„Kner Imre (1890–1944)” változatai közötti eltérés

hu>Jzoltan
a (Szócikkcímek egységesítése)
 
a (1 változat importálva: Importálás a BékésWiki enciklopédiából (2024.01.05.))
(Nincs különbség)

A lap 2024. január 5., 16:15-kori változata

nyomdász

Élete

Kner Imre
Kner Imre és Kner Imréné neve a Holokauszt Emlékművön
Kner Imre Exlibrise

Kner Imre 1890. február 3-án született Gyomán Kner Izidor könyvnyomdász és Netter Kornélia első gyermekeként. A család ősei könyvkötők voltak, Imre dédnagyapja, Samu 1830-ban telepedett le Békésszentandráson (a Vág-vidékről érkezve), ahol könyvkötőként tevékenykedett. Imrének öt testvére született: Ilona, Lajos, Endre, Erzsébet és Albert.

1899-ben kezdte meg tanulmányait a mezőtúri református gimnáziumban, majd egy évet Aradon töltött. Édesapja betegsége miatt 1902-ben tért haza és a család gyomai nyomdájában kezdett inaskodni. 1904 szeptemberétől a lipcsei Julius Mäser-féle Technikus für Buchdrucker növendéke volt. Hasznos technikai ismereteket szerzett. Itt tette magáévá a szecessziós ízlést. 1905 őszén hazatért és beállt apja nyomdájába, aminek 1907-től műszaki vezetője lett.

Saját könyvtára nagyjából 8000 kötetből állt, szakkönyvtára több mint 1300 kötetet számlált. A könyvek nagy része német nyelvű volt. Figyelemmel kísérte a német sajtót, az érdeklődését felkeltő kiadványokat meg is vásárolta.

1917. április 29-én házasságot kötött Kulka Etellel. 1921-ben megszületett Zsuzsa lányuk, majd 1923-ban a második gyermekük, Mihály. A család 1925-ben költözött a Kossuth Lajos utca 16. szám alatti házba, amely ma a Kner Múzeumnak ad otthont.

1944-ben, a német megszállás első napjaiban Kner Imrét internálták, a budapesti Gyűjtőfogházba, onnan pedig Sárvárra vitték és átadták a németeknek. Vas Mór egykori budapesti könyvkereskedő közlése szerint mauthauseni táborlakókat vittek gyalogmenetben Günskirchen felé. Kner Imre lemaradt a menetből, s az őrök végeztek vele.

Munkássága

Sas Ede Szürke vértanúk című könyvének szecessziós borítólapján a 16 éves Kner Imre szignója látható. 1907-től a nyomda műszaki vezetője lett. Szerkesztette a Röpke Lapok című folyóiratot, vezette a nyomtatványraktárt. Az 1910-as évek derekától már ő irányította a nyomda könyvkiadó tevékenységét. Közben 1918-ban Gyomán jegyzői feladatokat is ellátott, 1919-ben pedig a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbizottságának Szellemi Termékek Országos Tanácsában is dolgozott.

1920 előtt adták ki a fametszeteket és illusztrációkat tartalmazó Három csöppke könyvecske című sorozatot. 1920 és 1922 között jelent meg a Kner-klasszikusok 12 kötete, az Almanach, valamint ‒ a világirodalom legnagyobbjaival ‒ a 24 füzetes Monumenta Literarum című sorozat, melyet már Kner Imre tervezett. Kiadványaival már nemcsak hazai, hanem külföldi elismerést is szerzett. Az 1923. évi göteborgi nyomdászkongresszuson a világ legjobb tipográfusai közé sorolták. 1926-ban jelent meg Sacelláry Pál Régi házak, elfakult írások című könyve, ami Kner legsikeresebb rokokó tipográfiájú terméke lett. Kner 1928-ban beszerezte a Bodona antikva betűcsaládot, ezzel pedig elkötelezte magát a klasszicista tipográfia mellett. Az 1928 után megjelent Kner-könyveket már a klasszicista törekvésű tipográfia jellemzi. Ebben a szellemben jelent meg 1932-ben a háromkötetes Goethe-antológia. 1935-ben elhunyt Kner Izidor, a Kner nyomda alapítója. A nyomda neve ezt követően Kner Izidor könyvnyomdája ‒ Kner Imre, Kner Endre lett. Kner Imre az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Miután 1938-ban életbe lépett a zsidótörvény, Kner lemondott valamennyi egyesületi tagságáról és tisztségéről. 1942-ben a nyomda fennállásának 60. évfordulóján megírta A Kner-nyomda épületeinek, gépeinek és betűinek története című tanulmányát.

