Szakál Albert (1829‒1909)

Szakál Albert
Szakal albert 01.jpg
Születési dátum 1829. május 6.
Születési hely Köröstarcsa
Halálozási dátum 1909. szeptember 26.
Halálozási hely Köröstarcsa
Sírhely Köröstarcsa
Házastárs Lenszky Jozefa (Jozefin)
Foglalkozás festőművész

Élete

Váradi Szakál Albert 1829. május 6-án született Köröstarcsán nemesi származású református családba. Édesapja Szakál Ferenc köröstarcsai jegyző, édesanyja dabasi Halász Zsuzsanna. Testvérei: Lajos (népdalköltő, Békés megye főjegyzője, Békés országgyűlési képviselője), Antónia, Antal, Ludovika (Lujza), Róza és Viktor. Szakál Albert és Szabó Magda írónő rokonságban álltak. A festő apai nagyapja, váradi Szakál Mihály (zsarolyáni református lelkész és esperes) az írónő szépapja is egyben, valamint Szabó Magda apai nagyapja, ágyai Szabó János (1835-1902, tarcsai református lelkész és esperes) Szakál Albert unokatestvére anyai ágról.

Elemi iskoláit Köröstarcsán, középiskoláit Kisújszálláson és Kecskeméten végezte.

1877-ben kötött házasságot ószőnyi Lenszky József csendőrszázados leányával Lenszky Jozefával (Jozefin). A házasságból egy leánygyermek született: Berta.

81 éves korában 1909. szeptember 26-án hunyt el Köröstarcsán. Temetése szeptember 28-án volt a református egyház szertartásai szerint a köröstarcsai temetőben.

Munkássága

Szakál Albert részt vett az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban. 19 évesen – bár nem volt hadköteles – önként jelentkezett a nemzetőrségbe, és Békés megye mozgósított lovas nemzetőrségével 1848 nyarán részt vett a délvidéki harcokban, majd szeptember végén honvéd önkéntes lett. 1849-ben a Vécsey Károly vezette V. hadtestnél főhadnagyként szolgált: részt vett Arad és Temesvár ostromában, majd Borosjenőn tette le a fegyvert.

A szabadságharc bukása után két évig otthon volt szüleinél, majd 1852-től Pesten élt, ahol portrémegrendelésekből tartotta el magát, emellett tájképeket is festett. Három évig Münchenben képzőművészeti tanulmányokat folytatott a Podmaniczky család anyagi támogatásával. Hazatérése után a kor szokása szerint – az arcképmegbízatások mellett – családi ősgalériák restaurálását is vállalta: például a Wenckheim család békés megyei birtokain is festett. Az 1850–60-as években rendszeresen ment Debrecenbe portrémegrendeléseket teljesíteni (pl. Csanak család, Várady-Szabó család). Fiatalon többször szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain (Dunamelléki táj, Tájkép szélmalommal című képeivel).

Az 1860-as évek végén visszavonult szülőföldjére, Köröstarcsán gazdálkodott, családot alapított, de a festést itt sem hagyta abba. Az 1881-es árvízben birtoka elpusztult, elszegényedett. Földjeit eladta és 150 képből álló festménygyűjteményétől is kénytelen volt megválni. Honvédfőhadnagyi nyugdíjából és felesége postamesteri fizetéséből éltek.

A békéscsabai múzeum 1902-ben 17 festményt vásárolt meg az idős mestertől, melyek ma is a gyűjtemény részét képezik.

Képgaléria

Források

  • Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest : Heraldika, 1999. 3. kötet (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Lyka Károly: Elfelejtett magyar festők : [Szakál Albert, Szontagh Géza Diego] In: Magyar Művészet, 11. évfolyam 4. szám (1935) p. 116. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Oláh György: Békésvármegye, 1848-1849. Gyula : Dobay Ny., 1889-1892. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Sz. Kürti Katalin: Egy elfelejtett köröstarcsai művész, Szakál Albert (1829-1909) In: Békési Élet, 22. évfolyam 2. szám (1987) p. 237-242. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Külső hivatkozások