Túzokrezervátum (Dévaványa)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2025. március 3., 21:13-kor történt szerkesztése után volt. (Szövegkorrekció, hibás fájlhivatkozás törlése)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Dévaványa és környékének kiemelkedő természeti értéke a túzok, amelynek védelme érdekében itt hozták létre 1975-ben az európai hírű Túzokrezervátumot. Dévaványa műúton és vasúton is megközelíthető (Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma vonalon). Az országos kék-túra útvonala is érinti Dévaványát.

Koordináták: 47.081476, 20.933504.

A Dévaványai Túzokrezervátum

Elhelyezkedése, területe

A Dévaványai-Ecsegi puszták a Körös–Maros Nemzeti Park legnagyobb, egyben legmozaikosabb, szikes gyepek és a Hortobágy-Berettyó folyó által uralt, szántókkal, facsoportokkal tagolt részterülete. Dévaványa mellett Ecsegfalva, Túrkeve és Gyomaendrőd határait érinti. A magyarországi túzokállomány jelentős részének védelmére létesítették a Dévaványai Tájvédelmi Körzetet 1975-ben. A térségben 1975-től 1990-ig 3433 hektár volt védett, majd ez a terület 1990-től 13 081 hektárra növekedett. A terület kiemelkedő természeti értéke a túzok, amelynek védelme érdekében itt hozták létre 1975-ben az európai hírű Túzokrezervátumot. Közép-Európa legjelentősebb túzokállománya él a térségben, amely megtekinthető természetes közegében, valamint egy kiállítás is, mely a madár életéről, védelméről szól. A Körös–Maros Nemzeti Park Réhelyi látogatóközpontja április 1-től október 31-ig – minden hétfő kivételével – fogadja a látogatókat. Reggel 9 órától délután 17 óráig nyitva vannak, hétvégeken is. Az állandó kiállításaik mellett, melyek a Nagy-Sárrét egykori és jelenlegi élővilágát, és a túzokkeltetés és nevelés fontosabb pillanatait mutatják be – egy videofilm szintén a túzokok életével és a túzokmentő állomás munkáival foglalkozik. Fotókiállításuk a térség növény- és állatvilágával, tájképi értékeivel ismerteti meg a látogatókat.

Feladata

A rezervátum alapfeladata, hogy a vadon élő túzok fészekaljait megmentse, mivel azokból sok veszélybe került a mezőgazdasági munkák miatt. Azokat a tojásokat, amelyek természetes környezetükben elpusztulnának a kaszálások, vegyszerezések miatt, a rezervátum munkatársai a telep keltetőgépeibe helyezik el. Az itt kikeltetett, majd felnevelt madarakat ősszel vagy tavasszal visszaengedik vadon élő társaik közé. A Körös–Maros Nemzeti Park munkatársai ezt követően folyamatosan figyelemmel kísérik a madarak életét, és ha szükséges, segítenek nekik.

Túzok-mentőállomás

1979-ben létesítették a túzok-mentőállomást, amelynek épülete a népi építészet formavilágát idézi. Folyamatos kiállításokon mutatják be az ideérkezőnek a madárfaj tulajdonságait, európai és hazai elterjedését. Az épület mellett megtekinthetőek a körülbelül 15 kilogrammos hím, illetve a 4 kilogramm körüli tojók is. A bemutatóházban a Sárrét és a Nagykunság növény- és állatvilágát ismertető kiállítást is láthatunk.

A túzok

A túzok a madarak osztályába, a darualakúak rendjébe tartozik. Megközelíti egy pulyka méretét. A kakas magassága akár 100 centiméter is lehet, és elérheti a 18 kilogrammos súlyt is. A tyúk viszont átlagosan 4,5 kilogramm. A túzok élőhelye a füves puszta, a nagyobb gabona- és kukoricatáblák, de óvatos, rejtőzködő életmódja (és a jelentősen lecsökkent egyedszám) miatt nagyon ritkán látható. Hazánkban található a legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye. Ez a terület a város közelében a Dévaványai Túzokrezervátum, amely a Körös–Maros Nemzeti Park része. Ugyanakkor a Hortobágyon, Nagykunságon és a Nagy-Sárréten is találkozhatunk a madárral.

Hazánkban 1970-től számít védett állatnak a túzok. Számos tényező veszélyezteti a madár fennmaradását. Ilyenek az árvizek, belvizek, valamint az infrastruktúra és a belterületek fokozott növekedése. Jelenleg a túzok eszmei értéke egymillió forint.

A Dévaványa térségében élő, a magyarországi állomány egyharmadát adó populáció – a védelmi tevékenységnek köszönhetően – az elmúlt tíz év során enyhe növekedést mutatott, és jelenleg több mint 500 egyedet számlál.

Más élőlények a területen

A Körös–Maros Nemzeti Park e részterületének döntő hányada ma pusztai táj, melyen jellegzetes szikes pusztai élőhelyeket találhatunk, de cickórós pusztát, ürmös szikes pusztát, valamint vakszikeseket és ecsetpázsitos szikréteket is. A valamikori sziki tölgyesek maradványaként megmaradt szikes erdei réttársulás foltjaiban a védett sziki kocsord (Peucedanum officinale) és a réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius) jelentős állományai élnek. Nemrég került elő a Magyarországon új fajnak számító pusztai tyúktaréj. Ez a pusztai térség biztosít élőhelyet a világszinten veszélyeztetett parlagi sasnak és a kerecsensólyomnak. Különösen értékes része a területnek a Hortobágy-Berettyó és annak hullámtere. A Nemzeti Park területére esik a folyó egy igen ritka szakasza, ahol nem történt meg az átvágás a folyószabályozások során. Így a folyó az ősi medrében folyik és hatalmas kanyarokat ír le. Itt számos hínárfajunk él, amelyek közül védett a vízi rucaöröm, a vízi tündérfátyol és a csemegesulyom. A nem védett fajok közül meg kell említenünk a sárga vízi tököt és az éles kolokánt is. A folyó menti részek jelentős értéke a Farkas-zugi erdő gémtelepe, ahol a kolóniaalapító szürke gémek és a bakcsók mellett a ritkább kis kócsag és üstökös gém is megtalálható.

Források

  • Körös Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Dévaványai túzokrezervátum iratai: Javaslat a fészekmentésből származó nevelt túzokok hatékonyabb hasznosítására; Túzokvédelmi mintaterület Üzemeltetési szabályzat Dévaványa-Ecsegi puszták törzsterület (Lelőhely: Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatósága, Szarvas)
  • Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi Látogatóközpont. Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (Lelőhely: Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatósága, Szarvas)
  • Tirják László: Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványa-Ecsegi puszták. Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, 1997 (Lelőhely: Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatósága, Szarvas)

Kapcsolódó irodalom

  • Bíró Mariann–Széll Antal: A Dévaványa-Ecsegi puszták és környékük botanikai, madártani, tájtörténeti és általános természetvédelmi felmérése és értékelése, a hosszú távú kezelés alapozó kutatása. Dévaványa 1999 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Irányelvek a Füves területek természetvédelmi szempontú kezeléséhez. Szerk.: Kelemen Judit. Budapest : TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, 1997 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Molnár Mónika: A túzok bemutatása, védelme (Szemináriumi dolgozat), 2003 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Stadovár Tiber–Richard B. Primack: A természetvédelmi biológia alapjai. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Váczi Olivér–Altbäcker Vilmos: Védett és veszélyeztetett fajok megfigyelése. Göd : ELTE Teológia Tanszék (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://bekeswiki.hu//index.php?title=Túzokrezervátum_(Dévaványa)&oldid=7396”