„Kevermes” változatai közötti eltérés
a (1 változat importálva: Importálás a BékésWiki enciklopédiából (2024.01.05.)) |
a (Infobox létrehozása) |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Kevermes cimer 01.png| | {{InfoboxTelepules | ||
|nev = Kevermes | |||
|kep = [[Fájl:Kevermes cimer 01.png|300px]] | |||
|kepalairas = Kevermes címere | |||
|elsoemlites = [[1418]] | |||
|alapitas = | |||
|ujratelepites = [[1813]] | |||
|rang = nagyközség | |||
|jaras = Mezőkovácsházai | |||
|iranyitoszam = 5744 | |||
|lakonepesseg = 1634 fő (2023. jan. 1.) | |||
|elhelyezkedese = <display_map height="250px" zoom="13" fullscreen="1">Kevermes</display_map> | |||
}}Kevermes '''Békés vármegye délkeleti részén helyezkedik el'''. Az 1634 lakosú (2023 – KSH) település [[Békéscsaba|Békéscsabától]] 40 km-re található. | |||
== Története == | |||
[[Fájl:Kevermes 01.jpg|bélyegkép|300px|A templom és a község első iskolája a 19. század végén]] | [[Fájl:Kevermes 01.jpg|bélyegkép|300px|A templom és a község első iskolája a 19. század végén]] | ||
[[Fájl:Kevermes 02.jpg|bélyegkép|300px|Kevermes központja a községházával a 20. század elején]] | [[Fájl:Kevermes 02.jpg|bélyegkép|300px|Kevermes központja a községházával a 20. század elején]] | ||
[[Fájl:Kevermes 03.jpg|bélyegkép|300px|Cséplőgépen dolgozó munkások a 20. század elején]] | [[Fájl:Kevermes 03.jpg|bélyegkép|300px|Cséplőgépen dolgozó munkások a 20. század elején]] | ||
Az eddig talált leletek mind azt bizonyítják, hogy a '''bronzkortól''' egészen a mai Kevermes telepítéséig, ha nem is állandó folyamatossággal, de állandóan laktak ezen a területen. A szarmaták településeinek nyomai a belterületet és az egész határt behálózzák. Ebben a korban rómaiak is járhattak errefelé, és az avarok sem kerülték el a területet. '''Honfoglalás- és Árpád-kori leletek''' is gyakran kerültek elő, míg magyar középkori leleteket több helyen is találtak. | Az eddig talált leletek mind azt bizonyítják, hogy a '''bronzkortól''' egészen a mai Kevermes telepítéséig, ha nem is állandó folyamatossággal, de állandóan laktak ezen a területen. A szarmaták településeinek nyomai a belterületet és az egész határt behálózzák. Ebben a korban rómaiak is járhattak errefelé, és az avarok sem kerülték el a területet. '''Honfoglalás- és Árpád-kori leletek''' is gyakran kerültek elő, míg magyar középkori leleteket több helyen is találtak. | ||
| 14. sor: | 25. sor: | ||
[[1835|1835-ben]] felépült '''a község első temploma''', melyet [[1835]]. [[szeptember 20.|szeptember 20-án]] szenteltek fel Kisboldogasszony ünnepén. Egy évre rá felépült az első, egytantermes iskolaépület. A község első tanítója '''Mánásy István''' lett, majd őt követte '''Székessy György''', aki ötven évig tanított a faluban. [[1848|1848-ben]] új templom, [[1853]]–[[1854|54-ben]] plébánialak, [[1857]]–[[1858|58-ban]] új, kéttantermes és két tanítói lakásos iskola létesült. Az első orvos és gyógyszerész csak az 1870-es években költözött a községbe. [[1874]]. [[október 1-|október 1-jén]] báró Sina Simon földesúr '''örökváltsági szerződés'''t kötött telepeseinek egy részével, melynek értelmében földet adott el nekik. Ebben az időszakban sorra épültek a bel- és külterületi iskolák. | [[1835|1835-ben]] felépült '''a község első temploma''', melyet [[1835]]. [[szeptember 20.|szeptember 20-án]] szenteltek fel Kisboldogasszony ünnepén. Egy évre rá felépült az első, egytantermes iskolaépület. A község első tanítója '''Mánásy István''' lett, majd őt követte '''Székessy György''', aki ötven évig tanított a faluban. [[1848|1848-ben]] új templom, [[1853]]–[[1854|54-ben]] plébánialak, [[1857]]–[[1858|58-ban]] új, kéttantermes és két tanítói lakásos iskola létesült. Az első orvos és gyógyszerész csak az 1870-es években költözött a községbe. [[1874]]. [[október 1-|október 1-jén]] báró Sina Simon földesúr '''örökváltsági szerződés'''t kötött telepeseinek egy részével, melynek értelmében földet adott el nekik. Ebben az időszakban sorra épültek a bel- és külterületi iskolák. | ||
