Gajdács Mátyás (1886–1967)

Gajdács Mátyás
Gajdacs matyas 01.jpg
Születési dátum 1886. február 22.
Születési hely Békéscsaba
Halálozási dátum 1967. február 3.
Halálozási hely Budapest
Sírhely Farkasréti temető, Budapest
Foglalkozás afrikai vadász, Afrika-kutató, állatkereskedő, állattani gyűjtő, preparátor

Élete

Gajdács Mátyás a Pesti Naplóban

Gajdács Mátyás 1886. február 22-én, Békéscsabán született egy sokgyermekes családba.

Békéscsabán a Rudolf Főgimnáziumban tanult, cserkész volt. Az állatok kitömését Haering Ede szegedi műipar- és tanszergyárában tanulta. Majd a szűcsmesterséget is elsajátította.

Ezután egy ideig Lendl Adolf budapesti preparatóriumának volt munkatársa. 1911-től 1965-ig élt Afrikában, ezalatt mindössze háromszor tért haza Magyarországra: 1920-ban, 1923-ban és 1934-ben. 1965 augusztusában tért végleg haza.

1967. február 3-án halt meg Budapesten a János Kórházban. Búcsúztatása 1967. március 9-én a Farkasréti temetőben volt.

Munkássága

1911-ben utazott először Abesszíniába (Etiópia) Kovács Ödönnel (Kittenberger Kálmán sógora). Az expedíció sikeres volt, de Kovács teljes atyai örökségét felemésztette. A második expedíción 1914-ben már velük tartott Dörflinger Sándor, fényképész is. Hamarosan kitört az 1. világháború, az expedíció tagjai francia hadifogságba kerültek Obokban (Dzsibuti). Onnan hamarosan megszöktek és visszatértek Addisz-Abeba-ba. Ezután Gajdács egy Tyihonov nevű orosz telepesnél végzett preparátori feladatokat. 1920 után telepedett le végleg és nyitott preparátor-műhelyt az etióp fővárosban. Gajdács nemcsak Etiópiában vadászott, hanem Kenyában, Tanganyikában is. Élő állatokat szállított a világ számos állatkertjének, cirkuszának. Összeköttetései révén olyan országrészekbe vezethetett expedíciókat, ahova fehér ember alig-alig juthatott el. Gajdács járt Danakil-földön és Ogadenben is. Gyakorta megfordult és vadászott a Hawas-folyó környékén. Egy ízben a Kék-Nílushoz is ellátogatott. Különféle állatokat gyűjtött, de főként emlősöket és madarakat preparált. A természeti ritkaságok mellett a nép életére és szokásaira vonatkozó adatokat is gyűjtötte. Rengeteget írt és fényképezett, művészi vadfelfelvételeit a Nimród vadászújság, írásait a Körösvidék jelentette meg. Nagy szakkönyvtárat alakított ki magának, melynek egy része később a Madártani Intézetbe és a Természettudományi Múzeumba került. Levelező kapcsolatban állt Éhik Gyulával, Kittenberger Kálmánnal, aki „Kolibri”-nek nevezte. Neves zoológusokkal került baráti és szakmai kapcsolatba: különös hálával emlékezett Oskar Neumannra, akitől sokat tanult. Élete során gyűjtött anyagát a világ számos múzeumába – köztük Magyarországra is – küldte. Adományainak nagy része sajnos elpusztult: a Madártani Intézetbe küldött munkái 1945-ben, a Természettudományi Múzeumba küldöttek 1956-ban semmisültek meg. 1963-ban páratlan értékű életművét felajánlotta megvásárlásra a Természettudományi Múzeumnak, de az kellő anyagi fedezet hiányában nem tudta megvásárolni, így az anyag nagyobbrészt a tervureni (Belgium) Királyi Közép-Afrika Múzeumba került. Gyűjteményének egyes részei a Madártani Intézetben, a Természettudományi Múzeumban, a Néprajzi Múzeumban, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban vannak.

Emlékezete

kiállítások:

  • Gajdács Mátyás-emlékkiállítás (Békéscsaba, Munkács Mihály Múzeum, 1986. február 22–április 6.)
  • Afrika egy magyar szűcsmester, Gajdács Mátyás szemével (Szeged, Képtár, 1985. október 1–december 1.)

Művei

Források