Kőváry E. Péter (1947–2015) forrásának megtekintése

{{SHORTDESC:országosan ismert békéscsabai novella- és regényíró, újságíró, közgazdász}}
{{InfoboxSzemely
|nev = Kőváry E. Péter
|kep = [[Fájl:Kovary e peter 01.jpg|300px]]
|kepalairas =
|szuletesinev = Kőváry Ernő Péter
|szuletesidatum = [[1947]]. [[október 24.]]
|szuletesihely = Budapest
|halalozasidatum = [[2015]]. [[november 22.]]
|halalozasihely = [[Békéscsaba]]
|sirhely = Ligeti katolikus temető, Békéscsaba
|hazastars = Szabó Mária
|foglalkozas = novella- és regényíró, újságíró, közgazdász
}}A 70-es, 80-as években a [[Békés Megyei Népújság]] (ma [[Békés Megyei Hírlap]]), majd a Népszabadság munkatársa, olvasószerkesztője, rovatvezetője, majd 90-es évektől a [[Békés Megyei Nap]] főszerkesztője. A 70-es évek közepétől-végétől a kétezres évekig Békéscsaba illetve Békés Megye kulturális és közéletének jelentős alakja. Tagja volt a '''Magyar Újságírók Szövetségének, Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.''' Szerepelt a rendszeresen megjelenő „Ki kicsoda?” kiadványokban, a „Kortárs magyar írók kislexikonában” és a „Magyar irodalom kézikönyvében”.

== Életpályája ==
[[Fájl:Kovary e peter 02.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter és felesége, Szabó Mária az újságíróbálon, 2001-ben]]
[[Fájl:Kovary e peter 03.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter és Sarusi Mihály a 90-es években]]
[[Fájl:Kovary e peter 04.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter és Sarusi Mihály egy irodalmi rendezvénye a 90-es években]]
[[Fájl:Kovary e peter 05.jpg|bélyegkép|250px|Kőváry E. Péter, Sarusi Mihály, Püski Sándor és Simonyi Imre a békési könyvtárban]]
Kőváry E. Péter (eredetileg Kőváry Ernő Péter) Budapesten született [[1947]]. [[október 24.|október 24]]-én, édesapja Kőváry Ernő honvédségi alezredes majd főkönyvelő, édesanyja Uhrin Margit titkárnő voltak. '''Gyermekkorát az 50’-es években Békéscsabán töltötte''', amit erőteljesen meghatározott a helyi szlovákság anyagi és szellemi kultúrája. Édesanyja szlovák felmenői nyomán ez a világ mély, és egész életen át tartó benyomást tett rá. Nővére Kőváry Katalin színházi és rádiórendező, Margit húga főiskolai tanár, öccse, István vállalkozó. Általános és középiskoláit Békéscsabán végezte, a [[Az evangélikus gimnázium (Békéscsaba)|Rózsa Ferenc Gimnáziumban]] kitűnt átlag feletti intelligenciájával, széles körű érdeklődésével. Íráskészsége korán megmutatkozott; '''14 éves korában megnyerte a Magyar Rádió ''„Így írunk mi”'' ifjúsági irodalmi pályázatát.''' A 60-as évek végén Budapesten, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult; az akkoriban zajló kulturális forradalom, a korszak eszméi, irodalmi-zenei alkotásai, filmjei maradandó hatást gyakoroltak világszemléletére. '''Szakdolgozata [[1971]]-ben olyan jól sikerült, hogy professzorai felajánlották, adja be doktori disszertációnak, ami nyomán megkapta a közgazdaságtudományok doktora címet.''' Visszatért Békéscsabára, ahol ettől az évtől a Békés Megyei Népújság munkatársa, majd rovatvezetője lett. 

Két évvel korábban, '''[[1969]]-ben feleségül vette Szabó Mária (1948. 07.03.) pedagógus majd címzetes óvodavezetőt.''' Két fiuk született, [[Kőváry Péter Zsolt]] (1972. 10.22.) ) nemzetközi szakjogász, zenész és [[Kőváry Zoltán Ernő]] (1974. 04.29.), klinikai szakpszichológus, zenész. Családtagja, ismerősei és munkatársai rendkívül intelligens, nagy munkabírású, jó szándékú, segítőkész és demokratikus felfogású embernek ismerték.
 
