Krammer Nándor (1855–1921)

Krammer Nándor
Krammer nandor 01.jpg
Születési dátum 1855. október 1.
Születési hely Pozsony, Szlovákia
Halálozási dátum 1921. november 23.
Halálozási hely Békéscsaba
Sírhely Ligeti katolikus temető, Békéscsaba
Házastárs Mertz Ella
Foglalkozás tanár

Élete

A Krammer család sírja

Krammer Nándor Pozsonyban született 1855. október 1-én. Gimnáziumba szülővárosában járt, egyetemi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. 1882 júliusában kapta meg a polgári iskolai tanári oklevelet. Képesítést szerzett a természetrajz, természettan, vegytan tanítására a polgári iskolában. 1887-ben pedig a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem bölcsészetdoktorrá avatta.

1895-ben kötött házasságot Mertz Ellával (egyes források szerint Gabriella). Egy gyermekük született, Ella, aki orvosnak tanult.

Krammer Nándor hivatásszerető, kötelességtudó, lelkiismeretes nevelő volt, aki 41 évig állt a kultúra szolgálatában.

1921. november 23-án Békéscsabán hunyt el, a Ligeti temetőben helyezték örök nyugalomra. A Krammer család sírhelyét 2022-ben felszámolták.

Munkássága

Először szülővárosában kezdett tanítani. 1880. szeptember 1-én a Békéscsabai Nőképző Társulat polgári leányiskolájába választották meg tanárnak, ahol a haláláig tevékenykedett. Az intézet működésében, fejlődésében jelentős szerepet játszott. Szaktárgyaiban és nevelői munkájában kiemelkedőt nyújtott. Az intézmény természetrajzi gyűjteményének kialakítása az ő munkájának eredménye. A tanári kötelezettségek mellett részt vett a Békéscsabai Múzeum-Egyesületben is, ahol választmányi tag volt. Balás Ádám lemondását követően 1902-től 1908-ig töltötte be az igazgatói tisztséget. 1902-ben megjelent szerkesztésében a múzeum gyűjteményének katalógusa, mely megismertette a nagyközönséggel a múzeum és a könyvtár anyagát. 1903 júliusában részt vehetett a Néprajzi Múzeum által Budapesten rendezett első néprajzi és őstörténeti tanfolyamon. Saját magát régésznek vallotta, de néprajzi gyűjtése talán még értékesebb és előremutatóbb, mint régészeti tevékenysége. Működésének néhány éve alatt bejárta a megye nagy részét, és egymaga ezernél több tárgyat gyűjtött a múzeum számára. Köröstarcsáról halászati eszközöket gyűjtött be, mely 30–40 darab, főként archaikus tárgyból állt. Sajnos erről az anyagról nem maradt fenn írásos dokumentáció. A magyar tudós világ figyelmét a Békéscsabai Múzeum-Egyesület működésére irányította, amikor a csiszolt kőkorszakból való nagy jelentőségű gyulavarsándi Lapos halom és Vezeristye halom leleteit felfedezte, feltárta és gyűjteménybe rendezte. A feltárást ismertető újságcikke széles körű nemzetközi szakirodalmi ismeretekről tanúskodik. A leletek pontos adatolásával, letisztításával és megfelelő állapotban való bemutatásával azonban keveset törődött. Ez utóbbi miatt az Országos Felügyelőség részéről is bírálták. Ez volt a fő oka annak, hogy 1908-ban lemondott tisztségéről, s a továbbiakban teljesen elzárkózott a múzeum munkájában való részvételtől.

Országos hírnévre tett szert, mint kiváló ornitológus, állatpreparátor. Alapító és elnökségi tagja volt az 1910-ben megalakult csabai Állatvédő Egyletnek. Éveken keresztül állt barátságban Herman Ottóval. Önkéntes tagja volt a Magyar Ornitológiai Központnak. A párizsi világkiállításra Herman Ottó, Gaal Gaston, Schenk Jakab és Szalay Elemér segítségével négy madárvándorlási tablót terveztek, melyből a negyediket Krammer szerkesztette. Munkájukat aranyéremmel díjazták. Népszerűsítő előadásokat tartott a már említett gyulavarsándi leletről, a bronzkorról és a csontmaradványok filogenetikus összehasonlításáról. Munkássága miatt nyilvántartják a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti adatbázisában is.

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom