában népszerű volt a citera, gyakran előkerült a különféle közösségi rendezvényeken. '''Négyéves korában kezdett citerázni''', a citerázást Pardi Sándortól és Malmos Bandi bácsitól leste el. Hétéves volt, amikor Békésre költöztek nevelőapjához Gyenge Ferenchez, majd [[1942|1942-ben]] Csepel lett a család lakóhelye. A második világháborúban csepeli otthonukat lebombázták, így visszatértek Békésre anyai nagyszüleihez. Itt fejezte be a nyolc elemit. 

Három év múlva visszakerült a család Budapestre. Bokszolni tanult és különböző szintű versenyeken indult. '''Tizenhét évesen jelentkezett a Honvéd Sportszázadba''', majd csapatszolgálatra kérte magát. '''Az óbudai Folyamőrséghez osztották be''', így sportolhatott és tényleges katonai idejét is töltötte.

'''Feleségével, Petrozsényi Eszter''' színművésszel [[2005|2005-től]] Tatán élt. 

Pribojszky Mátyás '''[[2014]]. [[október 17.|október 17-én]] hunyt el'''. [[október 29.|Október 29-én]] Tatán helyezték örök nyugalomra.

== Munkássága ==
Leszerelés után '''a tűzoltóságnál vállalt munkát'''. Kérésére vidékre helyezték. Így került Hatvan mellé a Mátravidéki Erőműhöz. A tűzoltóságtól leszerelve minden lehetséges tanfolyamot elvégzett, ami az erőművel kapcsolatos és '''turbinagépész lett'''. Innen helyezték át az épülő tiszapalkonyai (ma Tiszaújváros) erőműhöz, majd dolgozott Oroszlányban, Gyöngyös-Visontán és a Budapesti Hőerőmű Vállalatnál. Közben az 1960-as években három évig Rudabányán dolgozott. Az Oroszlányi Hőerőmű készenléti lakótelepe '''Bodokon''' volt. Itt szerveztek egy felnőtt klubot, ahol az egyik összejövetel alkalmával '''citerázott''' a közönség előtt. Annyira tetszett a játéka a jelenlévőknek, hogy néhányan összefogtak és levelet írtak a '''Kecskeméti Országos Népzenei Fesztivál''' kitalálójának és akkori főszervezőjének, Heltai Nándornak: ''„Van itt egy ember, aki citerázik. Hogy jobban játszik-e, mint azok, akiket hébe-hóba a rádióban lehet hallani, nem tudjuk megítélni, de hogy másként, az bizonyos. Érdemes volna meghívni a következő fesztiválra.”'' Így került a fesztivál szereplői közé, és '''az ottani siker indította el citeraművészi karrierjét'''.

Az [[1969|1969-es]] Kecskeméti Népzenei Fesztiválon szokatlan műsorával keltett feltűnést egy autodidakta citeraművész. A Kállai kettőst játszotta. Előadásmódja olyan telt és sokrétű volt, mintha nem egyetlen citera szólt volna, hanem egy egész zenekar. Az Országos Filharmóniától '''megkapta a hivatásos előadóművészi működési engedélyt''', és évente 45–50 koncerten szerepelt. Évekig '''munka mellett járta az országot''' koncertjeivel, míg végül '''[[1972|1972-ben]] végleg a citerázás mellett döntött''', mert nem bírta fizikailag a két feladatot ellátni. '''Ebben az évben kapta meg a hivatásos működési engedélyét, mint citeraművész, elsőként az országban.'''
[[[[Fájl:Pribojszky matyas 02.jpg|bélyegkép|220px|1978-ban jelent meg a Qualiton Kiadónál.]]]]Nemcsak citeraművészként, hanem a '''citerások tanítójaként''' is komoly feladatot látott el. Kifejlesztette és széles körben tanította az ujjal való citerajátékot fölváltva a korábbi nyomó (nyomótoll) alkalmazását, olyannyira, hogy '''ma már szinte csak az ő módszereivel játszanak a citerások'''. Nagy érdeme, hogy a citerát, ezt az ősi hangszert hangversenypódiumra emelte. [[1973|1973-ban]] kéthetes '''japán vendégszereplésre hívták'''. Előadásmódja annyira megragadta a japán közönséget és zenei szakembereket, hogy marasztalták. Tartózkodási engedélyét többször hosszabbították. A Japánban töltött fél év alatt koncerteket tartott, japán szerzők neki írt citeradarabjait játszotta felvételre és a japán televízióban több részes citeraiskola műsor készült közreműködésével. 

