Pribojszky Mátyás (1931–2014)
| Pribojszky Mátyás | |
|---|---|
 | |
| Születési dátum | 1931. június 24. |
| Születési hely | Okány |
| Halálozási dátum | 2014. október 17. |
| Sírhely | Tata |
| Házastárs | Petrozsényi Eszter |
| Foglalkozás | citeraművész, citeraoktató, író |
Élete
Pribojszky Mátyás Okányban született 1931. június 24-én. Nagyapját Lénárt Lajosnak hívták, jónevű fazekasmester volt. Édesapja Pribojszki Mátyás. Édesanyját Lénárt Piroska néven ismerhették (igazi neve Szakács Vilma), aki saját kézzel festette a mintákat a tányérokra, köcsögökre.
Az akkor Bihar megyéhez tartozó szülőfalujában népszerű volt a citera, gyakran előkerült a különféle közösségi rendezvényeken. Négyéves korában kezdett citerázni, a citerázást Pardi Sándortól és Malmos Bandi bácsitól leste el. Hétéves volt, amikor Békésre költöztek nevelőapjához Gyenge Ferenchez, majd 1942-ben Csepel lett a család lakóhelye. A második világháborúban csepeli otthonukat lebombázták, így visszatértek Békésre anyai nagyszüleihez. Itt fejezte be a nyolc elemit.
Három év múlva visszakerült a család Budapestre. Bokszolni tanult és különböző szintű versenyeken indult. Tizenhét évesen jelentkezett a Honvéd Sportszázadba, majd csapatszolgálatra kérte magát. Az óbudai Folyamőrséghez osztották be, így sportolhatott és tényleges katonai idejét is töltötte.
Feleségével, Petrozsényi Eszter színművésszel 2005-től Tatán élt.
Pribojszky Mátyás 2014. október 17-én hunyt el. Október 29-én Tatán helyezték örök nyugalomra.
Munkássága
Leszerelés után a tűzoltóságnál vállalt munkát. Kérésére vidékre helyezték. Így került Hatvan mellé a Mátravidéki Erőműhöz. A tűzoltóságtól leszerelve minden lehetséges tanfolyamot elvégzett, ami az erőművel kapcsolatos és turbinagépész lett. Innen helyezték át az épülő tiszapalkonyai (ma Tiszaújváros) erőműhöz, majd dolgozott Oroszlányban, Gyöngyös-Visontán és a Budapesti Hőerőmű Vállalatnál. Közben az 1960-as években három évig Rudabányán dolgozott. Az Oroszlányi Hőerőmű készenléti lakótelepe Bodokon volt. Itt szerveztek egy felnőtt klubot, ahol az egyik összejövetel alkalmával citerázott a közönség előtt. Annyira tetszett a játéka a jelenlévőknek, hogy néhányan összefogtak és levelet írtak a Kecskeméti Országos Népzenei Fesztivál kitalálójának és akkori főszervezőjének, Heltai Nándornak: „Van itt egy ember, aki citerázik. Hogy jobban játszik-e, mint azok, akiket hébe-hóba a rádióban lehet hallani, nem tudjuk megítélni, de hogy másként, az bizonyos. Érdemes volna meghívni a következő fesztiválra.” Így került a fesztivál szereplői közé, és az ottani siker indította el citeraművészi karrierjét.
Az 1969-es Kecskeméti Népzenei Fesztiválon szokatlan műsorával keltett feltűnést egy autodidakta citeraművész. A Kállai kettőst játszotta. Előadásmódja olyan telt és sokrétű volt, mintha nem egyetlen citera szólt volna, hanem egy egész zenekar. Az Országos Filharmóniától megkapta a hivatásos előadóművészi működési engedélyt, és évente 45–50 koncerten szerepelt. Évekig munka mellett járta az országot koncertjeivel, míg végül 1972-ben végleg a citerázás mellett döntött, mert nem bírta fizikailag a két feladatot ellátni. Ebben az évben kapta meg a hivatásos működési engedélyét, mint citeraművész, elsőként az országban. Nemcsak citeraművészként, hanem a citerások tanítójaként is komoly feladatot látott el. Kifejlesztette és széles körben tanította az ujjal való citerajátékot fölváltva a korábbi nyomó (nyomótoll) alkalmazását, olyannyira, hogy ma már szinte csak az ő módszereivel játszanak a citerások. Nagy érdeme, hogy a citerát, ezt az ősi hangszert hangversenypódiumra emelte. 1973-ban kéthetes japán vendégszereplésre hívták. Előadásmódja annyira megragadta a japán közönséget és zenei szakembereket, hogy marasztalták. Tartózkodási engedélyét többször hosszabbították. A Japánban töltött fél év alatt koncerteket tartott, japán szerzők neki írt citeradarabjait játszotta felvételre és a japán televízióban több részes citeraiskola műsor készült közreműködésével.
