Lőcsei Pál (1922–2007)

Aranytoll-díjas újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja, szociológus, az 1956. évi forradalom és szabadságharc hőse

Élete

Lőcsei (Lerner) Pál

Lőcsei Pál (Lerner Pál) 1922. január 21-én született Békéscsabán kispolgári zsidó családban. Édesapja, Lerner Sámuel szatócsboltot és kocsmát üzemeltetett a Békési (akkoriban Mussolini) út 28–30. szám alatt. Testvérei: Ligeti (Lerner) László és Lerner Tibor. Édesapja német fogságban öngyilkos lett, édesanyja, Diamant Valéria Auschwitzban hunyt el.

A fiatal Lőcsei Pál a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Reálgimnáziumba járt, ahonnan 1940-ben ballagott el.

1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult, ahol megismerte a demokratikus politikai kultúra, a demokrácia és a szocializmus kapcsolatát. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Kollégáival együtt – Fejtő Ferenc, Méray Tibor – kiállt a demokrácia mellett a Sztálin halálát követő forrongásban. Hitt a Rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára, azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága.

Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszerben megbélyegzett, kitaszított lett. Nagy Imre eszméi mellett élete végéig kitartott. Kádár János ezt soha sem bocsátotta meg neki. Lehetősége lett volna Jugoszláviába menekülni, ő azonban inkább Sopronban próbált meg folyóiratot indítani. 1957 januárjában letartóztatták az ellenforradalmi eseményekben való részvétel gyanújával (ahogyan Zelk Zoltán, Tardos Tibor és Háy Gyula írókat is). 1958-ban 8 év börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1962-ben szabadult. Két és fél évig rendőri felügyelet alatt állt, de egészen 1988-ig jogfosztottként, diszkrimináltként élt.

Kende Évát vette feleségül, egy fiuk született.

Sírja a Rákoskeresztúri köztemetőben.

2007. május 16-án hunyt el Budapesten. Sírja a budapesti Rákoskeresztúri köztemetőben található.

Munkássága

A gimnázium befejezését követően, 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben, a német megszállás után tagja lett egy antifasiszta fegyveres ellenállásnak. Az 1945. május 23-án Békéscsabán indult – Cseres Tibor által szerkesztett – Viharsarok című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a szentesi Magyar Alföldnél lett felelős szerkesztő. 1945 után belépett a Magyar Kommunista Pártba.

1947-ben került Budapestre, ahol a Szabad Nép című kommunista lap elméleti rovatvezetője lett. Kezdetben az agrárrovat, majd a marxizmus–leninizmus gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. 1954 októberében, a Szabad Nép taggyűlésén elhangzó beszéde miatt eltávolították a pozíciójából és a lapot is elhagyni kényszerült. 1956 októberében a rövid életű Magyar Szabadság című folyóirat alapítói között volt.

A börtönéveket követően, 1963 és 1982 között az MTA Szociológiai Kutató Csoportjában (majd Intézetében) főként családszociológiai kutatásokkal foglalkozott. Társszerzője volt négy családszociológiai kötetnek. Kényszerből családszociológusként is dolgozott.

A '80-as évek közepétől szamizdat publikációkat jelentetett meg "1956 eszméi és céljai" jegyében. 1988-tól politikai írásokat és visszaemlékezéseket publikált különböző napi- és hetilapokban. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja volt. Az 1989 utáni éveket – részben idős kora miatt – visszavonultan töltötte. 1990-ben Nagy Imre emléktáblájának avatásán ünnepi beszéddel emlékezett egykori párttársáról. 1996-ban kezdeményezte az ’56-os forradalomra emlékező kiállítás megszervezését a Rózsa Ferenc Gimnáziumban.

Emlékezete

• Munkásságát emléktábla hirdeti Békéscsabán az Irányi utcában.

Díjak, kitüntetések

• 1993-ban Aranytoll-díjat kapott.
• 1996-ban megkapta a Nagy Imre-emlékplakettet.
• 2003-ban kiérdemelte a Nagy Imre-érdemrendet.

Művei

• Család és házasság a mai magyar társadalomban (társszerző, szerkesztő). Budapest : Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1971
• Tanulmányok a nők helyzetéről (társszerző). Budapest : Kossuth könyvkiadó, 1972
• Familie, Jugend und Bildungssystem (társszerző). Stuttgart : Enke Verlag, 1974
• A változó család (társszerző). Budapest : Kossuth Könyvkiadó, 1978
• A családi élet mai problémái (társszerző). Budapest : Tankönyvkiadó, 1980
• Leveles könyv (társszerző). Budapest : Liget könyvek, 1989
• 1956-os Intézet Évkönyve (társszerző). Budapest : 1956-os Intézet, 1999
• Írások nehéz időkből (társszerző). Budapest : Omni Media, 1999
• A 20. század ujjlenyomata (társszerző). Budapest : Városháza, 2001
• Nagy Imre és kora (társszerző). Budapest : Nagy Imre Alapítvány, 2002
• Emberpár és család az államszocializmusban (posztumusz). Budapest : Gondolat kiadó, 2008
• Egy élet szilánkjai (posztumusz). Budapest : Nagy Imre Alapítvány – Gondolat kiadó, 2010

