Kaposi Márton (filozófus, esztéta, egyetemi oktató)

Kaposi Márton
Születési név	Kosjár Márton
Születési dátum	1936. május 22.
Születési hely	Mezőberény
Házastárs	Jurik Ildikó
Foglalkozás	filozófus, esztéta, egyetemi oktató

Élete

Kaposi Márton 1936. május 22-én született Mezőberényben. Édesapja Kosjár Márton, édesanyja Andrék Ilona.

Tanulmányait Mezőberényben az 1. Sz. Általános Iskolában kezdte, majd a Békéscsabai Rózsa Ferenc Általános Fiúgimnáziumban folytatta. Itt érettségizett 1955-ben. Felsőfokú tanulmányait 1955–1960 között a Szegedi Tudományegyetemen végezte. Magyar–történelem középiskolai tanári szakon kezdett, majd 1956-ban a történelem helyett az olasz szakot választotta. Másoddiplomáját 1963-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte filozófia szakon.

1960-ban egyetemi doktori, 1978-ban kandidátusi, 2000-ben habilitált doktor, 2009-ben Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora fokozatot szerzett.

Kaposi Márton Jurik Ildikót vette feleségül. Négy gyermekük született: Andrea, Csilla, Zoltán és Napsugár. A Kaposi vezetéknevet 1960-ban vette fel, születési neve Kosjár Márton.

Munkássága

Karrierjét 1960-ban a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszékén kezdte, ahol oktatói feladatait 17 éven keresztül látta el. 1977-től már csak részmunkaidőben dolgozott az egyetemen, főállásban a Filozófiaoktatók Továbbképző és Információs Központjánál helyezkedett el. A központ megbízásából fél évig tartó speciális előadássorozatokat tartott Dante Alighieri életéről, munkásságáról és műveiről valamint az itáliai reneszánsz filozófiájáról, valamint a kor jelentős gondolkodóiról. Közreműködött a központ folyóiratának, a Filozófiai Figyelő szerkesztésében. Emellett 1986–1989 között főszerkesztőként dolgozott Szegeden a Tiszatáj című kulturális és irodalmi folyóiratnál.

1995-től teljes állásban ismét az oktatói pálya felé fordult, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Ókori és Középkori Filozófia Tanszékén kezdett oktatni, 2003-ban innen vonult nyugdíjba. Nyugalomba vonulása ellenére is aktív maradt, jelenleg is a tanszék nyugalmazott egyetemi docenseként dolgozik. Néhány tárgy erejéig a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói munkájában is részt vett, de tevékenykedett a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájánál és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Doktori Iskolájánál is.

Oktatói munkája mellett jelentős kutatási tevékenységet végzett. Foglalkozott a reneszánsz kor és a 19–20. századok filozófiai irányzataival, filozófiai antropológiával, esztétikatörténettel, az esztétika minőségkategóriáival, ezek világirodalmi összefüggéseivel, valamint a magyar–olasz kulturális kapcsolatok történetével. Kutatómunkája során kiemelkedő figyelmet fordított a középkori firenzei irodalmi klasszikus Dante Alighieri, a reneszánsz korában tevékenykedő gondolkodó, Niccolò Machiavelli, valamint a 19. század második és a 20. század első felében élő olasz filozófus, Benedetto Croce munkásságára. Eredményeit a szakma számára rendszeresen publikálta, több könyvet és számos szakcikket jelentetett meg vezető tudományos folyóiratokban magyar, német és olasz nyelven.

1984 és 1991 között a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottság Filozófiai Szakbizottságának tagjaként is tevékenykedett. Kutatómunkát civil keretek között is végez, három tudományos társaság munkájában alapító tagként vállal szerepet.

Díjak, elismerések

• A Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1974)
• Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2003)
• Gyulai Pál-díj (2006)

Főbb művei

• Intuíció és költészet. Benedetto Croce esztétikája, Budapest, 1994
• Filozófusok és filológusok. Válogatott tanulmányok, Veszprém, 1999
• A rejtőzködő egyén arca és álarcai, Budapest, 2004
• Élő középkor és halhatatlan reneszánsz, Budapest, 2006
• Magyarok és olaszok az európai kultúrában, Budapest, 2007
• Hagyomány és modernség Benedetto Croce eszmevilágában, Budapest, 2012
• Machiavelli Magyarországon, Budapest, 2015
• Benedetto Croce intuíciófelfogása és magyar értelmezői, Szeged, 2017
• Rendhagyó és félreértett klasszikusok nyomában, Budapest, 2019

Társasági tagságai

• Magyar Filozófiai Társaság (1989-től)
• Magyar Patrisztikai Társaság (2001-től)
• Magyar Dantisztikai Társulat (2002-től)

Források

• Berczeli Alex: Generációk találkozása. Kaposi Márton Machiavelli Magyarországon című könyvének bemutatója. In: Eötvös Blog (Látogatva: 2020. 05. 25.)
• Hegedűs Pál: Berényből indult. Beszélgetés Dr. Kaposi Mártonnal. In: Mezőberényi Hírmondó, 10. évf. 9. szám (2000. szeptember) 3. p. (Látogatva: 2020. 05. 25.)

Kapcsolódó irodalom

• Kaposi Márton: A Békési Élet első számairól. In: Békés Megyei Népújság, 22. évf. 1. szám (1967. január 1.) 8. p.
• Kaposi Márton: Helytörténetírás önreklámozással. Válasz dr. Virágh Ferencnek. In: Békés Megyei Népújság, 22. évf. 40. szám (1967. február 16.) 4–5. p.
• Virágh Ferenc: Kiegészítés egy kritikai megjegyzéshez. In: Békés Megyei Népújság, 22. évf. 8. szám (1967. január 10.) 5. p.

Külső hivatkozások

• Kaposi Márton In: Wikipedia
• Kiosztották a Gyulai Pál-díjat. In: Gondola.hu