Pándy Kálmán (1868–1945)

A lap korábbi változatát látod, amilyen hu>Jzoltan 2021. március 15., 11:01-kor történt szerkesztése után volt. (Belső hivatkozások javítása)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

ideg- és elmegyógyász

Élete

Dr. Pándy Kálmán
Pándy-emlékkő

Pándy Kálmán 1868. október 14-én született Ókígyóson. Édesapja Pándy István, csabai ügyvéd, édesanyja Winkler Karolina. Testvérei: István, Krisztina, József, Erzsébet és Sarolta. Keresztszülei Göndöcs Benedek apátplébános és Wenckheim Krisztina grófnő.

Az elemi iskolát Gyulán végezte el. Középiskolába és egyetemre Budapesten, Bécsben, majd Berlinben járt. 1893-ban a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvosi Karán orvosdoktori oklevelet szerzett. Ideg- és elmegyógyászatot Lauffenauer Károlytól és Jendrassik Ernőtől tanult. A facialis paresisről írt tanulmányával kiérdemelte a Sänger-díjat. A Jendrassik Ernő professzorral végzett kutatásainak köszönhetően egyéves bécsi tanulmányúton (Bene Ferenc ösztöndíj) vett részt. Külföldön a Theodor Meynert professzor mellett eltöltött időszak meghatározta Pándy későbbi munkásságát.

1898-ban Budapesten feleségül vette Dömötör Izabellát. Egy gyermekük született, László. Második feleségével, a finn Hjelt Ainóval 1904-ben kötött házasságot Upszalában. A házasságból négy fiúgyermek született. 1937-ben dr. Szalkay Ilona gyerekorvosnővel házasodott össze.

Pándy Kálmán kedvelte a zenét, hegedűn is játszott. Németül, angolul, franciául, latinul és görögül is tudott. Magánkönyvtára főként tudományos, eredeti nyelvű szakkönyvekből állt. A család többször lovaskocsis kiránduláson vett részt. Lakásukban többször finn vendégek szálltak meg.

1945. január 27-én saját kezével vetett véget életének Budakalászon.

Munkássága

Pándy Kálmán 1892–1893-ban az Elmekórtani Intézet díjtalan gyakornoka volt, majd 1895-től az Elmekórtani Tanszék tanársegéde lett. 1897 novemberétől orvosi gyakorlatot teljesített Gyulán. 1898-tól a vármegyei közkórház alorvosaként dolgozott.

Segédorvosként 1898-ban a 101-es gyalogezredtől a gyulai 2. honvéd gyalogezred tartalékába helyezték át. 1906-ig a honvédség szolgálaton kívüli segédorvosa volt.

1899. november 6-án a gyulai elmegyógyintézeti osztály első főorvosának nevezték ki. Szerepe volt az elmeosztály kialakításában, javaslatot tett a szobák és egyéb helyiségek berendezésére (alapterület, vasrács nélküli ablakok). Szerette volna bevezetni a betegek családi ellátását. 1903-ban az európai elmegyógyintézetek megismerése céljából – a törvényhatósági bizottság 1200 koronás támogatásával – tanulmányúton vett részt. Tapasztalatait a Gondoskodás az elmebetegekről más államokban és nálunk című 1905-ben megjelent kötetében foglalta össze.

A gyulai tornaegylet az 1899-es megalakulásakor orvosának nevezte ki. Az Országos Orvosi Szövetség Békésmegyei Osztályának könyvtárosa volt. Továbbá tagja volt az Országos Közegészségügyi Egyesület Békés vármegyei osztályának.

1905 és 1911 között a Budapesten a Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézet osztályvezető főorvosa volt. 1908-ban magántanári címet kapott.

1911-től – nyolc éven keresztül – a Nagyszebeni Állami Elmegyógyintézet igazgató főorvosaként dolgozott. Nagyszebenben felesége, Hjelt Aino volt az intézet főnővére. Bevezették a munka- és művészeti terápiát, valamint a családi ápolási rendszert. Továbbá hangversenyeket és előadásokat szerveztek. Pándy Kálmánnak jelentős érdemei voltak a nagyszebeni intézet korszerűsítésében: osztályonként külön fürdőszobák, mellékhelyiségek, személyzeti épületek kialakítása; központi fűtés bevezetése; világítás modernizálása. Leszereltette a vasrácsokat, képekkel, virágokkal, függönyökkel és szőnyegekkel tette otthonosabbá az osztályokat.

1919-től Budapesten a Népjóléti Minisztériumnál, később Rákoskeresztúron az antialkoholista szanatóriumban dolgozott, ahol pszichoterápiát alkalmazott.

Világhírnevet azzal a laboratóriumi eljárással szerzett, amellyel a liquor globulinok felszaporodása mutatható ki (Pándy-reakció). Vizsgálatokat végzett a reflexológia területén is. Intézeteiben laboratóriumot és könyvtárat alakított ki. Vallotta, hogy a főorvosi munka ellátásához tudományos tevékenységre is szükség van. A Budapesti Királyi Orvosegyesület rendes tagjai között szerepelt.

1942-ben agyvérzést kapott, majd nyugdíjba vonult.

Emlékezete

  • A gyulai kórház 1986-ban vette fel Pándy Kálmán nevét. Az intézet területén 1996-ban emlékkövet állítottak tiszteletére. A pszichiátriai épületben Pándy-emléktábla található.
  • A Pándy Kálmán Megyei Kórházban emléknappal tisztelegnek a névadó főorvos munkássága előtt. A kórházi dolgozókat a Pándy-emlékéremmel, illetve a Pándy Nővér címmel jutalmazzák, továbbá Pándy-emlékfát ültetnek.
  • Gyulán emléktábla áll egykori lakása falán (Munkácsy Mihály utca 5.).
  • Gyulán Pándy Kálmán Alapítványt hoztak létre.
  • Újkígyóson utca viseli nevét.