Források

• 1956-os Intézet – Oral History Archívum (Látogatva: 2016. 10 25.)
• Békés Megyei Hírlap, 55. évf. 124. szám (2000. május 29.) 1. p. (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Békés Megyei Népújság, 2. évf. 22. szám (1957. január 27.) 4. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Dányi László: Hazaért Lőcsi Pál, 2009. In: muosz.hu (Látogatva: 2016. 10 19.)
• Dányi László: Hogyan menekült meg a kitűnő zsidó gimnazista Békéscsabán?, 2014. In: hir6.hu (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Elhunyt Lőcsei Pál újságíró, a Viharsarok munkatársa. In: Békés Megyei Hírlap, 62. évf. 114. szám (2007. május 17.) 5. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Kende Péter: Lőcsei Pál szövege elé. In: Beszélő Online, (2007. február) (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Lőcsei Pál: Egy élet szilánkjai : írások, beszélgetések, dokumentumok. szerk. és előszó: Kende Éva. Budapest : Nagy Imre Alapítvány – Gondolat Kiadó, 2010. 17–24., 105., 202., 266. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lőcsei Pál: Önéletrajzi emlékezés a Magyar Október 30. évfordulójára. In: Magyar Füzetek, 18. szám (1987) 131–137. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Nagy Imre-emléktábla. In: Békés Megyei Népújság, 45. évf. 249. szám (1990. október 24.) 3. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Nemzeti Örökség Intézete – Lőcsei Pál (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Tárgyszerűen tájékoztatni ’56-ról. In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 252. szám (1996. október 29.) 3. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Varga Zsuzsanna: Lőcsei Pál 1956-os riportja a termelőszövetkezetekről. In: Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. évf. 3. szám (2008) 263. p. (Látogatva: 2016. 10. 25.)

Kapcsolódó irodalom

• Család és házasság a mai magyar társadalomban. vál., bev. Lőcsei Pál. Budapest : Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1971. 310 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Hovanyecz László: Lőcsei Pál halálára. In: Népszabadság, 65. évf. 114. szám (2007. május 17.) 5. p.
• Isten éltesse! In: Békés Megyei Hírlap, 60. évf. 18. szám (2005. január 22.) 13. p.
• Kende Péter: Lőcsei Pál szövege elé. In: Beszélő, 12. évf. 2. szám (2007) 60–61. p.
• Lőcsei Pál: A krónikás beköszöntője. In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 244. szám (1996. október 18.) 5. p.
• Lőcsei Pál: A női munkavállalás és a hagyományos magyar család. In: Kortárs, 29. évf. 10. szám 78–90. p.
• Lőcsei Pál: A társtalanság problémái Budapesten. In: Kortárs, 15. évf. 12. szám (1971) 1941–1951. p.
• Lőcsei Pál: A tradicionális magyar család sorsa századunk második felében. In: Mozgó világ, 9. évf. 3. szám (1983) 105–113. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (1.) : a megfontolt cselekvés városa. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 247. szám (1997. október 22–23.) 6. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (2.) : a sajtószabadság kivívása In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 248. szám (1997. október 24.) 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (3.) : sínfelszedés a megye és az ország védelmében. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 249. szám (1997. október 25–26.) 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (4.) : a „rend” védői a rendbontók mellé állnak. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 250. szám (1997. október 27.) 8. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (5.) : a remények és kétségek 72 órája. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 251. szám (1997. október 28.) 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (6.) : szovjet katonai támadás az alvó város ellen. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 257. szám (1997. november 4.) 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba tizenkét napja az 1956-os forradalomban. In: Évkönyv. Budapest : 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalap., 1992. 282–300. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lőcsei Pál: Emberpár és család az államszocializmusban, 1945–1985 : válogatott családszociológiai írások. Budapest : Gondolat, 2008. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lőcsei Pál: Mennyi az elvált a valóságban? In: Kortárs, 9. évf. 10. sz. 1965. 1655–1672. p.
• Lőcsei Pál: Mit köszönhet az ország és a világ ötvenhatnak? In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 247. szám (1996. október 22–23.) 9. p.
• Lőcsei Pál: Sorsdöntő nap. In: Beszélő, 12. évf. 2. szám (2007) 62–68. p.
• Lőcsei Pál: Társtalanság, házasságközvetítés, erkölcs. In: Budapest, 5. évf. 5. szám (1967) 26–27. p.
• Méray Tibor: Lőcsei Pál (1922–2007) sírjánál. In: Társadalomkutatás, 25. kötet, 3. szám (2017) 219–224. p.
• Pajkossy Gábor: Lőcsei Pál a forradalomban és a megtorlás idején, 1956–1958. Gondolat Kiadói Kör, 2013.
• Pajkossy Gábor: Lőcsey Pál és a Magyar Szabadság. In: Beszélő, 16. évf. 12. szám (2011. december)
• Szalay László: Egy úttévesztés jóvátétele – Lőcsei Pál emlékére. In: Beszélő, 12. évf. 6. szám (2007)
• Szász István: Búcsú Lőcsei Páltól. In: Népszava, 134. évf. 114. szám (2007. május 17.) 4. p.