Omazta János Tóbiás (1742–1805)

(Masnitius János Tóbiás (1742–1805) szócikkből átirányítva)
Omazta János Tóbiás
Születési név Masnitius János Tóbiás
Születési dátum 1742. június 24.
Születési hely Tészer, Szlovákia
Halálozási dátum 1805. december 27.
Halálozási hely Békéscsaba
Sírhely Kanálison túli temető, Békéscsaba
Házastárs Povázsai Zsuzsanna
Foglalkozás jegyző, postamester

Névváltozatai

Masnitius János Tóbiás személye különböző névalakok formájában kerül elő a forrásdokumentumokban:

  • Masnicius János Tóbiás
  • Masznyik János Tóbiás
  • Masnitius János Tóbiás
  • Omazta János Tóbiás
  • Omaszta János Tóbiás
  • Ornazta János Tóbiás
  • Joamen Tóbiam Masznitium

Élete

Masnitius János Tóbiás 1742. június 24-én született a felvidéki Hont vármegyében található Tészeren Masnitius János, a település evangélikus papja és Mezibrodszky Juditha gyermekeként.

János Tóbiás szülőfalujában töltött gyermekévei után, Békéscsabára érkezett. Az elkövetkezendő években jelentős változások történtek magánéletében: kollégája, Omazta István hatására felvette az Omazta nevet, mellyel nemesi származásra szeretett volna szert tenni. 1770-ben házasodott össze Povázsai Zsuzsannával, aki 5 fiúgyermeknek (Sámuelnek, Sándornak, Tóbiásnak, Jánosnak és Zsigmondnak) adott életet.

A békéscsabai postamesterség megalapítója 1805. december 27-én hunyt el, az elsők között volt, akit a Kanálison túli temetőben helyeztek örök nyugalomra.

Munkássága

Protocollum Csabensae (1768)

Békéscsabán hamarosan munkába is állt, Király Márton helyére hívták meg: 1768 és 1788 között viselte a település jegyzői tisztségét. Legjelentősebb munkája a birtoknyilvántartó jegyzőkönyv (Protocollum Csabensae) 1768-as elkészítése volt, amely a csabai hivatalos jegyzőkönyvezés alapdokumentuma. Szerepet játszott a helyi evangélikus templom kibővítési ügyében is, melynek sikeréről az épület falán látható T. M. /Masnitius Tóbiás/ monogram árulkodik.

1788 előtt Békés vármegyében nem volt postaútvonal. 1786-ban II. József elrendelte a Nagyváradra tartó, Békés vármegyén keresztülhaladó postaút megnyitását. Ez remek lehetőség volt a vagyonát növelni kívánó János Tóbiásnak. Egyik leveléből megtudhatjuk, hogy jelen volt a mai Élővíz-csatorna ősének tekinthető vízelvezető, a Kanális Veszei-pusztától Csabáig tartó szakaszának 1777-es kiásásánál. Így az egykor folyókiöntéssel veszélyeztetett térségekben tartós utakat tudtak létrehozni. A leendő posták kialakításához ugyanis feltétlenül szükség volt télen-nyáron használható úthálózatra. A békéscsabai jegyzőségét feladó János Tóbiás az Anton von Bartoskával, a temesvári főpostahivatal főfelügyelőjével folytatott tárgyalásoknak köszönhetően 1787. február 28-án megszerezte az orosházi és a csabai postaállomást. Mivel egy személy nem tölthetett be két postamesteri címet, ezért az ekkor még csak 16 éves Sámuel fia kapta a csabai kirendeltséget (a fiatalkorú tulajdonos neve Emánuelként szerepel a hivatalos iratokon, amely János Tóbiás halála után sok bonyodalmat okoz a testvérek közötti öröklésben).

Az első csabai postaállomás az Omazta-család birtokán rendezkedett be. Az épület lakott területen kívül állt, mégis közel volt a postaútvonalhoz, a városháza is néhány száz méteres körzeten belül helyezkedett el. A posta tényleges irányítása az édesapa kezében volt, aki igyekezett legjobb tudása szerint, a felsőbb körökkel esetlegesen kialakuló konfliktusok nélkül dolgozni. Talpraesett, sok mindenhez értő ember volt, például a tűzvészben megrongálódott orosházi lóváltóállomás istállójának újjáépítésekor is számítottak rá: segítségével hamarosan újra használhatóvá vált az épület.

A postamesteri cím örökíthetőségéből fakadóan a két posta felügyelete továbbra is az Omazta-családot illette.

Források

  • Békés Megyei Hírlap, 48. évf. 116. szám (1993. május 20.) 13. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930. 21–22. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Békésmegyei Közlöny, 9. évf. 22. szám (1882. február 19.) 1. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Békésmegyei Közlöny, 36. évf. 45. szám (1909. június 6.) 5. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Fábry Károly: Tallózás Csaba múltjából : 1738–1803. Békéscsaba, Körösvidék Ny., 1923. 9–11., 84. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Gécs Béla: Csabai bírók – csabai históriák 1717–1918. Békéscsaba: Typografika Kft., 2008. 30–31. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Gecsei Lajos: A postaszervezet működése Békés vármegyében : 1787–1850. Békéscsaba: Békéscsabai Városi Tanács, 1972. 104–113. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Haan Lajos: Békés-Csaba : a város története a kezdetektől a XIX. század harmadik harmadáig. Békéscsaba : Békés Megyei Közgyűlés Önkormányzati Hivatala, 1991. 40–41., 86., 102., 149–150. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)
  • Haan Lajos: Békéscsaba története. Békéscsaba : Haan L., 1858. 56. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Ogrincs Pálné – Lovászi József: A csabai posta 225 éve : a postai szolgáltatás története Békéscsabán 1788–2013. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum megyei hatókörű városi múzeum, 2013. 12. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Orosházi Harangszó, 10. évf. 3. szám (2003 ősze) 10. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)
  • Posta, 13. évf. 1. szám (2011. március) 67. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://bekeswiki.hu//index.php?title=Omazta_János_Tóbiás_(1742–1805)&oldid=6588”