[[1980|1980-ban]] Fonyódon nyitotta meg kapuit az első országos Citeratábor, amely később a Magyarok Világszövetsége révén nemzetközivé vált. Jöttek a tanulni vágyó citerások az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából és Európa több országából. '''[[1981-ben]] megalakította a Citerabarátok Klubját''', melynek a határon túlról is voltak tagjai, és fénykorában kétezer tagot számlált. A Citerabarátok Klubja havi rendszerességgel tartotta összejöveteleit, itt mutathatták be a csapatok a végzett zenei munkájukat és kaphattak útmutatást további fejlődésükhöz. Tiszakécskén nyári táborokban zenélt együtt és tanult egymástól a citerások minden korosztálya. Az újabb zenészek már olyan mesterektől tanulták a citerázást, akik maguk is Pribojszky Mátyástól vagy az ő tanítványaitól tanultak. A '''hagyományőrző falusi citerások és népdalkörök is önként jártak hozzá''', hogy elsajátítsák az ő pontosabb, erőteljesebb és sokkal színesebb hangzást eredményező játéktechnikáját. A népdalok szövegének pontosan megfelelő ritmusképleteket játszott, a korábbi hangulatkeltő háttérzeneként használt egyenletes, kevésbé tagolt zengés helyett. Forradalminak számított, hogy '''a citerán klasszikus zenét is megszólaltatott'''. [[1983|1983-ban]] '''legügyesebb tiszakécskei tanítványaiból megalakult a Tisza ’83 együttes'''. A Tiszakécskei citerazenekar '''Okányban is nagysikerű előadást tartott az épülő óvoda megsegítésére'''. Később ők lettek '''az ország első hivatásos citerazenekara'''. '''[[1986|1986-ban]] a spanyolországi Logroñoban''' a húros-pengetős zenekarok világfesztiválján '''Pribojszky Mátyás és a Tisza ’83 együttes''', összesen nyolc citerás, '''elvitte a nagydíjat''' a jóval nagyobb létszámú gitár- és mandolinzenekarok elől. A Spanyol Televízió kétszer egy órás műsort készített a zenekarral. A Tisza ’83 az azt követő években még többször visszatért erre a fesztiválra és végül '''megkapták a Fesztiváldíjas címet'''.

A világ számos országában adott koncertet, a föld valamennyi kontinensén megfordult. A rengeteg utazás, szereplés és főképp a tanítás mellett '''két önálló lemeze jelent meg''' Pribojszky Mátyásnak: [[1974|1974-ben]] Japánban a Sakura, [[1978|1978-ban]] a Qualiton gondozásában Citeraszó címmel. A Magyar Rádió archívuma mintegy másfél órányi hangfelvételt őriz a játékáról.

== Díjak, kitüntetések ==
* Kölcsey-díj (2001)
* Spangár András-díj (2014)

== Művei ==
A zene mellett az írás is foglalkoztatta. Kezdetben '''citerával és népzenével kapcsolatos írásai''' jelentek meg:
* Citera-iskola: kezdők részére (Citerabarátok Klubja kiadványa 1978)
* A citeramozgalomról (Budapest: Budapesti Művészetbarátok Egyesülete, 1982)
* A citerajátékról (tanulmány) In: Molnár Imre: A citeráról mindenkinek (Lakitelek: Antológia Kiadó, 2000) szerkesztője és lektora ennek a könyvnek.

A nyolcvanas években már '''folyóiratokban publikált, novellákkal majd önálló kötetekkel''' jelentkezett:
* Alamizsna / Pribojszky Mátyás ; elektronikus szerk. Szabolcsi József, 1996
* A bűnbak / Pribojszky Mátyás ; elektronikus szerk. Szabolcsi József, 1998
* A félkarú hegedűs : Tárcanovellák / Pribojszky Mátyás ; elektronikus szerk. Szabolcsi József, 1998
* Magyar utópia / Pribojszky Mátyás : elektronikus szerk. Szabolcsi József, 1998 
* Az „újpad” : dokumentumnovella (In: Új Auróra: Irodalmi és művészeti folyóirat 1984/1. 15–28. p.)
* Szulizni tudni kell! : Ki-ki lelke szerint ; Aki még látta B.-t (In: Darumadár: anekdotatár 1., 1991)
* Külvárosi fagylalt (In: Duna-part : irodalmi, kulturális és társadalmi időszaki lap 2003/2 42–43. p.)
* Hét nap (In: Duna-part: irodalmi, kulturális és társadalmi időszaki lap 2004/1. 32–34. p.)
* Okánytól Tokióig Új Auróra Békéscsaba 1975/5. 107 p.
* Magyar Fórum: irodalmi, társadalmi, kulturális és politikai folyóirat 1998 július havi, október havi számaiban és az Élet és Irodalom hasábjain.
* Csoda Józsefvárosban: Elbeszélések / Pribojszky Mátyás (Budapest : Szerző, 1995. 249 p.)
* Ki-ki lelke szerint (Budapest : Művészetbarátok Egyesülete, 1995. 207 p.)
* Zendülés New Hungárián : elbeszélések, kisregények (Lakitelek : Antológia Kiadó, 1997)
* A mesemondó : Novellák / Pribojszky Mátyás, 2006
* Sziromka a Szélső utcában Mese felnőtteknek is / Pribojszky Mátyás, 2006
* Mesék a mából (Tata : EOK Hungária Kft., 2008)
* Ide-át: két történet (Pilisvörösvár : Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2013. 329 p.)
* Menedék (Pilisvörösvár : Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2014. 285 p.)

== Források ==
* Izsáki Zsuzsa: Elhunyt Pribojszky Mátyás citeraművész. In: [https://tata.hu/13829/elhunyt_pribojszky_matyas_citeramuvesz Tata.hu] (Látogatva: 2019. 12. 19.)
* Pribojszky Mátyás: Az út... idáig. (A szerző - önmagáról). In: [http://www.bibl.u-szeged.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/priboj/zendul/lsajat.hun Bibl.u-szeged.hu] (Látogatva: 2019. 12. 19.)
* Pribojszky Mátyás: Ki-ki lelke szerint. Budapest : Művészetbarátok Egyes., 1995 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Okány]]
[[Kategória:Békés]]
[[Kategória:Zeneművészek]]
[[Kategória:Irodalmárok]]
[[Kategória:Pedagógusok]]