Lukács Mátyás (1935–2001) forrásának megtekintése

{{SHORTDESC:magyar nemzetiségű szovjet katona}}
{{InfoboxSzemely
|nev = Lukács Mátyás
|kep =
|kepalairas =
|szuletesinev =
|szuletesidatum = [[1935]]. [[február 10.]]
|szuletesihely = Munkács, Ukrajna
|halalozasidatum = [[2001]]
|halalozasihely = Krím-félsziget
|sirhely =
|hazastars = Spenik Gizella
|foglalkozas = katona
}}== Élete ==
'''Lukács Mátyás [[1935]]. [[február 10.|február 10-én]] Munkácson született.''' Apja Lukács János kőműves, édesanyja, Holinka Erzsébet bejárónő.
Felesége Spenik Gizella, első gyermekük [[1954]]. [[június 24.|június 24-én]] született.  

[[1954]]. [[október 13.|október 13-án]] behívóparancsot kapott Berdicsevbe. Írnoknak osztották be, magyarul és oroszul is tökéletesen kommunikált. [[1956]]. [[október 6.|október 26-án]] riadóztatták ezredét -  Lembergen keresztül Munkácsra mentek, ahol el tudott búcsúzni szeretteitől. [[Október 28.|Október 28]]- [[október 29.|29-én]] átlépték a magyar határt. Ekkor lett tolmács az új beosztása. A nagyobb magyar városokban - Nyíregyháza, Debrecen, [[Békéscsaba]] - látták, hogy az országban valami rendkívüli történik. A tisztek arról beszéltek, hogy Magyarországon ellenforradalom van. Lukács Mátyás a magyarországi tapasztalatok alapján hamar rájött, hogy nem ellenforradalom, hanem országos méretű felkelés van. 

'''[[November 3.|November 3-án]] tolmácsként részt kellett vennie a békéscsabai Forradalmi Tanáccsal történő tárgyaláson.''' Az ezredparancsnok-ezredes ultimátumot adott a tanács tagjainak, felszólítva őket a tevékenységük befejezésére. Az ultimátumnak nem volt hatása, így a parancsnok közölte, hogy 4-én megtámadják a városházát és a laktanyát. Lukács Mátyás ekkor egész életére kiható döntést hozott. Elhatározta, értesíteni fogja a várost a fenyegető támadásról, kötelességének érezte, hogy figyelmeztesse a Forradalmi Tanácsot. '''[[November 3.|November 3-án]] este 7 órakor elhagyta a Békéscsaba nyugati határában állomásozó alakulatát. Levette szovjet egyenruháját, karabélyát pedig kútba dobta.''' 

A forradalmi tanácsot nem sikerült értesítenie, ezért a magyar laktanyához indult. Magyar egyenruhát is kapott, de a laktanyánál a szovjetek fogadták.
Miután elfogták kétszer is le akarták lőni, végük a laktanya pincéjébe vitték. A KGB tisztjei egy hétig vallatták Békéscsabán. Egy szobába vitték, ahol azt mondták neki, hogy írjon egy levelet a feleségének, majd ezután kivégzik. Magára hagyták, a levelet megírta, de eldugta. Debrecenbe vitték a katonai repülőtérre, ahonnan Lvovba szállították a Kárpáti Katonai Körzet hadbírósága elé.
Az ügyész hazaárulás és a katonai eskü megszegése miatt halálra ítélte. Ügyvédet nem igényelt, saját magát védte. Arra hivatkozott, hogy a katonai esküt nem szegte meg, mivel az azt mondja ki, hogy ellenséges támadás esetén meg kell védeni a hazát. A szovjeteket ebből a nézőpontból pedig nem árulta el. Utolsó szó jogán azt mondta, hogy hisz a szovjet igazságszolgáltatásban. A bírák több mint egy órán át tanakodtak. Végül '''négy év szabadságvesztésre ítélték, amiatt mert háborús időben fegyveresen elhagyta alakulatát'''. A fogság második évében két lágerben is megfordult. [[1957]]. októberében a  feleségének köszönhetően levelet tudott küldeni a legfelsőbb tanácsnak, ami Hruscsovhoz is eljutott. 

[[December 29.|December 29-én]] amnesztiát kapott, 31-én már hazatért Munkácsra. A szovjet veteránok zaklatása miatt önkéntes száműzetésbe vonult a Krímbe, ahol kereskedelmi igazgatóként dolgozott. [[1989]]-ben még egyszer visszatért Magyarországra és Békéscsabára. [[1995]]-ben vonult nyugdíjba. 
[[2001]]-ben hunyt el egy kis Krím-félszigeti faluban. '''[[Lukács Mátyás-emléktábla (Békéscsaba)|Emléktáblája]] annak az épületnek a falán található, amelynek pincéjében fogva tartották.'''

== Források ==
* [http://andrassygimi.hu/joomla/index.php?option=com_content&view=article&id=526:emlektabla-avatas-es-megemlekezes&catid=79:emlekezes-1956-ra&Itemid=135 Emléktábla avatás és megemlékezés] (Látogatva: 2016. október 19.)
* [http://www.andrassygimi.hu/joomla/index.php?option=com_content&view=article&id=1048:2016-10-19-14-59-33&catid=67:toertenelem&Itemid=121 Szívparancs, november 3-án ] (Látogatva: 2016. október 25.)
* [https://goo.gl/4qg6cb Békés Megyei Hírlap 1996. október 22-23. 8.p] (Látogatva: 2016. október 25.)

== Kapcsolódó irodalom ==
* '56-os olvasókönyv : válogatás a korabeli békéscsabai sajtóból. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 2004. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés megye 1956-ban : források. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2006-2009 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Dányi László: A Kazinczy utcai fiúk : forradalom és megtorlás Békés megyében, 1956. Békéscsaba : Dányi L., 2006. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Fekete Pál: Cseppek a tengerből : Békés megye mártírjai és áldozatai a második világháború alatt és után. - Budapest : Püski Kiadó, 2006. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Fekete Pál: Az utolsó szó jogán : elsüllyedt világ, Békéscsaba, 1956. Budapest : Püski Kiadó, 2003. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Mikolai Bertics Mihály: A Népköztársaság nevében! Dunaharaszti : Nap Alapítvány, 2002. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Németh Csaba: "Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért ..." : Békés megye 1956-ban. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2006. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Szekeres István: Mikor ki szót emelt : nemzetőrök és röpcédulák 1956-ban Békéscsabán. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 2006. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Tények és üzenetek : a Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2007. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

[[Kategória:1956]]
[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Békéscsabai személyek]]
[[Kategória:Személyek]]