Simonyi Imre (1920–1994) forrásának megtekintése

{{SHORTDESC:költő}}
{{InfoboxSzemely
|nev = Simonyi Imre
|kep =
|kepalairas =
|szuletesinev = Szmola Imre
|szuletesidatum = [[1920]]. [[szeptember 14.]]
|szuletesihely = Simonyifalva, Románia
|halalozasidatum = [[1994]]. [[február 10.]]
|halalozasihely = [[Gyula]]
|sirhely = Szentháromság temető, Gyula
|hazastars =
|foglalkozas = költő
}}== Élete ==
[[Fájl:Kovary e peter 05.jpg|bélyegkép|300px|Kőváry E. Péter, Sarusi Mihály, Püski Sándor és Simonyi Imre a békési könyvtárban]]
[[Fájl:Simonyi imre 01.jpg|bélyegkép|300px|Sírja a gyulai Szentháromság temetőben]]
'''Simonyi Imre''' (eredeti neve: Szmola Imre) az Arad megyei ‒ magyarok, németek, szlovákok és románok lakta katolikus ‒ '''Simonyifalván született [[1920]]. [[szeptember 14.|szeptember 14-én]]'''. Édesapja, Szmola Imre szlovák, édesanyja, Annabring Mária sváb származású volt; a Szmolák Gyomáról vagy Endrődről, az Annabringek Hidegkútról kerültek Simonyifalvára. Simonyi egyévesen vesztette el édesapját, aki civilben számvevő volt, az első világháborúban pedig tiszthelyettesként szolgált, és hősiességéért többször kitüntették; [[1921]] végén, alig harmincéves korában váratlanul meghalt. Apja révén Simonyi Imre az 1930-as években vitézi címet kaphatott volna, ezt azonban plebejus meggyőződése miatt visszautasította.

'''[[1926|1926-ban]] édesanyjával [[Gyula|Gyulára]] települtek át''', hogy magyar iskolába járhasson. Nehezen kezelhető és öntörvényű tanuló volt, csak húszévesen, '''[[1940|1940-ben]] sikerült''' nagy nehezen '''leérettségiznie a Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban'''. Pártfogója, Apor Vilmos apátplébános közbenjárásának köszönhetően nem rúgták ki az iskolából. 

Simonyi Imre Gyulán, '''[[1994]]. [[február 10.|február 10-én]] hunyt el'''. A Szentháromság temetőben, az [[1971|1971-ben]] elhunyt édesanyja mellé, egyházi szertartás nélkül temették el [[1994]]. [[február 17.|február 17-én]].

== Munkássága ==
'''Tizennyolc éves korában kezdett''' fővárosi és vidéki lapokban '''publikálni''', első írásait még Szmola Imreként írta alá. Már korai újságcikkei széles európai és hazai tájékozottságú, egyéni stílusú, rendkívül tehetséges szerzőre vallanak. 1940–1944 között '''hivatali tisztviselőként dolgozott Gyulán''', akkor vette fel a Simonyi nevet. [[1943|1943-ban]] a bevonulás megtagadása miatt hadbíróság elé került, majd [[1944]] szeptemberében másodszor is sikerült kibújnia a katonai behívó elől.

1945–1950 között a kommunista befolyás alatt álló '''Alföld című újság szerkesztője''', valamint 1946–1949 között a Kisgazdapárt lapjának, a '''Gyulai Kis Újságnak a felelős szerkesztője''' volt. 1951–1956 között segédmunkás volt Budapesten és vidéken, figuránsként is alkalmazták, így szinte az egész országot bejárta. [[1953|1953-ban]] sikkasztás vádjával perbe fogták, de felmentették. [[1955]] telén a rendőrség betöréses lopás gyanújával letartóztatta, a vád ezúttal is hamisnak bizonyult. [[1956]] tavaszán tért vissza Gyulára, betegen, jövedelem nélkül, és végső elkeseredésében kérvényt nyújtott be a városi tanácshoz utcaseprői állásra.

A forradalom idején '''felelős szerkesztője volt''' az [[1956]]. [[november 1.|november 1-től]] [[december 31.|december 31-ig]] hetente kétszer megjelenő '''Gyulai Hírlapnak'''. Cikkei egyáltalán nem voltak uszító hangneműek, amivel később vádolták, hanem meglepően mértéktartóak. Szolidaritást vállalt Budapest diákjaival és munkásaival, a város vezetőit pedig megpróbálta meggyőzni, hogy vér nélkül is lefolyhat a forradalmi átalakulás Gyulán. '''[[1956]]. [[november 18.|november 18-án]] bejelentette, hogy lemond a felelős szerkesztői tisztéről''', és elhagyja a várost. [[1956]]. [[december 17.|december 17-én]] a munkástanácsok vezetőivel együtt '''„ellenforradalmi” tevékenységéért letartóztatták''', majd Kistarcsára internálták. [[1957]] elején figyelmeztetéssel szabadon bocsátották. [[1957]] áprilisában ötödmagával perbe fogták a szovjet hősök emlékművéről ledöntött vörös csillag miatt; a tanúvallomások szerint e „szemérmetlen” cselekedetnek Simonyi volt az értelmi szerzője, mert ő szólította fel egy tömeggyűlésen a hallgatóságot, hogy a „''vörös csillagot le kell ütni minden épületről, minden emlékműről''.” A következő tíz évben ismét '''segédmunkásként élt Budapesten, [[1967|1967-ben]]''' édesanyja egészségi állapotának romlása miatt is most már '''végleg visszaköltözött Gyulára'''. Ugyanebben az évben berendelték [[Békéscsaba|Békéscsabára]] a megyei rendőr-főkapitányságra, a gyűjtött feljelentések alapján figyelmeztetésben részesítették a költőt.

