Palotai Károly (1935–2018)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2024. január 10., 21:07-kor történt szerkesztése után volt. (Infobox létrehozása)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Palotai Károly
Palotai karoly 01.jpg
Palotai Károly halhatatlanná avatása
Születési dátum 1935. szeptember 11.
Születési hely Békéscsaba
Halálozási dátum 2018. február 3.
Halálozási hely Győr
Sírhely Nádorvárosi köztemető, Győr
Foglalkozás labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, sportvezető

Élete

Palotai Károly 1935. szeptember 11-én született Békéscsabán. Édesapja, Palotai (Priskin) Mihály békéscsabai tűzoltó volt, az 1930-as években magyarosította nevét Palotaira. Károlynak négy testvére született: Mihály, György, János (egyszeres magyar válogatott kapus lett, 1954-ben Grosics Gyulát váltva lépett pályára) és Judit.

Palotai Károly Békéscsabán az 1. Sz. Általános Iskolába, majd középiskolába a Közgazdasági Technikumba járt, 1953-ban érettségizett. A labdarúgás mellett fiatal korában kézilabdázott is. 1953 és 1955 között Békéscsabán a BSZSE, később a Békéscsabai Építők labdarúgója volt. Dolgozott a Békéscsabai Építőipari Vállalatnál, a Győri Vagon- és Gépgyárnál és a Siemensnél is az NSZK-ban. Légióskodása alatt megtanult németül, emellett angolul és szlovákul is tudott.

1960-ban megházasodott. Két gyermekük született: a lemezlovas Zsolt és László.

Szabadidejét a sportolás mellett a szabálykönyvek tanulmányozásával töltötte. Barátaival szívesen lábteniszezett, kártyázott. Nyomon követte a televíziós sportközvetítéseket. Nyúl községben szőlője is volt, borkészítéssel is foglalkozott.

82 éves korában, 2018. február 3-án Győrben hunyt el. Február 26-án a győri Nádorvárosi köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Játékosként

Az érettségit követően bátyja, János csapatához a Győri ETO-hoz igazolt – első osztályú klub tagjaként elkerülte a katonai szolgálatot. Győri játékosként az 1956-os események után többedmagával elhagyta az országot és nyugatra távozott, a német Freiburgba szerződött, az NSZK-ban németül is megtanult. 1958-ban visszatért Győrbe, csapatkapitánya és az év játékosa lett az 1963-as bajnokcsapatnak. Részese volt a klub BEK-menetelésének (Bajnokcsapatok Európa-kupája), ami egészen az elődöntőig tartott. A fedezetként és csatárként is kiváló teljesítményt nyújtó Palotai csapatkapitánya volt az 1964-ben Tokióban aranyérmes olimpiai válogatottnak, érmét azonban csak a győri szurkolók kezdeményezésére kaphatta meg, mivel a döntőt sérülés miatt kihagyta. Az olimpiai csapat mellett nyolcszor pályára lépett a B-válogatottban is, a felnőtt válogatottnál kerettagságig jutott.

Edzője volt Hidegkuti Nándor, Szusza Ferenc, Orczifalvy István és Jeny Rudolf. Még labdarúgóként, 1959-ben sikeres játékvezetői vizsgát tett. Az edzősködéshez szükséges tanfolyamot is elvégezte, visszavonulása után a győri gyermekcsapatot edzette.

Játékos pályafutásának térdsérülés vetett véget 1967-ben. 1955 és 1967 között 171 NB I-es fellépésen 45 gólt szerzett. A magyar bajnoki cím mellett három alkalommal Magyar Kupagyőztes lett a Győrrel.

Játékvezetőként

Visszavonulása után partjelzőként és játékvezetőként tevékenykedett. Első mérkőzését 1970. október 11-én vezette Szombathelyen. Hazai és nemzetközi viszonylatban is egyre többen elismerték, 1971-ben tagja lett a FIFA játékvezetői keretének, szakmai elismertségét az 1974-es Hollandia–Uruguay világbajnoki mérkőzés kitűnő játékvezetésével alapozta meg. A legkiválóbb FIFA-játékvezetők között számon tartott Palotai bíráskodott a müncheni (1972) és montreali olimpián (1976), az NSZK-beli (1974), az argentínai (1978) és spanyolországi (1982) világbajnokságokon, valamint az 1980-as Európa Bajnokságon. 1974-ben Palotai Károly lett az első alkalommal világbajnoki döntőn közreműködő tartalék játékvezető. 117 nemzetközi mérkőzésén vezetett kettő BEK- (1976, 1981) és egy-egy KEK- (1979), UEFA Kupa- (1975) és Szuperkupa-finálét (1978). A játékvezetői feladat mellett 19-szer partjelzőként kapott szerepet. Legnehezebb mérkőzésének az 1978-as Argentína–Brazíliát tekintette, melyet lapok felmutatása nélkül levezetett. Itthon 215 NB I-es labdarúgó-mérkőzésen dirigált. Egyedülálló teljesítménynek tekinthető a Bayern München–St. Étienne BEK-döntő, majd három nappal később a Skócia–Anglia mérkőzés vezetése 1976-ban, mindezt ugyanabban a stadionban.

