Lőcsei Pál (1922–2007)

Lőcsei Pál
Születési név	Lerner Pál
Születési dátum	1922. január 21.
Születési hely	Békéscsaba
Halálozási dátum	2007. május 16.
Halálozási hely	Budapest
Sírhely	Új köztemető, Budapest
Házastárs	Kende Éva
Foglalkozás	újságíró, szociológus

Élete

Sírja a Rákoskeresztúri köztemetőben

Lőcsei Pál (Lerner Pál) 1922. január 21-én született Békéscsabán kispolgári zsidó családban. Édesapja, Lerner Sámuel szatócsboltot és kocsmát üzemeltetett a Békési (akkoriban Mussolini) út 28–30. szám alatt. Testvérei: Ligeti (Lerner) László és Lerner Tibor. Édesapja német fogságban öngyilkos lett, édesanyja, Diamant Valéria Auschwitzban hunyt el.

A fiatal Lőcsei Pál a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Reálgimnáziumba járt, ahonnan 1940-ben ballagott el.

1954 és 1956 között a Lenin Intézetben tanult, ahol megismerte a demokratikus politikai kultúra, a demokrácia és a szocializmus kapcsolatát. 1955 májusában csatlakozott a Nagy Imre-féle ellenzékhez. Kollégáival együtt – Fejtő Ferenc, Méray Tibor – kiállt a demokrácia mellett a Sztálin halálát követő forrongásban. Hitt a Rákosi-rendszerben, ám amikor rádöbbent annak lényegi voltára, azonnal szembefordult vele. Képes volt revízió alá venni, megtagadni addigi nézeteit. Ebben rejlett történelmi, politikai, emberi és szakmai nagysága.

Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszerben megbélyegzett, kitaszított lett. Nagy Imre eszméi mellett élete végéig kitartott. Kádár János ezt soha sem bocsátotta meg neki. Lehetősége lett volna Jugoszláviába menekülni, ő azonban inkább Sopronban próbált meg folyóiratot indítani. 1957 januárjában letartóztatták az ellenforradalmi eseményekben való részvétel gyanújával (ahogyan Zelk Zoltán, Tardos Tibor és Háy Gyula írókat is). 1958-ban 8 év börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1962-ben szabadult. Két és fél évig rendőri felügyelet alatt állt, de egészen 1988-ig jogfosztottként, diszkrimináltként élt.

Kende Évát vette feleségül, egy fiuk született.

2007. május 16-án hunyt el Budapesten. Sírja a budapesti Rákoskeresztúri köztemetőben található.

Munkássága

A gimnázium befejezését követően, 1940 és 1944 között lakatossegédként tevékenykedett. 1944-ben, a német megszállás után tagja lett egy antifasiszta fegyveres ellenállásnak. Az 1945. május 23-án Békéscsabán indult – Cseres Tibor által szerkesztett – Viharsarok című koalíciós lap szerkesztőségében vetette papírra első, nemzeti felemelkedést, megbékélést szorgalmazó sorait. Később a szentesi Magyar Alföldnél lett felelős szerkesztő. 1945 után belépett a Magyar Kommunista Pártba.

1947-ben került Budapestre, ahol a Szabad Nép című kommunista lap elméleti rovatvezetője lett. Kezdetben az agrárrovat, majd a marxizmus–leninizmus gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. 1954 októberében, a Szabad Nép taggyűlésén elhangzó beszéde miatt eltávolították a pozíciójából és a lapot is elhagyni kényszerült. 1956 októberében a rövid életű Magyar Szabadság című folyóirat alapítói között volt.

A börtönéveket követően, 1963 és 1982 között az MTA Szociológiai Kutató Csoportjában (majd Intézetében) főként családszociológiai kutatásokkal foglalkozott. Társszerzője volt négy családszociológiai kötetnek. Kényszerből családszociológusként is dolgozott.

A '80-as évek közepétől szamizdat publikációkat jelentetett meg "1956 eszméi és céljai" jegyében. 1988-tól politikai írásokat és visszaemlékezéseket publikált különböző napi- és hetilapokban. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja volt. Az 1989 utáni éveket – részben idős kora miatt – visszavonultan töltötte. 1990-ben Nagy Imre emléktáblájának avatásán ünnepi beszéddel emlékezett egykori párttársáról. 1996-ban kezdeményezte az ’56-os forradalomra emlékező kiállítás megszervezését a Rózsa Ferenc Gimnáziumban.

Emlékezete

• Munkásságát emléktábla hirdeti Békéscsabán az Irányi utcában.

Díjak, kitüntetések

• 1993-ban Aranytoll-díjat kapott.
• 1996-ban megkapta a Nagy Imre-emlékplakettet.
• 2003-ban kiérdemelte a Nagy Imre-érdemrendet.

Művei

• Család és házasság a mai magyar társadalomban (társszerző, szerkesztő). Budapest : Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1971
• Tanulmányok a nők helyzetéről (társszerző). Budapest : Kossuth könyvkiadó, 1972
• Familie, Jugend und Bildungssystem (társszerző). Stuttgart : Enke Verlag, 1974
• A változó család (társszerző). Budapest : Kossuth Könyvkiadó, 1978
• A családi élet mai problémái (társszerző). Budapest : Tankönyvkiadó, 1980
• Leveles könyv (társszerző). Budapest : Liget könyvek, 1989
• 1956-os Intézet Évkönyve (társszerző). Budapest : 1956-os Intézet, 1999
• Írások nehéz időkből (társszerző). Budapest : Omni Media, 1999
• A 20. század ujjlenyomata (társszerző). Budapest : Városháza, 2001
• Nagy Imre és kora (társszerző). Budapest : Nagy Imre Alapítvány, 2002
• Emberpár és család az államszocializmusban (posztumusz). Budapest : Gondolat kiadó, 2008
• Egy élet szilánkjai (posztumusz). Budapest : Nagy Imre Alapítvány – Gondolat kiadó, 2010