A 70-es és 80-as években Kőváry E. Péter a megye kulturális életének meghatározó alakjává, a Viharsarok térségének fontos szereplőjévé vált, aki újságcikkek, tanulmányok mellett folyamatosan publikált szépirodalmi írásokat is, főként novellákat, olyan folyóiratokba, mint a '''Tiszatáj, az [[Új Auróra]] vagy a [[Forrás]].''' [[1985]]-ben a '''Népszabadság''' felkérte, hogy legyen az újság Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyei tudósítója. Ebben az időszakban jelent meg két, tematikusan összefüggő regénye a Magvető kiadónál, a „Nem jön többé a drótostót” ([[1984]]) és a „''Szik virága''” ([[1986]]). Alapítója volt a [[Dél-Kelet]] című hetilapnak, majd [[1994]]-ben Népszabadsághoz kapcsolódó, később attól függetlenül évekig fennmaradó Békés Megyei Nap főszerkesztője és a lapkiadó igazgatója lett. Ebben az időszakban több tanulmányúton is részt vett, járt például Marokkóban, Jeruzsálemben, Oroszországban. A [[2000]]-es évek elején a Békés Megyei Nap megszűnt, így utolsó aktív életszakaszát Kőváry ismét a Népszabadságnál töltötte. Nyugdíjas éveiben megjelentette „''Drótostót-trilógiájának”'' régóta készen álló harmadik darabját, az ''„Ütött az óránkat”'' ([[2009]]), korábbi műveinek újrakiadásán (''„A főorvos macskája”'', [[2010]]) és újabb novelláinak (''„Lépcsőn ülni veszélyes”'', [[2008]]) megjelentetésén dolgozott. A 2000-es évek közepétől súlyosbodó betegsége miatt a közélettől visszavonulni kényszerült, utolsó nyilvános szereplése [[2010]]-ben volt egy irodalmi esten. A betegség szövődményeinek következtében [[2015]]. [[november 22|november 22]]-én, 68 évesen otthonában hunyt el.

== Írói munkássága ==
'''Első művét tizennégy évesen írta'''; korai költői próbálkozásait követően a próza mellett kötelezte el magát. '''Legnagyobb hatással a világirodalomból Thomas Mann, Ernest Hemingway és Gabriel Garcia Marquez voltak rá, a magyar irodalom nagyjai közül József Attila, Karinthy Frigyes és főképp Móricz Zsigmond befolyásolták írói látásmódját.''' Később főleg a „népi írókat” (Németh László, Sinka István, Tamási Áron) tanulmányozta. Két regényében (''„Nem jön többé a drótostót”, 1984; „A szik virága”, 1986'') egyrészt az ötvenes években átélt élményeit, másrészt a családja és Békés Megye történetének kutatása során tapasztaltakat dolgozta fel, míg a „trilógia” harmadik részét („Ütött az óránk” - 1988-ra elkészült, de csak 2009-ben jelent meg) a 60-as évek, a felnőtté válás és a korszak történelmi-politikai változásai ihlették. '''E művei nyomán két kitüntetést is kapott: [[1984]]-ben MÉM Nívódíjat, [[1986]]-ban Békés Megye Művészeti Díját.''' Később főleg rövidebb novellákat publikált, amelyekben a tömörítés lehetőségei foglalkoztatták; hogyan lehetséges megvalósítani egy pár oldalas írásban a regény komplexitásához hasonló történet-elbeszélést. '''Számos írása maradt befejezetlenül, például a „Vadrepkény” című regény.''' Nem csak szerzőként, hanem szerkesztőként, szervezőként is kivette a részét a megyei irodalmi-kulturális életből.