1980-ban Fonyódon nyitotta meg kapuit az első országos Citeratábor, amely később a Magyarok Világszövetsége révén nemzetközivé vált. Jöttek a tanulni vágyó citerások az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából és Európa több országából. 1981-ben megalakította a Citerabarátok Klubját, melynek a határon túlról is voltak tagjai, és fénykorában kétezer tagot számlált. A Citerabarátok Klubja havi rendszerességgel tartotta összejöveteleit, itt mutathatták be a csapatok a végzett zenei munkájukat és kaphattak útmutatást további fejlődésükhöz. Tiszakécskén nyári táborokban zenélt együtt és tanult egymástól a citerások minden korosztálya. Az újabb zenészek már olyan mesterektől tanulták a citerázást, akik maguk is Pribojszky Mátyástól vagy az ő tanítványaitól tanultak. A hagyományőrző falusi citerások és népdalkörök is önként jártak hozzá, hogy elsajátítsák az ő pontosabb, erőteljesebb és sokkal színesebb hangzást eredményező játéktechnikáját. A népdalok szövegének pontosan megfelelő ritmusképleteket játszott, a korábbi hangulatkeltő háttérzeneként használt egyenletes, kevésbé tagolt zengés helyett. Forradalminak számított, hogy a citerán klasszikus zenét is megszólaltatott. 1983-ban legügyesebb tiszakécskei tanítványaiból megalakult a Tisza ’83 együttes. A Tiszakécskei citerazenekar Okányban is nagysikerű előadást tartott az épülő óvoda megsegítésére. Később ők lettek az ország első hivatásos citerazenekara. 1986-ban a spanyolországi Logroñoban a húros-pengetős zenekarok világfesztiválján Pribojszky Mátyás és a Tisza ’83 együttes, összesen nyolc citerás, elvitte a nagydíjat a jóval nagyobb létszámú gitár- és mandolinzenekarok elől. A Spanyol Televízió kétszer egy órás műsort készített a zenekarral. A Tisza ’83 az azt követő években még többször visszatért erre a fesztiválra és végül megkapták a Fesztiváldíjas címet.
A világ számos országában adott koncertet, a föld valamennyi kontinensén megfordult. A rengeteg utazás, szereplés és főképp a tanítás mellett két önálló lemeze jelent meg Pribojszky Mátyásnak: 1974-ben Japánban a Sakura, 1978-ban a Qualiton gondozásában Citeraszó címmel. A Magyar Rádió archívuma mintegy másfél órányi hangfelvételt őriz a játékáról.
Díjak, kitüntetések
- Kölcsey-díj (2001)
- Spangár András-díj (2014)
Művei
A zene mellett az írás is foglalkoztatta. Kezdetben citerával és népzenével kapcsolatos írásai jelentek meg:
- Citera-iskola: kezdők részére (Citerabarátok Klubja kiadványa 1978)
- A citeramozgalomról (Budapest: Budapesti Művészetbarátok Egyesülete, 1982)
- A citerajátékról (tanulmány) In: Molnár Imre: A citeráról mindenkinek (Lakitelek: Antológia Kiadó, 2000) szerkesztője és lektora ennek a könyvnek.
A nyolcvanas években már folyóiratokban publikált, novellákkal majd önálló kötetekkel jelentkezett:
- Alamizsna / Pribojszky Mátyás ; elektronikus szerk. Szabolcsi József, 1996
- A bűnbak / Pribojszky Mátyás ; elektronikus szerk. Szabolcsi József, 1998
- A félkarú hegedűs : Tárcanovellák / Pribojszky Mátyás ; elektronikus szerk. Szabolcsi József, 1998
- Magyar utópia / Pribojszky Mátyás : elektronikus szerk. Szabolcsi József, 1998
- Az „újpad” : dokumentumnovella (In: Új Auróra: Irodalmi és művészeti folyóirat 1984/1. 15–28. p.)
- Szulizni tudni kell! : Ki-ki lelke szerint ; Aki még látta B.-t (In: Darumadár: anekdotatár 1., 1991)
- Külvárosi fagylalt (In: Duna-part : irodalmi, kulturális és társadalmi időszaki lap 2003/2 42–43. p.)
- Hét nap (In: Duna-part: irodalmi, kulturális és társadalmi időszaki lap 2004/1. 32–34. p.)
- Okánytól Tokióig Új Auróra Békéscsaba 1975/5. 107 p.
- Magyar Fórum: irodalmi, társadalmi, kulturális és politikai folyóirat 1998 július havi, október havi számaiban és az Élet és Irodalom hasábjain.
- Csoda Józsefvárosban: Elbeszélések / Pribojszky Mátyás (Budapest : Szerző, 1995. 249 p.)
- Ki-ki lelke szerint (Budapest : Művészetbarátok Egyesülete, 1995. 207 p.)
- Zendülés New Hungárián : elbeszélések, kisregények (Lakitelek : Antológia Kiadó, 1997)
- A mesemondó : Novellák / Pribojszky Mátyás, 2006
- Sziromka a Szélső utcában Mese felnőtteknek is / Pribojszky Mátyás, 2006
- Mesék a mából (Tata : EOK Hungária Kft., 2008)
- Ide-át: két történet (Pilisvörösvár : Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2013. 329 p.)
- Menedék (Pilisvörösvár : Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2014. 285 p.)
Források
- Izsáki Zsuzsa: Elhunyt Pribojszky Mátyás citeraművész. In: Tata.hu (Látogatva: 2019. 12. 19.)
- Pribojszky Mátyás: Az út... idáig. (A szerző - önmagáról). In: Bibl.u-szeged.hu (Látogatva: 2019. 12. 19.)
- Pribojszky Mátyás: Ki-ki lelke szerint. Budapest : Művészetbarátok Egyes., 1995 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