Források

• 1956-os Intézet – Oral History Archívum (Látogatva: 2016. 10 25.)
• Békés Megyei Hírlap, 55. évf. 124. szám (2000. május 29.) 1. p. (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Békés Megyei Népújság, 2. évf. 22. szám (1957. január 27.) 4. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Dányi László: Hazaért Lőcsi Pál, 2009. In: muosz.hu (Látogatva: 2016. 10 19.)
• Dányi László: Hogyan menekült meg a kitűnő zsidó gimnazista Békéscsabán?, 2014. In: hir6.hu (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Elhunyt Lőcsei Pál újságíró, a Viharsarok munkatársa. In: Békés Megyei Hírlap, 62. évf. 114. szám (2007. május 17.) 5. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Kende Péter: Lőcsei Pál szövege elé. In: Beszélő Online, (2007. február) (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Lőcsei Pál: Egy élet szilánkjai : írások, beszélgetések, dokumentumok. szerk. és előszó: Kende Éva. Budapest : Nagy Imre Alapítvány – Gondolat Kiadó, 2010. 17–24., 105., 202., 266. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lőcsei Pál: Önéletrajzi emlékezés a Magyar Október 30. évfordulójára. In: Magyar Füzetek, 18. szám (1987) 131–137. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Nagy Imre-emléktábla. In: Békés Megyei Népújság, 45. évf. 249. szám (1990. október 24.) 3. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Nemzeti Örökség Intézete – Lőcsei Pál (Látogatva: 2016. 10. 25.)
• Tárgyszerűen tájékoztatni ’56-ról. In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 252. szám (1996. október 29.) 3. p. (Látogatva: 2018. 01. 02.)
• Varga Zsuzsanna: Lőcsei Pál 1956-os riportja a termelőszövetkezetekről. In: Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. évf. 3. szám (2008) 263. p. (Látogatva: 2016. 10. 25.)

Kapcsolódó irodalom

• Család és házasság a mai magyar társadalomban. vál., bev. Lőcsei Pál. Budapest : Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1971. 310 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Hovanyecz László: Lőcsei Pál halálára. In: Népszabadság, 65. évf. 114. szám (2007. május 17.) 5. p.
• Isten éltesse! In: Békés Megyei Hírlap, 60. évf. 18. szám (2005. január 22.) 13. p.
• Kende Péter: Lőcsei Pál szövege elé. In: Beszélő, 12. évf. 2. szám (2007) 60–61. p.
• Lőcsei Pál: A krónikás beköszöntője. In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 244. szám (1996. október 18.) 5. p.
• Lőcsei Pál: A női munkavállalás és a hagyományos magyar család. In: Kortárs, 29. évf. 10. szám 78–90. p.
• Lőcsei Pál: A társtalanság problémái Budapesten. In: Kortárs, 15. évf. 12. szám (1971) 1941–1951. p.
• Lőcsei Pál: A tradicionális magyar család sorsa századunk második felében. In: Mozgó világ, 9. évf. 3. szám (1983) 105–113. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (1.) : a megfontolt cselekvés városa. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 247. szám (1997. október 22–23.) 6. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (2.) : a sajtószabadság kivívása In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 248. szám (1997. október 24.) 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (3.) : sínfelszedés a megye és az ország védelmében. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 249. szám (1997. október 25–26.) 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (4.) : a „rend” védői a rendbontók mellé állnak. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 250. szám (1997. október 27.) 8. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (5.) : a remények és kétségek 72 órája. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 251. szám (1997. október 28.) 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba az ’56-os forradalomban (6.) : szovjet katonai támadás az alvó város ellen. In: Békés Megyei Hírlap, 52. évf. 257. szám (1997. november 4.) 4. p.
• Lőcsei Pál: Békéscsaba tizenkét napja az 1956-os forradalomban. In: Évkönyv. Budapest : 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalap., 1992. 282–300. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lőcsei Pál: Emberpár és család az államszocializmusban, 1945–1985 : válogatott családszociológiai írások. Budapest : Gondolat, 2008. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lőcsei Pál: Mennyi az elvált a valóságban? In: Kortárs, 9. évf. 10. sz. 1965. 1655–1672. p.
• Lőcsei Pál: Mit köszönhet az ország és a világ ötvenhatnak? In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 247. szám (1996. október 22–23.) 9. p.
• Lőcsei Pál: Sorsdöntő nap. In: Beszélő, 12. évf. 2. szám (2007) 62–68. p.
• Lőcsei Pál: Társtalanság, házasságközvetítés, erkölcs. In: Budapest, 5. évf. 5. szám (1967) 26–27. p.
• Méray Tibor: Lőcsei Pál (1922–2007) sírjánál. In: Társadalomkutatás, 25. kötet, 3. szám (2017) 219–224. p.
• Pajkossy Gábor: Lőcsei Pál a forradalomban és a megtorlás idején, 1956–1958. Gondolat Kiadói Kör, 2013.
• Pajkossy Gábor: Lőcsey Pál és a Magyar Szabadság. In: Beszélő, 16. évf. 12. szám (2011. december)
• Szalay László: Egy úttévesztés jóvátétele – Lőcsei Pál emlékére. In: Beszélő, 12. évf. 6. szám (2007)
• Szász István: Búcsú Lőcsei Páltól. In: Népszava, 134. évf. 114. szám (2007. május 17.) 4. p.