„Kaposi Márton (filozófus, esztéta, egyetemi oktató)” változatai közötti eltérés

a (1 változat importálva: Importálás a BékésWiki enciklopédiából (2024.01.05.))
a (Infobox létrehozása)
 
1. sor: 1. sor:
== Élete ==
{{SHORTDESC:filozófus, esztéta, egyetemi oktató}}
{{InfoboxSzemely
|nev = Kaposi Márton
|kep =
|kepalairas =
|szuletesinev = Kosjár Márton
|szuletesidatum = [[1936]]. [[május 22.]]
|szuletesihely = [[Mezőberény]]
|halalozasidatum =
|halalozasihely =
|sirhely =
|hazastars = Jurik Ildikó
|foglalkozas = filozófus, esztéta, egyetemi oktató
}}== Élete ==
Kaposi Márton '''[[1936]]. [[május 22.|május 22-én]] született [[Mezőberény|Mezőberényben]]'''. Édesapja Kosjár Márton, édesanyja Andrék Ilona.  
Kaposi Márton '''[[1936]]. [[május 22.|május 22-én]] született [[Mezőberény|Mezőberényben]]'''. Édesapja Kosjár Márton, édesanyja Andrék Ilona.  



A lap jelenlegi, 2024. január 9., 22:38-kori változata

Kaposi Márton
Születési név Kosjár Márton
Születési dátum 1936. május 22.
Születési hely Mezőberény
Házastárs Jurik Ildikó
Foglalkozás filozófus, esztéta, egyetemi oktató

Élete

Kaposi Márton 1936. május 22-én született Mezőberényben. Édesapja Kosjár Márton, édesanyja Andrék Ilona.

Tanulmányait Mezőberényben az 1. Sz. Általános Iskolában kezdte, majd a Békéscsabai Rózsa Ferenc Általános Fiúgimnáziumban folytatta. Itt érettségizett 1955-ben. Felsőfokú tanulmányait 19551960 között a Szegedi Tudományegyetemen végezte. Magyar–történelem középiskolai tanári szakon kezdett, majd 1956-ban a történelem helyett az olasz szakot választotta. Másoddiplomáját 1963-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte filozófia szakon.

1960-ban egyetemi doktori, 1978-ban kandidátusi, 2000-ben habilitált doktor, 2009-ben Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora fokozatot szerzett.

Kaposi Márton Jurik Ildikót vette feleségül. Négy gyermekük született: Andrea, Csilla, Zoltán és Napsugár. A Kaposi vezetéknevet 1960-ban vette fel, születési neve Kosjár Márton.

Munkássága

Karrierjét 1960-ban a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszékén kezdte, ahol oktatói feladatait 17 éven keresztül látta el. 1977-től már csak részmunkaidőben dolgozott az egyetemen, főállásban a Filozófiaoktatók Továbbképző és Információs Központjánál helyezkedett el. A központ megbízásából fél évig tartó speciális előadássorozatokat tartott Dante Alighieri életéről, munkásságáról és műveiről valamint az itáliai reneszánsz filozófiájáról, valamint a kor jelentős gondolkodóiról. Közreműködött a központ folyóiratának, a Filozófiai Figyelő szerkesztésében. Emellett 19861989 között főszerkesztőként dolgozott Szegeden a Tiszatáj című kulturális és irodalmi folyóiratnál.

1995-től teljes állásban ismét az oktatói pálya felé fordult, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Ókori és Középkori Filozófia Tanszékén kezdett oktatni, 2003-ban innen vonult nyugdíjba. Nyugalomba vonulása ellenére is aktív maradt, jelenleg is a tanszék nyugalmazott egyetemi docenseként dolgozik. Néhány tárgy erejéig a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói munkájában is részt vett, de tevékenykedett a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájánál és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Doktori Iskolájánál is.

Oktatói munkája mellett jelentős kutatási tevékenységet végzett. Foglalkozott a reneszánsz kor és a 19–20. századok filozófiai irányzataival, filozófiai antropológiával, esztétikatörténettel, az esztétika minőségkategóriáival, ezek világirodalmi összefüggéseivel, valamint a magyar–olasz kulturális kapcsolatok történetével. Kutatómunkája során kiemelkedő figyelmet fordított a középkori firenzei irodalmi klasszikus Dante Alighieri, a reneszánsz korában tevékenykedő gondolkodó, Niccolò Machiavelli, valamint a 19. század második és a 20. század első felében élő olasz filozófus, Benedetto Croce munkásságára. Eredményeit a szakma számára rendszeresen publikálta, több könyvet és számos szakcikket jelentetett meg vezető tudományos folyóiratokban magyar, német és olasz nyelven.

1984 és 1991 között a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottság Filozófiai Szakbizottságának tagjaként is tevékenykedett. Kutatómunkát civil keretek között is végez, három tudományos társaság munkájában alapító tagként vállal szerepet.

Díjak, elismerések

  • A Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1974)
  • Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2003)
  • Gyulai Pál-díj (2006)

Főbb művei

  • Intuíció és költészet. Benedetto Croce esztétikája, Budapest, 1994
  • Filozófusok és filológusok. Válogatott tanulmányok, Veszprém, 1999
  • A rejtőzködő egyén arca és álarcai, Budapest, 2004
  • Élő középkor és halhatatlan reneszánsz, Budapest, 2006
  • Magyarok és olaszok az európai kultúrában, Budapest, 2007
  • Hagyomány és modernség Benedetto Croce eszmevilágában, Budapest, 2012
  • Machiavelli Magyarországon, Budapest, 2015
  • Benedetto Croce intuíciófelfogása és magyar értelmezői, Szeged, 2017
  • Rendhagyó és félreértett klasszikusok nyomában, Budapest, 2019

Társasági tagságai

  • Magyar Filozófiai Társaság (1989-től)
  • Magyar Patrisztikai Társaság (2001-től)
  • Magyar Dantisztikai Társulat (2002-től)

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások