„Jancsovics István (1811–1893)” változatai közötti eltérés

a (1 változat importálva: Importálás a BékésWiki enciklopédiából (2024.01.05.))
a (Infobox létrehozása)
 
1. sor: 1. sor:
evangélikus lelkész, nyelvész, népművelő
{{SHORTDESC:evangélikus lelkész, nyelvész, népművelő}}
 
{{InfoboxSzemely
== Élete ==
|nev = Jancsovics István
|kep =
|kepalairas =
|szuletesinev =
|szuletesidatum = [[1811]]. [[augusztus 8.]]
|szuletesihely = Alberti
|halalozasidatum = [[1893]]. [[március 29.]]
|halalozasihely = [[Szarvas]]
|sirhely = Ótemető, Szarvas
|hazastars = Kollár Emília
|foglalkozas = evangélikus lelkész, nyelvész, népművelő
}}== Élete ==
Jancsovics István '''[[1811]]. [[augusztus 8.|augusztus 8-án]] született a Pest vármegyei Albertiben'''. Édesapja Jantsovitz György szlovák nemzetiségű tanító, édesanyja Farók Judit. Tizenegyen voltak testvérek: Johanna, Sámuel, János Károly, István, Dániel és Pál. Öten korán elhunytak.  
Jancsovics István '''[[1811]]. [[augusztus 8.|augusztus 8-án]] született a Pest vármegyei Albertiben'''. Édesapja Jantsovitz György szlovák nemzetiségű tanító, édesanyja Farók Judit. Tizenegyen voltak testvérek: Johanna, Sámuel, János Károly, István, Dániel és Pál. Öten korán elhunytak.  



A lap jelenlegi, 2024. január 9., 22:31-kori változata

Jancsovics István
Születési dátum 1811. augusztus 8.
Születési hely Alberti
Halálozási dátum 1893. március 29.
Halálozási hely Szarvas
Sírhely Ótemető, Szarvas
Házastárs Kollár Emília
Foglalkozás evangélikus lelkész, nyelvész, népművelő

Élete

Jancsovics István 1811. augusztus 8-án született a Pest vármegyei Albertiben. Édesapja Jantsovitz György szlovák nemzetiségű tanító, édesanyja Farók Judit. Tizenegyen voltak testvérek: Johanna, Sámuel, János Károly, István, Dániel és Pál. Öten korán elhunytak.

A tanulmányait a mezőberényi gimnáziumban kezdte, majd Selmecen és Pozsonyban, az evangélikus líceumban folytatta. Bécsben teológiai végzettséget szerzett.

1836-ban megházasodott, Kollár Emíliát vette feleségül. Hat gyermekük született, Hermina, Imre, Albert, Lajos, Péter és Pál.

Jancsovics István 1893. március 29-én hunyt el Szarvason. Március 31-én a szarvasi ótemetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

18311833 között Albertiben tanított. Ezt követően teológiát tanult Bécsben. 1835-ben Szarvasra került, az evangélikus egyháznál Gaál József segédlelkésze lett. 1836-tól adminisztrátorként, majd rendes lelkészként tevékenykedett.

Folytatta Tessedik Sámuel népművelő és felvilágosító tevékenységét. Több kezdeményezés és reform fűződik a nevéhez. Foglalkozott a kocsmai mulatozások megszüntetésével, az örökváltság előnyeivel, közgazdasági kérdésekkel (Csabacsűd megvásárlásával), szőlészettel, gyümölcstermesztéssel, méhészettel, selyemhernyó-termesztéssel, a mezőgazdaság korszerűsítésének kérdéseivel. Több gazdasági találmány (kettős eke, kukoricakapáló, saraboló) köthető a nevéhez. Támogatta az új evangélikus templom felépítését, a kárt szenvedők segélyezését. Törekedett a jobbágyok helyzetének javítására. Szerepet vállalt a szlovák iskola és nemzeti tudat fejlesztésében, Stúr címen szlovák nemzeti újságot jelentetett meg.

1836-tól a szarvasi főgimnázium kisegítő tanára volt, magyar történelmet és irodalomtörténetet oktatott. 1848-ban kiadta a szláv–magyar és magyar–szláv szótárát. Irodalmi tevékenysége elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjául választotta. A szabadságharcban lelkészként a nemzetőrséggel tartott. A szabadságharcot követően a főgimnázium kormányzó testületének elnökeként, a tanszékalapítványi egyesület pénztárosaként vállalt szerepet. Tagja volt a szarvasi tanítók társaságának, a szarvasi casinó egyletnek, a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Egyesületnek. Szorgalmazta a szarvasi gazdasági társaság felállítását.

1871-ben lemondott a lelkészi szolgálatról, majd Budapestre távozott. Később nyugalmazott lelkészként visszatért Szarvasra.

Utazási élményeit írásaiban foglalta össze. Járt a Balkán-félszigeten, Angliában, Franciaországban, Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Küldetésként fogalmazta meg, hogy a népét Amerikába vezesse.

Cikkei a Társalkodóban, a Magyar Gazdában, a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban, a Kertészgazdában, az Egyházi Reformban jelentek meg. A Borászati Lapok munkatársa volt. Több röpirata megjelent.

Művei

  • Sarvaš, jako slobodné býti majíce mesto – Szarvas, mint a szabadságot biztosító város
  • Madarská Mluvňica predložená slovensko-madarskjemu slovňiku vistavena... – Magyar nyelvtan (Szarvas, 1848)
  • Uj magyar–szláv és szláv–magyar szótár (Szarvas, 1848; Pozsony 1863)
  • Kirándulás Istambolba... (Pest, 1864)
  • Gyászbeszéd Blaskó Sámuelné felett. (Pest, 1868)
  • Utazás az északamerikai szabad-államokba (Pest, 1872)
  • Utazás Indo-Chinába (Földr. Közl., 1893)

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások