Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2024. január 9., 18:32-kor történt szerkesztése után volt. (Infobox létrehozása)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Bajcsy-Zsilinszky Endre
Bajcsy zsilinszky endre 01.jpg
Születési név Zsilinszky Endre
Születési dátum 1886. június 6.
Születési hely Szarvas
Halálozási dátum 1944. november 24.
Halálozási hely Sopronkőhida
Sírhely Tarpa
Foglalkozás politikus, publicista

Élete

Szarvason született 1886. június 6-án. Apja Dr. Zsilinszky Endre gimnáziumi tanár, édesanyja Bajcsy Mária. Endrének két leány (Margit és Erzsébet) és egy fiú (Gábor) testvére volt.

Alig volt egyéves, amikor a család Csabára költözött. A gyermek Endre szellemi fejlődésére meghatározó hatást gyakoroltak azok az évek, amelyeket a békéscsabai evangélikus gimnáziumban töltött. Gyakran szerepelt iskolai ünnepségeken önképzőkör elnökeként. 1904-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait ez év őszén kezdte meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogi karán, de a filozófia karra is beiratkozott, ahol történelmet hallgatott. Közben két szemesztert töltött a lipcsei és heidelbergi egyetemen. Már ekkortól jelentek meg cikkei (pl. a Békésmegyei Közlönyben). 1907 szeptemberében ismét Kolozsvárra iratkozott be a 4. évfolyamra, ahol 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december 5-én a jogtudományi doktorátust.

1909. őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez. Leszerelése után 1910. október elején érkezett Csabára, ahol ügyvédjelölt lett dr. Linder Károly ügyvédi irodájában. Emellett előadásokat tartott a Polgári Körben és a Nőegyletben, cikkeket írt a helyi lapokba. Békéscsabán a kiéleződő politikai, társadalmi és személyi ellentétek miatt került sor a Zsilinszky Endre édesapja és Áchim L. András közötti sajtópolémiára. A szabadságukat éppen Békéscsabán töltő Zsilinszky-fiúk felelősségre vonták Áchimot az apjukat ért inzultusért és a becsületbe vágó vádakért. Verekedésre került sor közöttük, melynek során halálosan megsebesítették a parasztvezért, aki másnap, 1911. május 15-én belehalt sérüléseibe. A bírósági tárgyalás eredményeképpen a gyilkosság vádja és következményeinek terhe alól fölmentették a Zsilinszky-testvéreket.

Ezután rövid vármegyei szolgálat következett (főispáni titkár volt Árvában), aminek a világháború vetett véget. Ő is a frontra került. 1918 novemberében hazatért, és részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet nevű ellenforradalmi jellegű szervezet megalapításában. Mindkét forradalmat elutasította, így amikor Szegeden szerveződött az ellenforradalom, Zsilinszky a Külügyminisztérium Sajtóosztályára került, politikai téren pedig a Gömbös-csoporthoz csatlakozott. 1922-ben Derecske országgyűlési képviselőjévé választották, amikor is a kormánypárti Egységes Párt listáján indult. Egy év múlva a Gömbös-csoporttal együtt kilépett a kormánypártból, és megalakította velük a Fajvédő Pártot.

Zsilinszky Endre – aki 1925-től, vitézzé avatásától kezdve anyja leánykori nevét felvéve már a kettős Bajcsy-Zsilinszky vezetéknevet használta – 1928. március 15-én megindította Előőrs című lapját. Ettől kezdve fokozatosan haladt balra egy demokratikus ellenzéki politika útján. Pártja politikai programját kifejtő munkájában (Nemzeti radikalizmus, 1930) az agrárprogram áll központban: elodázhatatlannak tekinti a földbirtokreformot.

Miután nem fogadta el a Gömbös által felajánlott honvédelmi államtitkárságot, illetve egyéb mandátumokat (melyekért cserébe fel kellett volna adnia ellenzéki magatartását), a miniszterelnök a legkíméletlenebb hatósági és csendőrterrorral sújtott le. A terror és a választási csalások sorozatának következtében Bajcsy-Zsilinszky híveinek 1935-ben egyetlen képviselői helyet sem sikerült szereznie – ő maga is megbukott Tarpán. Politikai küzdelmeit megalkuvás nélkül folytatta. Külpolitikai nézeteiben a német kérdést, belpolitikai téren a parasztság megoldatlan gazdasági és szociális problémáit tartotta a legfontosabbnak. Felismerte a demokratikus ellenzéki erők tömörülésének szükségességét, ezért fuzionált 1936-ban pártja, a Nemzeti Radikális Párt a Független Kisgazdapárttal. 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett országgyűlési képviselője.

