Becsey Oszkár (1889–1979)
| Becsey Oszkár | |
|---|---|
| Születési dátum | 1889. június 12. |
| Születési hely | Szabadka, Szerbia |
| Halálozási dátum | 1979. május 13. |
| Halálozási hely | Békéscsaba |
| Sírhely | Ligeti katolikus temető, Békéscsaba |
| Foglalkozás | belgyógyász főorvos |
Élete
1889. június 12-én Szabadkán született. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1913-ban orvosi oklevelet kapott.
1913-tól 1919-ig az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Pesten bel- és ideggyógyászatból kitűnő képzettséget kapott, ugyanakkor bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit is. Korányi Sándornál belgyógyászatot, Lenhossek Mihálynál anatómiát tanult, fizikából Eötvös Lóránd vizsgáztatta.
A mély vallású humanista orvos két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni.
1979. május 13-án, 90 éves korában hunyt el Békéscsabán.
Munkássága
Hatéves klinikai tevékenysége után 1919-ben a békéscsabai városi vezetés meghívására – dr. Remenár Elek igazgató főorvos ajánlására – osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére. Fontosnak tartotta egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását, de lényegesnek tartotta a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését. Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken végezte a röntgendiagnosztikát és létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot is. Az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Szükségesnek tartotta egy központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A 25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni, mert a járványos betegségek nagy számban tizedelték a város lakosságát. Az eredménytelen kísérletezés után 1940-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére, azzal a feltétellel, hogy az építkezést a következő évben kezdjék meg és a nevét ne tüntessék fel sehol. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul, 1942-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése.
A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott a katonai gyakorlatra hívott orvosok helyett, akiknek egyúttal az életét is megmentette. 1946-ban minden jogigény nélkül, koholt vádakkal eltávolították az osztályáról. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására 1948-ban rehabilitálták. Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében – a Deák utca 5. szám alatt – folytatta, egészen 1978 januárjáig, amikor beszüntette a rendelést.
Dr. Becsey jelentős szerepet vállalt a város társadalmi életében is: tagja volt a békéscsabai Levente Egyesületnek, az 1927-ben megszerveződő békéscsabai autós és motoros egyesület, az Alföldi Touring Club választmányi tagjaként vállalt szerepet. Jogosítványt motorkerékpár vezetésére 1926 nyarán szerzett. Társelnöke volt az 1937-ben megalakuló Békéscsabai Orvosi Körnek dr. Donner László és dr. Feldmann Ignácz mellett. Többször az adományozott szegény iskolás gyermekeknek és a legtöbbet adózó békéscsabaiak között is megtaláljuk a nevét. Előadásokat tartott katolikus programokon és orvosi tanfolyamokon is.
1965-ben a békéscsabai kórház jubileumi ünnepségén a nyugdíjas Becsey doktor dicsérő oklevelet vehetett át a városi tanács elnökétől. Ugyanebben az évben közlekedési balesetet szenvedett Békéscsabán, lábtöréssel került kórházba.
Emlékezete
- Születésének századik évfordulójára emlékezve, 1989. október 19-én ünnepséget rendeztek a Réthy Pál Kórház és Rendelőintézetben. Az emléknap során leplezték le emléktábláját a fertőző osztályon, majd a Városi Tanács dísztermében tudományos ülést tartottak.
- 1990-ben felmerült, hogy az egészségügyi szakközépiskola felveszi Dr. Becsey Oszkár nevét.
- Rendelője utcáját 1991-ben tiszteletére Dr. Becsey Oszkár utcára nevezték át.
Források
- Akikről utcákat nevezhetnek el... Dr. Becsey Oszkár. In: Csabai Hírmondó, 5. évf. 42.szám (1990.) 2. p.
- Békés Megyei Hírlap, 46. évf. 215. szám (1991. szeptember 13.) 5. p. (Látogatva: 2017. 06. 14.)
- Békés Megyei Népújság, 20. évf. 142. szám (1965. június 18.) 2. p. (Látogatva: 2017. 06. 14.)
- Békés Megyei Népújság, 20. évf. 154. szám (1965. július 2.) 8. p. (Látogatva: 2017. 06. 14.)
- Békés Megyei Népújság, 31. évf. 231. szám (1976. szeptember 30.) 4. p. (Látogatva: 2017. 06. 14.)
- Békés Megyei Népújság, 32. évf. 303. szám (1977. december 25.) 13. p. (Látogatva: 2017. 06. 14.)
- Békés Megyei Népújság, 44. évf. 246. szám (1989. október 17.) 6. p. (Látogatva: 2017. 06. 14.)
- Békés Megyei Népújság, 45. évf. 61. szám (1990. március 12.) 3. p. (Látogatva: 2017. 06. 14.)
- Békés, 63. évf. 27. szám (1931. április 4.) 7. p. (Látogatva: 2017. 06. 15.)
- Békés, 63. évf. 83. szám (1931. október 17.) 4. p. (Látogatva: 2017. 06. 15.)
- Békésmegyei közlöny, 52. évf. 292. szám (1925. december 24.) 2. p. (Látogatva: 2017. 06. 15.)
- Békésmegyei közlöny, 53. évf. 159. szám (1926. július 17.) 1. p. (Látogatva: 2017. 06. 15.)
- Békésmegyei közlöny, 53. évf. 49. szám (1926. március 2.) 2. p. (Látogatva: 2017. 06. 15.)
- Békésmegyei közlöny, 54. évf. 117. szám (1927. május 24.) 2. p. (Látogatva: 2017. 06. 15.)
- Békésmegyei közlöny, 64. évf. 51. szám (1937. március 4.) 3. p. (Látogatva: 2017. 06. 15.)
- Körösvidék, 2. évf. 276. szám (1921. december 6.) 3. p. (Látogatva: 2017. 06. 16.)
- Körösvidék, 3. évf. 291. szám (1922. december 21.) 3. p. (Látogatva: 2017. 06. 16.)
- Sonkoly Kálmán: Az ispotálytól az intenzív-therápiás osztályig… : a békéscsabai kórház története In. Békési Élet, 9. évf. (1974)194–195.p (Látogatva: 2017. 06. 16.)
- Sonkoly Kálmán: Száz éve született Békés megye kimagasló orvosegyénisége: dr. Becsey Oszkár. (1889–1979) In: Békési Élet. 24. évf. 4. sz. (1989) 454–463. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