A 20. század elején Kevermes Csanád vármegye legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdő községe volt. [[1906|1906-ban]] a mintegy 8000 kat. holdat kitevő '''hercegi uradalmat parcelláztatták''', a földek a kevermesiek kezébe kerültek. Az első világháború alatt Kevermesről 282 ember vonult hadba, s ebből 136-an haltak meg. [[1920|1920-ban]] Kevermes lakossága 4379 fő volt. A trianoni békediktátum következményeként jelentős terület került át Romániához, azonban többek között egy, a kevermesiek által a Trianoni Határmegállapító Bizottsághoz írt ''Memorandum'', valamint nemeskéri Kiss Vilmos főjegyző közbenjárásának köszönhetően '''a terület újra Magyarországhoz került'''. A második világháború 127 hősi halottat követelt Kevermestől. A hitleri német megszállás idején zsidókat deportáltak, közülük tizenkilencen maradtak a koncentrációs táborokban. [[1951|1951-ben]] megkezdték a [[Lőkösháza|Lőkösházát]] [[Mezőkovácsháza|Mezőkovácsházával]] összekötő '''kisvasút''' építését, melyet [[1952|1952-ben]] adtak át. Az [[1956|1956-os]] események részeként megmozdulások, szervezkedések zajlottak településen, melyek decemberre lecsendesedtek. [[1957]] után az életszínvonal folyamatosan emelkedett. Felújították a kultúrházat, valamint több középületet, folytatódott az utcákon a járdák betonozása, bővült az ivóvízellátás. | A 20. század elején Kevermes Csanád vármegye legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdő községe volt. [[1906|1906-ban]] a mintegy 8000 kat. holdat kitevő '''hercegi uradalmat parcelláztatták''', a földek a kevermesiek kezébe kerültek. Az első világháború alatt Kevermesről 282 ember vonult hadba, s ebből 136-an haltak meg. [[1920|1920-ban]] Kevermes lakossága 4379 fő volt. A trianoni békediktátum következményeként jelentős terület került át Romániához, azonban többek között egy, a kevermesiek által a Trianoni Határmegállapító Bizottsághoz írt ''Memorandum'', valamint [[Nemeskéri Kiss Vilmos (1865–1927)|nemeskéri Kiss Vilmos]] főjegyző közbenjárásának köszönhetően '''a terület újra Magyarországhoz került'''. A második világháború 127 hősi halottat követelt Kevermestől. A hitleri német megszállás idején zsidókat deportáltak, közülük tizenkilencen maradtak a koncentrációs táborokban. [[1951|1951-ben]] megkezdték a [[Lőkösháza|Lőkösházát]] [[Mezőkovácsháza|Mezőkovácsházával]] összekötő '''kisvasút''' építését, melyet [[1952|1952-ben]] adtak át. Az [[1956|1956-os]] események részeként megmozdulások, szervezkedések zajlottak településen, melyek decemberre lecsendesedtek. [[1957]] után az életszínvonal folyamatosan emelkedett. Felújították a kultúrházat, valamint több középületet, folytatódott az utcákon a járdák betonozása, bővült az ivóvízellátás. | ||
== Gazdaság == | == Gazdaság == | ||
A lap jelenlegi, 2024. március 4., 19:56-kori változata
| Kevermes | |
|---|---|
 Kevermes címere | |
| Első említés éve | 1418 |
| Újratelepítés éve | 1813 |
| Rang | nagyközség |
| Járás | Mezőkovácsházai |
| Irányítószám | 5744 |
| Lakónépesség | 1634 fő (2023. jan. 1.) |
|
| |
Kevermes Békés vármegye délkeleti részén helyezkedik el. Az 1634 lakosú (2023 – KSH) település Békéscsabától 40 km-re található.
