Reök István (1816–1877) forrásának megtekintése

{{SHORTDESC:ügyvéd, csabai birtokos}}
{{InfoboxSzemely
|nev = Reök István
|kep = [[Fájl:Reok istvan 01.jpg|300px]]
|kepalairas =
|szuletesinev = Reök István Imre
|szuletesidatum = [[1816]]. [[augusztus 4.]]
|szuletesihely = Mándok
|halalozasidatum = [[1877]]. [[július 9.]]
|halalozasihely = [[Békéscsaba]]
|sirhely = Körösön túli (Bogárházi) temető, Békéscsaba
|hazastars = Grobetti Lujza<br>Omaszta Mária
|foglalkozas = ügyvéd, birtokos
}}== Élete ==
[[Fájl:Reok istvan 02.jpg|bélyegkép|300px|Reök István sírja]]
Reök István Imre '''[[1816]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] született a Zemplén megyei Mándokon'''. Édesapja, Reök Theofil, uradalmi tiszttartóként dolgozott, édesanyját Szélig Annának hívták. Istvánnak 6 testvére volt, a szülők a családi jólét mellett a fiúgyermekek magas iskolai képesítéséről is gondoskodtak.

Reök István '''az eperjesi kollégium diákja'''ként töltötte az 1830-as éveket, ahol tagja volt a virágzó kollégiumi diáktársaságnak: itt ismerkedett meg Széchenyi és Kölcsey hazafias eszméivel. Kezdetben a színészi pálya vonzotta (Vahot Imre szerint “Thália papja”-nak kellett volna lennie), de végül '''a jog útjára lépett és ügyvéd végzettség'''gel hagyta el az iskolát. Műveltségével, képzettségével és nyelvtudásával (németül, latinul, magyarul, szlávul és franciául is értett) mindig kitűnt társai közül, továbbá rendkívül szerette a zenét és a színházat, szenvedélyeire mindig tudott időt szakítani.

[[1839|1839-ben]] Pestre költözött, ahol '''megismerkedett''' későbbi feleségével, a nála 4 évvel fiatalabb '''Grobetti Lujzával'''. Esküvőjükre [[1845]]. [[január 1.|január 1-én]] a pesti belvárosi római katolikus templomban került sor, pár éven belül '''két leánygyermek'''ük született. 

Második feleségével, Omaszta Zsigmond lányával, Máriával [[1871|1871-ben]] házasodott össze. Korábban is együtt éltek a kismegyeri birtokon, első gyermekük, Iván [[1855|1855-ben]] született. A család végül visszatért Csabára. [[1877]]. [[július 7.|július 7-én]] elhunyt a legkisebb fia, a négy és fél éves Aba. 

Gyermeke temetése után két nappal, '''[[1877]]. [[július 9.|július 9-én]] Reök István a Körös-parton saját kezével vetett véget életének'''. [[július 10.|Július 10-én]] a Körösöntúli (Bogárházi) temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála után családja elköltözött Békéscsabáról.

== Munkássága ==
Az [[1848]] környéki felfokozott hangulat őt is megérintette: csatlakozott Kazinczy Gábor köréhez, valamint '''tagja, majd jegyzője lett az Ellenzéki Körnek''', ami [[1848]]. [[április 16.|április 16-án]] Radical Körré alakult át. A továbbiakban feltehetőleg a mérsékeltekhez közeledett. 1848 májusától '''titkárként dolgozott''' az első felelős magyar Minisztérium Klauzál Gábor által irányított földművelés-, ipar- és kereskedés osztályán. 