=== Költői pályája ===
Simonyi Imre '''édesapjától örökölte költői vénáját''', aki az első világháborúban törzsőrmesterként szolgált, s a harcokból nemcsak súlyos sérüléssel és kitüntetésekkel, hanem versekkel teleírt vaskos füzettel tért vissza. Simonyi '''[[1938|1938-ben]] kezdett verseket publikálni. Első kötete, a ''Tisztességes írás''''' [[1956|1956-ban]] Gyulán jelent meg, mely a költő „ellenforradalmi” tevékenysége miatt nem kerülhetett forgalomba, ő maga árulta a pár forintos kis füzetet. Egy megyei MSZMP pártbizottsági határozat értelmében nem publikálhatott a [[Békés Megyei Népújság|Békés Megyei Népújságban]]. Az 1960‒1970-es években versei azonban a fővárosi napilapokban folyamatosan olvashatók voltak (Élet és Irodalom, Népszabadság, Szép versek antológia), elhangozhattak a Magyar Rádióban. Kritikákat, recenziókat írtak róla, szerzői estjei voltak. '''[[1974|1974-ben]] megkapta a József Attila-díj II. fokozatát'''. Országos visszhangot keltő irodalmi sikerei ellenére Gyulán továbbra is mellőzték. [[1970|1970-ben]] a gyulai MSZMP pártbizottsága feljelentette a Népszabadságot a Központi Bizottságnál, hogy többszöri „jelzésük” ellenére közli „egy ilyen ember” verseit. A csaknem harmincéves szilencium [[1985|1985-ben]] ért véget, amikor a Békés Megyei Népújság közölte Simonyi Imre ''Kohán György'' című versét. '''[[1991|1991-ben]] Gyula''' rendszerváltás utáni első '''díszpolgára lett'''.

Simonyi Imre Krúdy Gyulát, Sinka Istvánt, Erdélyi Józsefet, Szabó Dezsőt, József Attilát, Németh Lászlót és főként Márai Sándort szokta szellemi elődeiként, erkölcsi és esztétikai példaképeiként emlegetni. Költőként számára József Attila volt a mérce. Költészete Kálnoky László költészetével mutat rokon vonásokat.

=== Egy örök ellenzéki ===
Humanista beállítottsága miatt '''egész életében állandó ellenzékiség, egyfajta anarchista baloldaliság munkált Simonyi Imrében''' az elnyomó rezsimekkel szemben, mindenfajta marxista indíttatás nélkül. A fasizálódó Horthy-rendszerben nem volt hajlandó leventének beállni, a nyilas hatalomátvétel előtt és után sem tagadta meg zsidó barátait, sőt tüntetőleg mutatkozott velük. „Borzasztó úrgyűlölőnek” vallotta magát, ám [[1941|1941-től]] úgy érezte, elsősorban azokkal a minden rezsimet kiszolgáló hivatalnokokkal van baja, akiket példaképe, Márai Sándor „íróasztal-proliknak” nevezett. A kommunista hatalomátvétel után Simonyit már a jobboldalhoz sorolták. Figyelték és megfigyelték, mert most már a deklasszáltakkal, egykori arisztokratákkal és papokkal mutatkozott előszeretettel. [[1956]] után ellenforradalmárnak, a szocializmus ellenségének tekintették, különösen Gyulán és Békés megyében. [[1957]] és [[1987]] között nyolc ügynököt állítottak rá, akik több ezer oldalnyi jelentést írtak a veszélyesnek tartott költőről.