== Újságírói tevékenysége ==
Szerzői munkássága a szépirodalom és a szépirodalmi igényű újságírás határán helyezhető el, aminek jó példája a rendszerváltás körüli földosztások békés megyei vonatkozásait feldolgozó írásainak sorozata. Ezek később az „Ez az a föld…” című kötetben ([[2001]]) jelentek meg összegyűjtve. Hitvallása szerint az újságírásnak nem csupán a mindennapok hírfogyasztási szokásait kell kielégíteni, hanem mélyebb bepillantást kell nyújtania az ott élő emberek életébe és kultúrájába. Ezért írhatta róla barátja és írótársa, [[Sarusi Mihály]], miszerint munkássága arra is bizonyíték, hogy „lehetséges ma – a bulvár-, a párt- és egyéb elit-, meg az aljasajtó uralma idején - is az igazi újságírás. Az, amelyik arra kíváncsi, mi történik, mi zajlik a mélyben, hogy mi az igazság, s nem a valóság anyagi, politikai és ideológiai okokból történő leplezését szolgálja minden sorával”. Ezt igyekezett minél inkább érvényesíteni újságíróként, rovatvezetőként, főszerkesztőként és könyvszerkesztőként is.''' A Békés Megyei Nap munkatársaival 1999-ben és 2000-ben elkészített monográfia-sorozat Békés megye kisrégióiról kiválóan példázza ezeket a törekvéseket.''' Ugyanezeket az elveket oktatóként is közvetítette a békéscsabai főiskolán tartott újságírói kurzusain is, ahol elsőként figyelt fel [[Grecsó Krisztián (író)|Grecsó Krisztián]] tehetségére. Szépírói, újságírói és szerkesztői munkái egy egységes egészet képeznek, amelyet mindvégig a Békéscsaba és Békés megye iránti elkötelezett szeretete határozott meg. Ahogyan ő maga fogalmazott: ''„Az újságírás szakmai dolog, kényszerfegyelem. Azt kell leírnom, ami történt. Mint szépírónak legalább ugyanekkora fegyelemre van szükségem, de azt írhatom, amit akarok. Leírhatom, mi történhetett volna.”''

== Műveinek jegyzéke ==
=== Önálló kötetek ===
* Barázdákba írt történelem (Dombegyház, 1974) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Eloszlanak a felhők (Gyula, 1974) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Endrődi szabók, 1951-1976 (Endrőd, 1976) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Kétsopronyi krónika (Kétsoprony, 1980) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Magyarbánhegyes mezőgazdasága (Békéscsaba, 1980) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Nem jön többé a drótostót (regény, Budapest, 1984) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Bozse moj (elbeszélések, Békéscsaba, 1985) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* A szik virága (regény, Budapest, 1986) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* A barázdákba írt történelem folytatódik (1992, Dombegyház) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Ez az a föld… Alföldi tájkép csata után (Budapest, 2001) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Lépcsőn ülni veszélyes (elbeszélések, Békéscsaba, 2008) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Egy vidéki tudósító naplójából (Békéscsaba, 2009) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Ütött az óránk (regény, Békéscsaba, 2009) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* A főorvos macskája (elbeszélések, Békéscsaba, 2010) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár

=== Antológiákban, folyóiratokban megjelent írások ===
* A hatodik nap (Ne féltsétek őket! Kozmosz Kiadó, 1968)
* [http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/5962/ Két miniatűr] (Halálos szerelem, Ember tervez) (Tiszatáj, 1969/8)
* Harminc mázsafa ([[Új Auróra]], 1978/1)
* Légvonat (Válogatás békés megyei fiatalok írásaiból, 1978)
* Idegosztály, avagy a főorvos macskája ([[Peremvidéken]]. Békés megyei fiatalok írásai, 1980)
* Bozse moj, bozse moj (Forrás, 1982/4)
* A telefonrongáló (Forrás, 1982/8)
* A Zsabai Láma, avagy öt leosztás pókerben (Forrás, 1983/9)
* Ásatás, avagy egy kun-kori vita ([[Új Auróra]], 1988/1)
* Vadrepkény (regényrészlet) (Az ünnepi könyvhét békés megyei kiadványa, 1989)
* Valahol (Kelet-) Európában (Az ünnepi könyvhét békés megyei kiadványa, 1990)
* Futok a földem után ([[Bárka]], 1997/2)
* Négus az olajfák hegyén (Ritka madár. Békéscsabai irodalmi antológia, 2000)
* Ferdinánd regénye (szinopszis) (Ritka madár. Békéscsabai irodalmi antológia, 2002)
* [http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/1233-kvary-e-peter-prozaja| Édes álom] ([[Bárka]], 2009/6)
* Zsebóra a nadrágkorcban (Nők Lapja novella, 2009/19)