'''A harcok elől Cserépvárra menekült''' testvéréhez, Antalhoz. Itt találkozott utoljára nővérével, Cecíliával, '''[[Munkácsy Mihály (1844–1900)|Munkácsy Mihály]]''' édesanyjával. [[1850]]. [[január 12.|január 12-én]] elhunyt Cecília; gyermekei, Gizella és Mihály nagybátyjukhoz, '''Reök Istvánhoz került'''ek. [[1849]] decemberében még visszatért a fővárosba, ám korábbi cselekedeteinek esetleges megtorlása miatt jobbnak látta elhagyni Pestet. '''[[1850]] tavaszán érkezett meg''' feleségével és másfél éves kislányával (első gyermeküket, Ilkát még Pesten elvesztették) Sarolta nővéréhez '''[[Békéscsaba|Békéscsabára]]''', ahol nem tervezett hosszú ideig maradni. Életének egyik legsötétebb időszaka volt ez: édesapját, testvérét és második kislányát, Gizellát is gyászolta, felesége a trauma hatására elhagyta őt és visszaköltözött a fővárosba. Radikális múltja miatt nehéz anyagi helyzetbe került. Eleinte '''senki sem alkalmazta''' a korábban forradalmi nézetekkel szimpatizáló ügyvédet, akit '''el is tiltottak hivatalos pályájától'''. '''[[1851|1851-ben]]''' költségeinek fedezésére '''a gazdálkodás mellett döntött''': [[Gerendás|Gerendáson]] bérelt földjén kezdett el mezőgazdasággal foglalkozni, ahol főként búzát, kukoricát és dohányt termelt. '''Helyzete [[1853|1853-ra]] megváltozott:''' '''gróf [[Apponyi György]] adott ügyészi feladatokat számára'''. 

A Csabán berendezkedett, anyagilag is stabilizálódott István '''sokban járult hozzá a helyi kulturális élet felpezsdítéséhez''': műkedvelő társulatot alapított – körülbelül 18-20 fiatal színésszel dolgozott együtt –, melynek jelképesen  igazgatójává választották. Színdarabok előadását szorgalmazta, melyekkel később a pesti Nemzeti Színházat támogatta. A Szeberényi-testvérekkel karöltve sokat tett a szarvasi evangélikus gimnáziumért is. Az [[1859|1859-ig]] tartó Bach-korszak lezárulásával a megyei élet visszatért a régi kerékvágásba, ennek következtében István is '''elhelyezkedhetett a hivatalnokok között'''. [[1860]] októberében az ügyvéd [[Gyula|Gyulára]] költözött, ahol városi, majd megyei állást szerzett. Az abszolutizmusnak már aligha nevezhető, mégis jelentős hatalmi befolyásoltságú Anton von Schmerling által irányított időszak alatt gerendási birtokára vonult, és itt várta meg az enyhülést. Miután [[1867|1867-ben]] sor került a kiegyezésre, '''a közéletbe való visszatérés reményével ismét Pestre ment''', de a húsz év alatt megtört város nem tudott munkát biztosítani számára. Így a második felesége által örökölt '''Kismegyeren található birtokon rendezkedett be''', és mintagazdaság kiépítésébe kezdett. A vidéki ház [[1874|1874-ben]] igazi családi összejövetel helyszíne volt. Munkácsy nászútja alkalmából meglátogatta nagybátyjáékat, ahol 22 év után találkozott testvéreivel, Gizellával és Emillel is.

Vidéki élete nem hátráltatta abban, hogy részese legyen a gazdaság terén bekövetkező változásoknak, újításoknak: '''alapítótagként játszott szerepet a Békésmegyei Gazdasági Egylet [[1860|1860-as]] létrehozásánál''', majd 3 évig ([[1867]]–[[1870]] között) '''az egylet igazgató-elnökeként tevékenykedett'''. Ezekből az évekből származó szakirodalmi munkái igen jelentősek. Nem állt tőle távol az irodalom, illetve az újságírás sem: néhány hónapig ő volt a [[Békésmegyei Közlöny]] és a [[Szépirodalmi Lapok]] szerkesztője. '''Nevéhez köthető a Békés Megyei Régészeti és Művészettörténeti Társulat alapgondolata, illetve a megyeszékhely Csabára való áthelyezésének ötlete is.'''