Munkái

Több mint 100 publikáció fűződik a nevéhez. Munkáit a francia és német szakfolyóiratok is közölték.

Válogatás köteteiből

  • Du mécanisme corticale des phenomenes reflexes. Párizs, 1895
  • Gondoskodás az elmebetegekről más államokban és nálunk. Gyula, 1905
  • Die Irrenfürsorge in Europa. Berlin, 1908
  • Emlékkönyv a nagyszebeni m. k. állami elmegyógyintézet ötven éves fennállásának évfordulójára. Nagyszeben, 1914
  • Virágnyílás. Orvosi tanácsok a nemi betegségekről, az élvezetekről; és a mámorokról a 18 év körüli ifjúságnak. Budapest : Keresztyén Könyvesház, 1924

Válogatás cikkeiből

  • Az idegrendszer elváltozása idült brom, cocain, nicotin és antipyrin mérgezésnél. In: Magyar Orvosi Archivum, 2. évf. (1893)
  • Neurol. megfigyelések Laufenauer tnr. elme- s idegkórtani klinikája ambuláns rendelésein az 1892-dik évben. In: Orvosi Hetilap (1893)
  • Über die Veränderungen des Centralnervensystems nach chron. Vergiftung mit Brom, Cocain, Nicotin und Antipyrin. In: Ung. Arch. f. Medizin. II. Band.
  • Vitás kérdések az arczidegbénulás kórtanában. In: Magyar Orvosi Archivum, 3. évf. (1894)
  • A reflexjelenségek útja az agykérgen át. In: Magyar Orvosi Archivum, 4. évf. (1895)
  • Du mécanisme cortical des phénoménes réflexes. Paris. G. Steinheil., 1896.
  • Der corticale Mechanismus der Reflexphaenomene. In: Arch. für die ges. Physiologie. Bd. 61.
  • Az álom és az altató szerek. In: Természettudományi Közlöny, 31. évf. 356. szám (1899) 205–207.p.
  • A térdreflexek viselkedése magas harántmyclitiseknél (Észre­vételek Bálint Rezső dr. czikkére). In: Orvosi Hetilap, 45. évf. 29. szám (1901) 467. p.
  • Még egyszer a térdreflexekről. In: Orvosi Hetilap, 45. évf. 35. szám (1901) 568. p.
  • Az árnyékszéktrágya mint szőlőtrágya. In: Természettudományi Közlöny, 37. évf. 428. szám (1905) 306–308. p.
  • A trágyabeszerzés legolcsóbb és legjobb módjáról. In: Békésmegyei Közlöny, 32. évf. 11. szám (1905. január 18.) 4. p.
  • Finnországi dolgok. In: Békés, 38. évf. 36. szám (1906. szeptember 9.) 1–3. p.
  • Abnormis nyalábok az agyalapon. In: Természettudományi Közlöny, 39. évf. 451. szám (1907) 223. p.
  • Az elmebetegekről való gondoskodás Finnországban. In: Orvosi Hetilap, 51. évf. 3. szám (1907) 45. p.
  • Majomhoz hasonló gyermek. In: Természettudományi Közlöny, 39. évf. 4. pótfüzet (1907) 148–151. p.
  • A cerebrospinalis folyadék vizsgálatának újabb módjai. In: Orvosi Hetilap (1910)
  • Über eine neue Eiweissprobe für die Cerebrospinal Flüssigkeit. In: Neurologisches Centralblatt (1910)
  • Adatok a hazai földgázforrások ismeretéhez. In: Természettudományi Közlöny, 43. évf. 530. szám (1911) 466. p.
  • Az epilepsia gyors felismeréséről, különös tekintettel a cocain-módszerre és a hadseregre. In: Orvosi Hetilap, 61. évf. 30. szám (1917) 411. p.
  • Néhány megjegyzés Hudovernig Károlynak és Fabinyi Rudolfnak a carbolreactióról írott czikkeihez. In: Orvosi Hetilap, 61. évf. 27. szám (1917) 380. p.
  • A Sarbó-féle tünetről és a paracapsularis megbetegedések néhány más capsularis jeléről. In: Orvosi Hetilap, 67. évf. 38. szám (1923) 472–474. p.
  • Képzelődések, hóbortok és más gondolkodási hibák. In: Természettudományi Közlöny, 55. évf. 807. szám (1923) 281–296. p.
  • Therapia. A paralysis progressiva (syphilises dementia) és a syphilis gyógyítása maláriával. In: Orvosi Hetilap, 67. évf. 28. szám (1923) 344–345. p.
  • Stria intecta sclerae. In: Orvosi Hetilap, 71. évf. 5. szám (1927) 124–125. p.
  • A szeszesitalokról. In: Magyar Népegészségügyi Szemle (1936)
  • A szeszes italokról és a nemi betegségekről a magyar korona országaihoz tartozó csendőrség felügyelőjének megbízásából. In: Budapesti negyed : lap a városról, 18. évf. 3. (69.) szám (2010) 197–198. p.

Források

Kapcsolódó irodalom

A lap eredeti címe: „https://bekeswiki.hu//index.php?title=Pándy_Kálmán_(1868–1945)&oldid=5164”