=== Egyéb művek ===
* Pünkösdi köztársaság (rádiójáték, 1984, Kossuth Rádió, rendezte Kőváry Katalin)
* Karácsonyi forradalom. Riportkönyv Romániáról (szerkesztette Kőváry E. Péter és Miklós Gábor, 1989)
* Békés megye kézikönyve (főszerkesztő: Kőváry E.Péter, Szeged, 1999)
* Három helység határában. Olvasókönyv a Csárdaszállási Petőfi Mgtsz fél évszázadának történetéhez (írta, szerkesztette Kőváry E. Péter, Csárdaszállás, 1999)
* Sikertörténet 1998/99. Békés megyei gazdasági évkönyv (szerkesztette Kőváry E. Péter, Békéscsaba, 1999
* Békés megye kisrégiói – Békés megye 1-6 (szerkesztette Kőváry E. Péter, Békéscsaba, 1999-2000)
* Ütött az óránk (rádiójáték, 2016, Kossuth Rádió, rendezte Kőváry Katalin)

== Leszármazottak ==
=== Gyermekek ===
*Kőváry Péter Zsolt (1972. október 22.)
*Kőváry Zoltán Ernő (1974. április 29.)

=== Unokák ===
*Kőváry Dániel Péter (1998. 10.18.)
*Kőváry Noel (2015. 01.05.)
*Kőváry Ábel (2017. 09.09.)

== Képgaléria ==
<Gallery widths="300px" heights="300px">
Fájl:Kovary e peter 06.jpg|A Drótostót-trilógia kötetei
Fájl:Kovary e peter 07.jpg|Kőváry E. Péter doktori oklevele
Fájl:Kovary e peter 08.jpg|A Vadrepkény című befejezetlen regény címlapja
Fájl:Kovary e peter 09.jpg|Fiatalkori verseket tartalmazó jegyzetfüzet a 60-as évekből
Fájl:Kovary e peter 10.jpg|Kőváry E. Péter nemzetközi újságíró igazolványa
Fájl:Kovary e peter 11.jpg|Kőváry E. Péter síremléke a békéscsabai katolikus temetőben
</gallery>

== Lásd még ==
* [https://hu.wikipedia.org/wiki/Dr%C3%B3tost%C3%B3t Drótostót]
* [https://en.wikipedia.org/wiki/Zolt%C3%A1n_K%C5%91v%C3%A1ry Kőváry Zoltán] 
* [http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz13/732.html Kőváry Katalin] 

== Kapcsolódó irodalom ==
* Kortárs magyar írók kislexikona (1989, Budapest)
* A magyar irodalom évkönyve 1993 (Budapest, 1994)
* Ki kicsoda Békéscsabán (Gyula, 1999)

== Külső hivatkozások ==
* [https://www.beol.hu/bekes/kultura-bekes/kovary-e-peter-kotete-meghokkento-mesek-kedveloinek-196901/ Kőváry E. Péter kötete meghökkentő mesék kedvelőinek] In: BEOL 2008.12.11. (Látogatva: 2017.10.03.)
* [https://www.beol.hu/helyi-ertek/a-het-embere/kovary-e-peter-a-het-embere-142880/ Kőváry E. Péter a hét embere] In: BEOL 2008.05.08. (Látogatva: 2017.10.03.)
* [http://korbely.blog.hu/2012/07/01/tiz_eve_szunt_meg_a_bekes_megyei_nap_naplo Korbely György: Tíz éve szűnt meg a Békés Megyei Nap/Napló] In: Alföldi Blog 2012.07.01. (Látogatva: 2017.10.03.)
* [http://korbely.blog.hu/2015/11/22/nem_jon_tobbe_a_drotostot_elhunyt_kovary_e_peter Korbely György: Nem jön többé a drótostót - elhunyt Kőváry E. Péter] In: Alföldi Blog 2015.11.22. (Látogatva: 2017.10.03.)

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Békéscsabai személyek]]
[[Kategória:Személyek]]