== Emlékezete==
* [[1910|1910-ben]] '''utcát neveztek el''' az egykori csabai ügyvéd '''tiszteletére'''.
* [[2012]]. [[október 1.|október 1-én]] [[Reök István-emléktábla (Békéscsaba)|emléktábla]] avatással emlékeztek életére.

== Művei ==
* A dohány okszerű kezelése. Gyula, 1867. Dobay ny. 54 p
* Munkácsy Mihály. Tárca. In: Békés, 2. évf. 17. szám (1870. április 24.) 2. p
* Csaba-e vagy Gyula! 1. rész. In: Békés, 3. évf. 78. szám (1871. szeptember 28.) 1–2. p., 
* Csaba-e vagy Gyula! 2. rész. In: Békés, 3. évf. 79. szám (1871. október 1.) 79. 1–2. p.
* Társadalmi életképek tekint(ettel) a székhelykérdésre Békésmegyében. Békéscsaba : Dobay ny., 1873. 
* Eszmék a megyei múzeum körül. Békés, 3. évf. (Új folyam) 11. szám (1874. március 15.) 1. p.
* Röpívek a megye székének áttétele érdekében Gyuláról Csabára. Békéscsaba : Dobay ny., 1874. 

== Források ==
* A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. : a millecentenárium évében, főszerk.: Grin Igor. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Ig., 1996. 31. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. főszerk.: Forján János. Békéscsaba: História Könyvkiadó, 2011. 326–327. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Czeglédi Imre: Békéscsaba Megyei Jogú Város közterületi nevei. Békéscsaba : Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2000. 165–166. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében. Békéscsaba: Munkácsy Mihály Múzeum, 2004. 13–18., 29–30., 38., (a 117. oldalon Munkácsy-ceruzarajzok, a 126. oldalon időskori fényképe, 131–132. oldalon levelének fénymásolata található) 140–141. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága : a Békés Megyei Múzeumok Közleményei 22. főszerk.: Szatmári Imre. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2001. 25–26., 38. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. : a XIX. század derekától az 1880-as évekig. főszerk.: Szabó Ferenc. Békéscsaba: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988. 55–57., 179. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Megyei hirek. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesmegyeiKozlony_1877/?pg=220&layout=s Békésmegyei Közlöny, 4. évf. 55. szám (1877. július 12.) 3. p.] (Látogatva: 2022. 11. 08.)
* Ónody Magdolna: “Íme, a festő” : Munkácsy Mihályról, rokonairól, emlékhelyeiről. Békéscsaba : Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház, 2008. 49–50. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

== Kapcsolódó irodalom ==
* Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán. Gyula : Békés Megyei Nyomda, 1963. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Munkácsy a nagyvilágban : Munkácsy Mihály művei külföldi és magyar magán- és közgyűjteményekben : kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2005. március 24 – 2005. július 31. szerk.: Gosztonyi Ferenc. Budapest : Magyar Nemzeti Galéria : Szemimpex Kiadó, 2005. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Reök István emlékére. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesMegyeiNepujsag_1977_07/?query=%22re%C3%B6k%20istv%C3%A1n%22&pg=61&layout=s Békés Megyei Népújság, 32. évf. 160. szám (1977. július 9.) 6. p.]

== Külső hivatkozások ==
* Reök István In: [https://hu.wikipedia.org/wiki/Re%C3%B6k_Istv%C3%A1n Wikipedia]
* Reök István Imre In: [http://www.macse.org/gudenus/mcsat/fam.aspx?id=5184 Magyar Családtörténeti Adattár]
* Reök-kúria In: [http://csabaihazak.blog.hu/2014/12/08/reok-kuria Csabai házak blog]

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Békéscsabai személyek]]
[[Kategória:Békéscsabai Százak]]
[[Kategória:Ügyvédek]]
[[Kategória:Földbirtokosok]]
[[Kategória: 1848/49]]