Története
Az eddig talált leletek mind azt bizonyítják, hogy a bronzkortól egészen a mai Kevermes telepítéséig, ha nem is állandó folyamatossággal, de állandóan laktak ezen a területen. A szarmaták településeinek nyomai a belterületet és az egész határt behálózzák. Ebben a korban rómaiak is járhattak errefelé, és az avarok sem kerülték el a területet. Honfoglalás- és Árpád-kori leletek is gyakran kerültek elő, míg magyar középkori leleteket több helyen is találtak.
Az első falu, melyről hivatalosan is tudunk, a mai Kevermestől északnyugatra eső Barta-halom körül feküdt. Kevermesről 1418-ból maradt fenn adat, ekkor a gyulai uradalom részeként Maróti János macsói bán birtoka volt. A Maróti család kihalásával Corvin Jánosra, majd 1510-ben királyi adományként Brandenburgi György őrgrófra szállt. A török megszállás idején, 1596-ben török–tatár csapatok a környező falvakkal együtt elpusztították. Ezután több mint 200 évig az egész környék kihalt puszta volt.
1721-ben I. József király Tököly Jánosnak adományozta a kevermesi és vizesi birtokot. 1794-ben tizenöten laktak itt, faluról azonban még ekkor sem beszélhettünk. 1807 környékén Tököly Sebők egy szép kastélyt építtetett (ezt 1906 után fokozatosan felszámolták), az újratelepítés 1813-tól kezdődött el. Elsősorban palócföldi, délvidéki és Arad-környéki, magyar anyanyelvű és római katolikus vallású dohánykertészek (gányók) érkeztek erre a területre. A betelepítésnek köszönhetően a lakosságszám 1815-ben megközelítette az 1500 főt. A kevermesi uradalmat (Vizes pusztával együtt) Tököly Péter (Tököly Sebők testvérének fia) 1837-ben kezelés végett átadta báró Sina Györgynek.
1835-ben felépült a község első temploma, melyet 1835. szeptember 20-án szenteltek fel Kisboldogasszony ünnepén. Egy évre rá felépült az első, egytantermes iskolaépület. A község első tanítója Mánásy István lett, majd őt követte Székessy György, aki ötven évig tanított a faluban. 1848-ben új templom, 1853–54-ben plébánialak, 1857–58-ban új, kéttantermes és két tanítói lakásos iskola létesült. Az első orvos és gyógyszerész csak az 1870-es években költözött a községbe. 1874. október 1-jén báró Sina Simon földesúr örökváltsági szerződést kötött telepeseinek egy részével, melynek értelmében földet adott el nekik. Ebben az időszakban sorra épültek a bel- és külterületi iskolák.