== Díjak, kitüntetések ==
* József Attila-díj (1974)
* A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1980)
* Artisjus-díj (1987)
* A Művészeti Alap díja (1988)
* Déry Tibor-díj (1991)
* Gyula város díszpolgára (1991)

== Emlékezete ==
* A költészet napján, [[1996]]. [[április 11.|április 11-én]] '''Gyulán''', a Százéves cukrászda udvarán, Simonyi Imre egykori lakásában '''emlékszobát rendeztek be''' a költő személyes tárgyaiból.
* Gyula város vezetése [[1997]]. [[február 10.|február 10-én]], Simonyi Imre '''halálának harmadik évfordulóján állíttatott méltó síremléket''' a Szentháromság temetőben nyugvó költőnek.
* [[1998]]. [[április 11.|április 11-én]] '''Gyulán, a Százéves cukrászda falán avatták fel''' Simonyi Imre '''emléktábláját''' (Kiss László szobrászművész alkotása).
* [[2001]]. szeptember 14‒15-én rendezték meg az I. országos '''Simonyi Imre-szavalóverseny'''t Gyulán, a Karácsonyi János Római Katolikus Gimnáziumban.
* [[2003]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] avatták Simonyifalván a '''Simonyiak házát''' (Simonyi Imre újjáépített szülőházát), melyben helytörténeti kiállítótermet és Simonyi Imrének, valamint Simonyi József huszár ezredesnek (a falualapító báró Simonyi Lajos édesapja) rendeztek be emléktermeket.
* Emlékére Simonyifalván [[2003]] óta minden évben megrendezik a '''regionális Simonyi-napok'''at.
* Tiszteletére Gyulán, a Dob és a Karácsonyi János utca kereszteződésében [[2003]]. [[szeptember 13.|szeptember 13-án]] felavatták '''Simonyi Imre mellszobrát''' (Kiss László alkotása).
* A simonyfalvai iskola [[2004|2004-ben]] vette fel a '''Simonyi Imre Általános Iskola''' nevet. [[2004]]. [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] az iskola folyosóján leleplezték '''Simonyi Imre szobrát''' (Kiss László alkotása).
* [[2006|2006-ban]] Vaszkán Erzsébet, Simonyi Imre örököse létrehozta a '''Simonyi Imre Alapítvány'''t, a költő életművének népszerűsítésére, a gyulai alkotók segítésére.
* A gyulai '''Mogyoróssy János Könyvtár olvasóterme [[2012]] óta viseli Simonyi Imre nevét'''.

== Kötetei ==
* Tisztességes írás (versek, 1956)
* Önéletrajz helyett (versek, 1962)
* Ne sírjatok (versek, 1966)
* Hatodnapon (versek, 1970)
* Gyulai krétarajzok (versek, 1976, 1978)
* Forgácsok egy fakeresztről (versek, 1980)
* Két szerelem (versek, 1984)
* Különvélemény (válogatott versek, 1986)
* Ember Gedeon jegyzeteiből (prózai művek, 1989)
* Világ és nézet (versek, kisprózák, 1990)
* Az öröm hiányzott (válogatott írások, 1994)
* A költő törvénye (versek, 1995)
* Szemközt s háttal (válogatott versek és prózai írások, 2006)
* Nyírfakéreg-versek (versek, 2012)

== Források ==
* A magyar irodalom története 1945–1975. II. kötet : a költészet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 46. évf. 250. szám (1991. október 25.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 49. évf. 36. szám (1994. február 12‒13.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 49. évf. 41. szám (1994. február 18.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 49. évf. 42. szám (1994. február 19‒20.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 180. szám (1996. szeptember 23‒24.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 86. szám (1996. április 12.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 53. évf. 224. szám (1998. április 11‒13.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 55. évf. 218. szám (2000. szeptember 16‒17.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 58. évf. 172. szám (2003. július 25.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 58. évf. 180. szám (2003. augusztus 4.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 58. évf. 185. szám (2003. augusztus 9.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 58. évf. 212. szám (2003. szeptember 11.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 59. évf. 213. szám (2004. szeptember 11.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Hírlap, 59. évf. 220. szám (2004. szeptember 20.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Népújság, 2. évf. 86. szám (1957. április 13.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Csibra István: Ember Gedeon alias Simonyi Imre. Tekintet, 2002/6. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

== Kapcsolódó irodalom ==
* A két Simonyi. Simonyifalva 120 éves (Simonyi József, Simonyi Imre). szerk.: Hevesi József, Arad‒Gyula : Simonyi Társaság, 2002
* Árpási Zoltán: Költő, az innenső parton. E-könyv, Kossuth Kiadó, 2014
* Csibra István: Simonyi Imre pályaképe. 2., bőv. kiadás. Arad : Arad : Concord Media Jelen, 2014. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Rajongás vagy szereptévesztés. Simonyi Imre és Márai Sándor kapcsolatáról, szerk.: Békés Ferenc, Budapest, 2012
* Sarusi Mihály: Simonyitól Simonyiig: három kurta beszély a vég-gyulai költőről. Békéscsaba : Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház, 2012. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

== Külső hivatkozások ==
* Eső : irodalmi lap. 2000/3. tartalomjegyzék. In: [http://www.esolap.hu/archive/9.html Esolap.hu]
* Simonyi Imre In: [https://hu.wikipedia.org/wiki/Simonyi_Imre_(k%C3%B6lt%C5%91) Wikipedia]

[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Gyula]]
[[Kategória:Gyulai személyek]]
[[Kategória:Irodalmárok]]
[[Kategória:Újságírók]]