1983-ban, 48 évesen felhagyott a játékvezetéssel. Bíróként a nyelvtudást és az előzetes, szóbeli figyelmeztetést tartotta fontosnak. Megítélése szerint a jó játékvezetéshez a játék ismerete mellett intelligencia is szükséges. A hazai játékvezetéstől Szombathelyen búcsúzott a Haladás–MTK VM összecsapással. Utolsó mérkőzése a Románia–Csehszlovákia EB-selejtező volt. Pályafutása során az egész világot bejárta.

Sportvezetőként

Nyugdíjazását követően sem vált el a labdarúgástól: tanfolyamokat, képzéseket tartott.

Sportdiplomataként a hazai és nemzetközi szervezeteknél is szerepet vállalt. 1989-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) tagjává választották. Volt elnökhelyettese a Játékvezetői Testületnek, tagja és ellenőre a FIFA Játékvezetői Bizottságának (1990 és 1994 között), illetve 1985-től 20 éven keresztül UEFA játékvezető-ellenőr. Támogatásával honfitársa, Puhl Sándor vezethette az 1994-es világbajnokság döntőjét.

További tisztségei:

  • Győr-Moson-Sopron Megyei Sportigazgatóság helyettes vezetője (1971–1990)
  • Magyar Olimpiai Bizottsági (MOB) tag (1983–1985)
  • FIFA-instruktor és játékvezető-ellenőr (1985–1997)
  • Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó-szövetség elnöke (1990–1998)
  • MLSZ Játékvezetők Testületének elnökhelyettese, később a Játékvezető Bizottság alelnöke (1990–2006)
  • MLSZ elnökségi tag (1993–1996)

Szerepet vállalt a közéletben is. Előbb előadói, majd 1983-tól elnökhelyettesi feladatokat látott el a Győr-Sopron megyei Testnevelési és Sporthivatalnál.

Díjak, kitüntetések

  • Győr-Sopron megye legjobb sportolója (1963)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1964)
  • Népsport-kupa (1979, 1980, 1981)
  • Aranyjelvény (1979, 1984)
  • Aranysíp (1982)
  • Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozata (1986)
  • Széchenyi-emlékérem (1992, Békéscsaba)
  • Bauer Rudolf-sportdíj (1994)
  • Szent László-díj (1996, Győr)
  • FIFA International Referee Special Award (1996)
  • 100 éves MLSZ jubileumi-emlékérem (2001)
  • Magyar Olimpiai Akadémia tiszteleti érem (2005)
  • „Békéscsabáért” kitüntetés (2010)
  • Győr díszpolgára (2012)
  • Prima-díj (2014)
  • Sportújságírók Szövetségének életműdíja (2014)
  • MOB fair play-díj (2015)
  • Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
  • UEFA-életműdíj (2016)
  • Békéscsaba Halhatatlan Sportcsillaga (2017)

Források

Kapcsolódó irodalom

  • Bajnai Teréz–Kürti András: Nagy visszatérések. Budapest : Sport Kiadó, 1983. 136-148. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Fábián István: Tokió – gála 25 év után. In: Békés Megyei Népújság, 44. évf. 268. szám, 1989. november 11. 16. p.
  • Kelemen Zoltán: Palotai Károly volt futballbíró, nemzetközi játékvezető-ellenőr: "A játékvezetés csak kullog a futball után". In: HVG, 24. évf. 27. szám, 2002. 45–46. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Lukács László: A magyar olimpiai bajnokok, 1896–1996. Budapest : Paginarum Kiadó, 2000. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Medovarszki János: Békés megye olimpiai krónikája, 1896-2004. Békéscsaba : Békés M. Testnevelő Tanárok Egyes., 2005. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Pajor-Gyulai László: A bölcs bíró alázata. In: Nemzeti Sport, 107. évf. 59. szám, 2009. március 1. 9. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Palotai Károly „mesterhármasa”. In: Nemzeti Sport, 37. évf. 173. szám, 1981. július 24. 3. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Palotai Károly halálára. In: Sport Plusz, 30. évf. 6. szám, 2018. február 8. 23. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Palotai Károly nyolcanéves. In: Nógrád Megyei Hírlap, 26. évf. 211. szám, 2015. szeptember 12. 14. p.
  • Papp Győző: Palotai, az első magyar sztárbíró. Győri Eto FC Kft., 2004.
  • Somos István: Palotai. In: Tükör, 12. évf. 36. szám, 1975. szeptember 9. 18. p.
  • Szakolczay Lajos–Palotai Károly: Ha tévedsz, tévedj határozottan! : beszélgetés Palotai Károllyal. In: Budapest, 21. évf. 6. szám, 21–23. p.
  • Verasztó Lajos: Fel kell építeni a focistákat. In: Békés Megyei Hírlap, 62. évf. 145. szám, 2007. június 23. 15. p.

Külső hivatkozások

  • Aki olimpiai bajnokból lett az első magyar sztárbíró. In: multkor.hu
  • Elhunyt Palotai Károly. In: MLSZ honlapja
  • Elhunyt Palotai Károly. In: www.beol.hu
  • Ki volt a „fekete rigó” és a „három hülye”? In: nsotv
  • „Nem kétséges, hogy bajnok lesz a Győri ETO!” – Interjú Palotai Károllyal In: www.nemzetisport.hu
  • Palotai Károly temetése. In: www.beol.hu
  • Papp Győző: Győré Palotai Károly gazdag hagyatéka. In: Kisalfold.hu
A lap eredeti címe: „https://bekeswiki.hu//index.php?title=Palotai_Károly_(1935–2018)&oldid=6592”