A 20. század elején Kevermes Csanád vármegye legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdő községe volt. 1906-ban a mintegy 8000 kat. holdat kitevő hercegi uradalmat parcelláztatták, a földek a kevermesiek kezébe kerültek. Az első világháború alatt Kevermesről 282 ember vonult hadba, s ebből 136-an haltak meg. 1920-ban Kevermes lakossága 4379 fő volt. A trianoni békediktátum következményeként jelentős terület került át Romániához, azonban többek között egy, a kevermesiek által a Trianoni Határmegállapító Bizottsághoz írt Memorandum, valamint nemeskéri Kiss Vilmos főjegyző közbenjárásának köszönhetően a terület újra Magyarországhoz került. A második világháború 127 hősi halottat követelt Kevermestől. A hitleri német megszállás idején zsidókat deportáltak, közülük tizenkilencen maradtak a koncentrációs táborokban. 1951-ben megkezdték a Lőkösházát Mezőkovácsházával összekötő kisvasút építését, melyet 1952-ben adtak át. Az 1956-os események részeként megmozdulások, szervezkedések zajlottak településen, melyek decemberre lecsendesedtek. 1957 után az életszínvonal folyamatosan emelkedett. Felújították a kultúrházat, valamint több középületet, folytatódott az utcákon a járdák betonozása, bővült az ivóvízellátás.
Gazdaság
1949-ben megalakult az első termelőszövetkezeti csoport, mely a Petőfi nevet vette fel. Ettől kezdve a termelőszövetkezetek döntő szerepet játszottak a település életében. Kevermes 1960-ban termelőszövetkezeti község lett. 1963-ben egyesültek a termelőszövetkezetek és ettől kezdve a kevermesi határ újra egy nagybirtok lett.
Kultúra
Az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság idején rendkívüli szegénység volt a faluban. Ennek ellenére a kulturális élet virágzott Kevermesen, hiszen cserkészcsapat, színjátszókör, iparos és katolikus dalárda és több más egyesület is működött.
1961-ben a határőrség volt laktanyáját diákotthonként átadták az oktatásnak, majd a központi iskola udvarán egy 2+2 tantermes új épület létesült. 1970-ben új könyvtárat létesítettek a művelődési ház épületében, amelyet szintén felújítottak. 1988-ban átadták a kibővített orvosi rendelőt és a könyvtárral szemben található iskolaépületet.
Látnivalók, rendezvények
- római katolikus templom és plébánialak
- 20. század elején épült közintézmények (egykori jegyzői lak, nagyvendéglő, községháza)
- macskaköves út a Templom utcában
- községi park emlékművekkel
- bányatavak (horgászat, ökoturizmus)
- Kukorica Fesztivál (minden év augusztusának utolsó hétvégéjén)
Képgaléria
Az 1932-ben felavatott országzászló az egykori piactéren
Kevermesi dohánytermelők az 1960-as években
Források
- Bodor József: A 100 esztendős kevermesi római katolikus plébánia és templom története. Második, javított kiadás. Kevermes : Kevermesiek Baráti Társasága, 1935. 43 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Lója Ferenc: A kevermesi községi népiskolák I. értesítője az 1894–95. tanévről. Második, hasonmás kiadás. Kevermes : Kevermesiek Baráti Társasága, 1895. 24 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Lunkné Magyar Ágnes – Bozó László: Kevermes képes története. Kevermes : Kevermes Nagyközség Önkéntes Tűzoltó Egyesülete, 2020. 387 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Pelle Ferenc: 75 év a kevermesi Önkéntes Tűzoltóság életéből. Kevermes : Kevermesi Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1979. 79 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Pelle Ferenc: A 150 éves Kevermes község története. Kevermes : Kevermes Község Tanácsa, 1965. 301 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Pelle Ferenc: Az iskolai nevelés és oktatás 150 éve Kevermesen. Kevermes : Általános Iskola és Diákotthon Ig. : Nagyközség Tanács : Lenin Tsz., 1987. 77 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Pelle Ferenc: Kevermes története. Békéscsaba : Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft., 2003. 421 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Pelle Ferenc: Régészeti leletek Kevermesen és környékén. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumi Szerv., 1978. 12 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