A II. világháború kitörésével egybeesett a Független Magyarország című, főleg külpolitikai arculatú hetilapjának megindítása. Egyre közelebbinek érezte az országra leselkedő német veszélyt, ezért nem csupán szóban hirdette a délkelet-európai népek összefogását: Belgrádba utazott, ahol nem hivatalos tárgyalásokat folytatott a baráti együttműködésről. Bajcsy-Zsilinszky a háború éveiben vált igazán nagy formátumú politikussá, az antifasiszta nemzeti ellenállás központi alakjává. Fontos szerepet játszott az antifasiszta harcban a Szabad Szó című napilap, melynek főszerkesztői tisztét 1941-ben Zsilinszkynek ajánlották fel.

1944. március 19-ének reggelén lakásába németek törtek be, ő súlyosan megsebesült. A rabkórházból hét hónapra börtönbe került, a Gestapo foglya lett. Októberi szabadulása után a Magyar Front az ellenállási mozgalom vezetésére kérte fel. November 5-én Budapestre utazott, és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság élére állt. Társaival kidolgozta a fegyveres felkelés tervét. November végén az ellenállási mozgalom egész vezérkara lebukott, Bajcsy-Zsilinszkyt november 23-án letartóztatták. December 11-én Sopronkőhidára vitték. E hó 23-án a hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit 24-én reggel végre is hajtottak.

1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el, majd végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték örök nyugalomra.

Művei

Emlékezete

Források

  • Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. szerk.: Tóth Lajos. Szarvas, 1986. 15. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Borsi József: Bajcsy-Zsilinszky Endre a történeti irodalomban, 1957–1985 : válogatott, annotált bibliográfia. Békéscsaba : Megyei Könyvtár, 1986. (!1987) 53 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Borsi József: Bajcsy-Zsilinszky Endre egyetemi éveiről. (Klny. Történelmi Szemle. 1987–88. 1. sz.) Budapest : Akadémiai K., 1988. 41–60. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky. Budapest : Kossuth K., 1966. 334 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Domokos József: Két per egy kötetben : visszaemlékezések. Budapest : Magvető, 1978. 437 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Illés György: Kivégzés karácsonykor. Budapest : ILK., 1986. 117 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest : Akadémiai K., 1967. 71–72. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky : írások tőle és róla. Budapest : Kossuth K., 1986. 252 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky irataiból. Békéscsaba : Békés M. Tanács Tud.-Koord. Szakbiz., 1986. 38 p. Bibliogr. 33–38. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas : Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. 42 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886–1944. Budapest : Szépirodalmi K., 1992. 276 p. Bibliogr. 274–276. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Vigh Károly: Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Budapest : Magvető, 1984. 492 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

  • Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre : életút és utóélet. Budapest : MTA Bölcsészettudományi Kutatóközp. Történettudományi Int., 2019 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Gyurgyák János: Magyar fajvédők : eszmetörténeti tanulmány. Budapest : Osiris Kiadó, 2012 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Kenedi Géza: Védőbeszéd a Zsilinszky-fiuk pörében: Budapest : Zay L., 1911 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Szerk. Vigh Károly. 2., bőv. kiad. Budapest : Magvető, 1984 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Lévai Jenő: A hősök hőse...! : Bajcsy-Zsilinszky Endre a demokrácia vértanúja. Budapest : Müller, 1945 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Pető Gábor Pál: Perújítás Áchim L. András halála ügyében : történelmi esszé. Budapest : Pető G. P., 1992 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Sávoly Mária: Így élt Bajcsy-Zsilinszky Endre. Budapest : Móra, 1986 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Sebestyén Sándor: Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja, 1930–1936. Budapest : Tankönyvkiadó Vállalat, 1988 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Szarvas járás-város szabad negyedszázada. Szerk. Tóth Lajos. Szarvas : HNF Szarvasi jár. Biz., 1970 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Talpassy Tibor: A holtak visszajárnak. Budapest : Magvető, 1971 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Talpassy Tibor: A reggel még várat magára. Budapest : Gondolat, 1981 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Tőkéczki László: Történelmi arcképek 2. : magyar politikusportrék a két világháború közötti időszakból. Budapest : XX. Század Int., 2013 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai nézeteinek alakulása. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1979 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikája. Budapest : Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2002 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaive : 1886–1976. Budapest : TIT Tört. Választmány, 1977 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
A lap eredeti címe: „https://bekeswiki.hu//index.php?title=Bajcsy-Zsilinszky_Endre_(1886–1944)&oldid=6362”