Dér (Drienyovszky) Endre (1922–2004)

A lap korábbi változatát látod, amilyen hu>Jzoltan 2022. július 7., 14:13-kor történt szerkesztése után volt. (Kép feltöltése, korrekció)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

író, evangélikus lelkész

Élete

Dér Endre

Dér Endre Békéscsabán született 1922. július 7-én.

Az evangélikus Rudolf Főgimnáziumban érettségizett 1941-ben. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán teológiát végzett 1945-ben, majd 1964-ben a Szegedi Tudományegyetemen magyartanári képesítést szerzett.

Dér Endre életének 82. évében, 2004. május 21-én hunyt el.

Munkássága

19451950-ig lelkészként dolgozott Mezőtúron és Budapesten, a Józsefvárosban.

Már gimnáziumi évei alatt a népi írók munkássága felé fordult figyelme, a gimnázium alkotó légköre is nagy hatással volt a fiatal Dér Endrére. A népi írók szellemiségén túl családi gyökereiben szociáldemokrata nézetek határozták meg gondolkodását: apai nagyapja a szocdem párt földmunkás tagozatának titkára volt a megyében, s vele együtt Dér Endre édesanyja is nagy tisztelője volt Kéthly Annának. A család egyetlen valóban buzgón vallásos tagja apai nagyanyja volt.

Tizenhat éves korában jelent meg első verse a Körösvidék című békéscsabai lapban. Írói világának kialakulásában meghatározó élményt jelentett szegényparaszti származása, Békéscsabán töltött gyermekkora. Kisregényei izgalmasak, fordulatosak; sokrétűen ábrázolják a társadalom és a magánélet időszerű s mindnyájunkat érintő kérdéseit. Írásművészetének központi témája a parasztság és a népi értelmiség helyzetének ábrázolása. Bár szülőföldjétől távol élt, írásaiban sokszor merített itteni élményeiből, elbeszéléseiben gyakran megjelentek a békési emberek.

Népi kollégiumi tanár és a Madisz békéscsabai városi titkára is volt. Szegeden 1953-tól a Magyar Írók Szövetsége dél-magyarországi csoportjának titkára, 1963-tól a Szegedi Egyetem című lap szerkesztője, 1965-ben a Dél-Magyarország, 1966-tól a Tiszatáj, 1971-től az Építőmunkás és 19821983-ban a békéscsabai Új Aurora munkatársa volt. Cseh és szlovák nyelvű prózai műveket és verseket is fordított.

Díjak, kitüntetések

  • József Attila-díj (1956)
  • SZOT-ösztöndíj (1959)
  • Jubileumi emlékérem (1971)
  • A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1972)

Főbb művei

  • Mutatkozzál be nekem, egészen! (versek, 1944)
  • Az első próba (regény, 1955)
  • Májusi adósság (elbeszélések, 1959)
  • Marika (színmű, 1960)
  • A bódé (kisregények, 1962)
  • Mi, pulóveresek (regény, 1972)
  • Tornádó (életrajzi regény, 1989)
  • Szégyen vagy szerelem (kisregény, 1992)
  • Veszélyzóna (regény, 1993)
  • Paradicsommadarak (kisregények, 1997)

Források

Külső hivatkozások