Okány
| Okány | |
|---|---|
| Első említés éve | 1220 |
| Rang | község |
| Járás | Sarkadi |
| Irányítószám | 5534 |
| Lakónépesség | 2112 fő (2023. jan. 1.) |
|
| |
Okány község Békés vármegye észak-keleti részén, Békéscsabától 45 km-re található. A településhez tartozik Pásztorormágy, Balázs, Tóhegy, Pálos, Varjas, Nyárfáspuszta, Szilasdűlő, Kereki, Csókás, Ebüllőpuszta, Romogypuszta, Demeteres, Lápoldal, Köröspuszta és Veresgyűrűs.
A település tömegközlekedési eszközzel is megközelíthető. Vonattal a vármegyeszékhely felől a Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány vasútvonalon, autóbusszal a Budapestről, Békéscsabáról, Gyuláról, Vésztőről, Debrecenből induló távolsági járatokkal.
Története
Okány az Árpád kortól 1950-ig Bihar vármegyéhez tartozott. A Sebes-Körös hordalékából épült partvonulatra épült, a Kis-Sárrétnek nevezett vadakban, halakban gazdag vízi világ szélén. A települést egykor észak és nyugat felől összefüggő nádtenger, erek, lápok zárták el; dél és kelet felől is csak vízfolyásokon keresztül lehetett megközelíteni.
Okány nevével először 1220-ban a Váradi regestrumban (Villa Vcan) találkozunk, amely már falunak említi, története tehát korábbi időkre vezethető vissza. Oklevelekben 1249-ben Wkan, 1458-ban pedig Okan néven említik. A település 1249-ben Pál országbíró és zalai főispán, a 15. században pedig az okányi és a hencidai Bacsó családok tulajdonában volt. Okánynak már 1332–34-ben szervezett egyháza volt. A Jagellók alatt, 1507-ben Werbőczy István országbíró és Torday Miklós osztozkodtak a falun. Később a bethlenfalvi Thurzók is birtokolták.
A török korban nem vált teljesen lakatlanná. Lakosai már a 16. században felvették a reformációt. A Rákóczi-szabadságharc után Okány kincstári birtok lett. III. Károly a Szlávy családnak adományozta Okányt. A település később az Uray, Noszlopy és a Gorove családok kezébe került.
A Szlávy család kastélyt építtetett a falu határában, melyet a község későbbi nagybirtokosa, az Okányi-Schwarcz család szerzett meg. Petőfi Sándor több alkalommal is átutazott a falun. Kiss József költő huzamosabb időt töltött a településen vándortanítóként.
A községnek az 1870-es évektől volt helyben lakó orvosa. Gyógyszertára 1894-ben nyílt meg Patika néven Daróczi József vezetésével. Az Olvasó Egylet 1889-ben, a Polgári Kör 1892-ben, a Függetlenségi Olvasókör 1905-ben alakult. A Népkör 1907-ben kezdte meg működését. A község Népkönyvtárát 1952-ben szervezték újjá. 1895-ben felállították a település anyakönyvi hivatalát. Okány óvodája 1896–97-ben kezdte meg működését. 1901-ben a Posta után a Községházára is bekötötték a telefont. 1909-ben az új bővizű artézi kúthoz közfürdő és fürdőmedence építését rendelték el. Okány 1922-ben a Cséffa–Nagyszalontai járás székhelye lett. A község hősi emlékművét 1923-ban avatták fel.
1925. december 23. éjjelén nagy árvíz pusztította a községet és határát. Sok ház romba dőlt, a templom is megrongálódott. A jelenlegi iskola földszinti része 1937-ben váltókölcsönből és államsegélyből épült fel. A Tűzoltó Egyesület 1935-ben, a sportkör az 1945-ös években alakult. A falu lakosai 1948-ban hónapokig tartó társadalmi munkában végzett kubikolással új pályát létesítettek az egykori urasági parkban. Schwarcz József kastélyából 1950-ben kezdték kialakítani a szociális otthont.
Látnivalók, rendezvények
A Sissy fa a külterületen lévő vízügyi gátőrháznál lévő több mint 200 éves kocsányos tölgy (Quercus robur). Árnyékában pihent meg Gyuláról jövet Erzsébet királyné és férje, Ferenc József császár. 1989-ben védetté nyilvánították.
Lásd még
Források
- Erőss Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Budapest : Móra Ferenc Könyvkiadó, 1985 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Házi Albert: Okány krónikája, I. Okány : Községi Tanács, 1984 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Házi Albert: Okányi tájszótár. Budapest : MTA Nyelvtud. Int. : ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszék, 1995 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Kapcsolódó irodalom
- Házi Albert: Lápoldal és lakói története. Okány : Képviselő-testület, 2001 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Sárréti írások 3. : helytörténeti, szociológiai és természetrajzi antológia. Szerk.: Miklya Jenő. Szeghalom : Sárréti Múzeum Baráti Kör, 1988 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
