Dér (Drienyovszky) Endre (1922–2004)
| Dér (Drienyovszky) Endre | |
|---|---|
 | |
| Születési név | Drienyovszky Endre |
| Születési dátum | 1922. július 7. |
| Születési hely | Békéscsaba |
| Halálozási dátum | 2004. május 21. |
| Foglalkozás | író, evangélikus lelkész |
Élete
Dér Endre Békéscsabán született 1922. július 7-én.
Az evangélikus Rudolf Főgimnáziumban érettségizett 1941-ben. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán teológiát végzett 1945-ben, majd 1964-ben a Szegedi Tudományegyetemen magyartanári képesítést szerzett.
Dér Endre életének 82. évében, 2004. május 21-én hunyt el.
Munkássága
1945–1950-ig lelkészként dolgozott Mezőtúron és Budapesten, a Józsefvárosban.
Már gimnáziumi évei alatt a népi írók munkássága felé fordult figyelme, a gimnázium alkotó légköre is nagy hatással volt a fiatal Dér Endrére. A népi írók szellemiségén túl családi gyökereiben szociáldemokrata nézetek határozták meg gondolkodását: apai nagyapja a szocdem párt földmunkás tagozatának titkára volt a megyében, s vele együtt Dér Endre édesanyja is nagy tisztelője volt Kéthly Annának. A család egyetlen valóban buzgón vallásos tagja apai nagyanyja volt.
Tizenhat éves korában jelent meg első verse a Körösvidék című békéscsabai lapban. Írói világának kialakulásában meghatározó élményt jelentett szegényparaszti származása, Békéscsabán töltött gyermekkora. Kisregényei izgalmasak, fordulatosak; sokrétűen ábrázolják a társadalom és a magánélet időszerű s mindnyájunkat érintő kérdéseit. Írásművészetének központi témája a parasztság és a népi értelmiség helyzetének ábrázolása. Bár szülőföldjétől távol élt, írásaiban sokszor merített itteni élményeiből, elbeszéléseiben gyakran megjelentek a békési emberek.
Népi kollégiumi tanár és a Madisz békéscsabai városi titkára is volt. Szegeden 1953-tól a Magyar Írók Szövetsége dél-magyarországi csoportjának titkára, 1963-tól a Szegedi Egyetem című lap szerkesztője, 1965-ben a Dél-Magyarország, 1966-tól a Tiszatáj, 1971-től az Építőmunkás és 1982–1983-ban a békéscsabai Új Aurora munkatársa volt. Cseh és szlovák nyelvű prózai műveket és verseket is fordított.
Díjak, kitüntetések
- József Attila-díj (1956)
- SZOT-ösztöndíj (1959)
- Jubileumi emlékérem (1971)
- A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1972)
Főbb művei
- Mutatkozzál be nekem, egészen! (versek, 1944)
- Az első próba (regény, 1955)
- Májusi adósság (elbeszélések, 1959)
- Marika (színmű, 1960)
- A bódé (kisregények, 1962)
- Mi, pulóveresek (regény, 1972)
- Tornádó (életrajzi regény, 1989)
- Szégyen vagy szerelem (kisregény, 1992)
- Veszélyzóna (regény, 1993)
- Paradicsommadarak (kisregények, 1997)
Források
- Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. Szerk.: Forján János. Békéscsaba : História Könyvkiadó, 2011 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Kántor Zsolt: Dér Endre (1922–2004). In: Csabai Mérleg, 14. évf. 11. szám (2004. június 3.) 11. p.
Külső hivatkozások
- Dér Endre. In: Wikipedia
- Elhunyt Dér Endre. In: Bekescsaba.us