Kner Imre számos hazai és külföldi nyomdászati társasággal állt kapcsolatban. Már 16 évesen belépett a Könyvnyomdászok Szakkörébe, amiben előadásokat tartott és cikkeket írt. 1923. január 21-én bekerült az abban az évben újjászerveződő Grafikus Művezetők Egyesületébe. 1923-tól már több tisztsége is volt a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületében, aminek élete végéig tagja maradt. 1927-ben a Magyar Bibliophil Társaság tagja lett, ahol többek között kezdeményezésére díjazni kezdték a legszebb könyveket. Cége a társaság több kiadványát megjelentette. 1927-ben levelező tagként beválasztották a Verein „Deutsche Buchkünstler”-be. A Kner-nyomda kiadványai jelen voltak a kölni sajtókiállításon. 1928-ban a megalakuló Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaság alelnökének választották. 1929-ben bekerült a Magyar Nyomdászok Társaságába, melynek az édesapja és több neves nyomdász is tagja volt. A Magyar Rézkarcolóművészek Egyesülete 1933-ban a grafikai művészet területén szerzett érdemei elismeréseként tiszteletbeli tagjává választotta. Kner nyomtatványokkal támogatta az „Atelier” iparművész növendék iskolát. A Magyar Werkbund alakuló ülésén az alelnöki tisztséget kapta meg, majd beválasztották az irodalmi bizottságba is. Vezető szerepet nem vállalt, de tagja lett a Magyar Bibliofilek Szövetségének. Szoros kapcsolatban állt a Fischfach-Ifjak csoporttal, számukra több alkalommal előadásokat tartott, valamint Gyomára is meghívta őket. Tagja volt a Vasárnapi Körnek (tagjainak munkája nyomdájában jelent meg), választmányi tagja az OMKE-nek. Több hazai és nemzetköri kiállítás megszervezésében részt vállalt. Előadásaival, publikációival a hazai és a külföldi szakmai színtéren is képviselte magát.

Díjak, kitüntetések

  • 1996-ban megkapta a Gyomaendrőd Város posztumusz Díszpolgára címet.

Emlékezete

  • Békéscsabán és Gyomaendrődön utcát neveztek el róla.
  • A gyomaendrődi gimnázium a nevét viselte 1990 és 2014 között.
  • 1982. szeptember 25-én Kner Izidor és Imre emlékkövet adtak át Gyomaendrődön, valamint megnyitották a Kner Nyomdaipari Múzeumot.
  • 1987-ben Kner-kiállítás nyílt Kner Imre és az irodalom címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Bibliofiltársaság, a Kner Nyomda és Múzeum, a Békés Megyei Levéltár és a Munkácsy Mihály Múzeum szervezésében Budapesten.
  • Gyomaendrődön emlékparkot alakítottak ki a Kner család előtt tisztelegve.

Források

  • 70 éve halt meg a betű művésze Kner Imre. In: Memento70.blog.hu (Látogatva: 2014. 11. 20.)
  • 70 éve halt meg a betű művésze Kner Imre. In: Print-publishing.hu (Látogatva: 2014. 11. 20.)
  • A Kner Nyomdaipari Múzeum megnyitása Gyomaendrődön. In: Békés Megyei Népújság, 37. évf. 226. szám (1982. szeptember 26.) 1. p. (Látogatva: 2017. 12. 21.)
  • Haiman György A könyv műhelyében. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Haiman György: A Kner család és a magyar könyvművészet 1882‒1944. Budapest : Corvina, 1979 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Ki kicsoda Gyomaendrődön. Szerk.: Ágostonné Farkas Mária et al. Gyomaendrőd : Határ Győző Városi Könyvtár, 2017. 361‒368. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Kner Imre emléke : 1890‒1990. Szerk.: Haiman György. Békéscsaba ; Gyomaendrőd : Kner Nyomda, 1990 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Kner Imre. In: Wikipedia (Látogatva: 2014. 11. 20.)
  • Kner-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. In: Békés Megyei Népújság, 42. évf. 125. szám (1987. május 29.) 3. p. (Látogatva: 2017. 12. 21.)
  • Megújul a gyomaendrődi Kner tér. In: Békés Megyei Hírlap, 59. évf. 16. szám (2004. január 20.) 7. p. (Látogatva: 2017. 12. 21.)
  • Tóthné Bordé Katalin: Kner Imre és a közéleti nyilvánosság. Nyíregyháza : Bessenyei György Kiadó, 2001. 18‒198. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://bekeswiki.hu//index.php?title=Kner_Imre_(1890–1944)&oldid=4215”