Justh Zsigmond (1863–1894) forrásának megtekintése

{{SHORTDESC:író}}
{{InfoboxSzemely
|nev = Justh Zsigmond
|kep = [[Fájl:Justh zsigmond 01.jpg|300px]]
|kepalairas =
|szuletesinev =
|szuletesidatum = [[1863]]. [[február 16.]]
|szuletesihely = [[Orosháza|Pusztaszentetornya]]
|halalozasidatum = [[1894]]. [[október 9.]]
|halalozasihely = Cannes, Franciaország
|sirhely = [[Gádoros]]
|hazastars =
|foglalkozas = író
}}== Élete ==
Neczpáli Justh Zsigmond '''[[1863]]. [[február 16.|február 16-án]] született Pusztaszentetornyán''' (ma: [[Orosháza]] része) gazdag, előkelő nemesi családban. Ősei a felvidéki Túróc megyei Neczpál községből származtak. A család egyik ága Túróc megyében maradt, Justh szülei – Justh István (1821–1904) és Pákozdy Matild (1831–1898) –  1855–1856-ban az Alföldre költöztek, miután Békés és Csongrád megyében egy mintegy háromezer holdnyi birtokot örököltek. Két testvére volt: Justh Gyula (1850–1917), aki az 1890-es években a Függetlenségi 48-as Párt vezetője és Makó országgyűlési képviselője volt, és az [[1857|1857-ben]] született Justh Gedeon, aki alig tizenhárom évesen, tüdőbajban halt meg.

Justh Zsigmond gyermekkorát a családi birtokon töltötte. A budapesti református gimnáziumban és László Mihály nyilvános nevelőintézetében tanult, majd '''Budapesten, Kielben, Zürichben és Párizsban folytatott jogi és közgazdasági tanulmányokat''', ám hivatásának végül az irodalmat választotta. Párizsban [[1882|1882-ben]] járt először, ahol '''megismerkedett kora vezető francia íróival és művészeivel''', és szívesen látott vendége volt a párizsi társasági köröknek, művészeti szalonoknak. Magyarországon is tevékeny résztvevője volt az irodalmi és társadalmi életnek, fotóklubot, vita- és reformklubot alapított, kezdeményezte a Magyar Művészetpártolók Körének létrehozását.

[[1892|1892-ben]] pusztaszentetornyai birtokán '''megalapította Magyarország első és egyben utolsó parasztszínházát'''. A következő színdarabok szerepeltek a huszonnégy tagú társulat repertoárján: Szophoklész: ''Antigoné'', Plautus: ''A kincs'', ''A fecsegő katona'', Shakespeare: ''A makrancos hölgy'', Molière: ''Képzelt beteg'', ''Botcsinálta doktor'', Beaumarchais: ''Sevillai borbély'', André Theuriet: ''Jean Marie'', Tóth Ede: ''A falu rossza'', Czóbel Minka: ''Délibáb'', Justh Zsigmond: ''Siralomház'', ''Asszony szava – Isten szava'', ''Hárman voltak'', ''Agglegény vőlegény'', ''Megmutatom, hogy kell''. A '''színdarabok rendezője és díszlettervezője''' Justh Zsigmond volt. Az utolsó előadást [[1894]]. [[augusztus 25.|augusztus 25-én]] tartották.

Fiatalkorától kezdve '''rengeteget utazott''', utolsó éveiben gyógyulást keresett egyre súlyosbodó tüdőbajára. Összesen huszonhárom országban, többek között Angliában, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Törökországban, Egyiptomban, Tunéziában, Algériában és Marokkóban járt, és még Indiába is eljutott. Érdekes útleírásait szívesen közölte a korabeli sajtó. 

'''Utolsó útja Cannes-ba vezetett, ahol [[1894]]. [[október 9.|október 9-én]] érte el a halál.''' Holttestét Justh Gyula hozatta haza. [[1894]]. [[október 22.|október 22-én]] pusztaszentetornyai birtokán, a körszínház közepén ásott sírban temették el, ahol egykor a páholya állt. Több mint kétezren kísérték utolsó útjára. A második világháború után a kastélyt a színházzal együtt lerombolták, a sírhelyet feldúlták, a park fáit kivágták. Sírját születésének századik évfordulóján feltárták, és földi maradványait '''[[Gádoros|Gádoroson]] újratemették'''.

== Munkássága ==
Justh Zsigmond huszonkét éves korától '''rendszeresen publikált hazai és külföldi lapokban''' tanulmányokat, elemző írásokat, elbeszéléseket. [[1885|1885-ben]] írta meg első nagyobb művét, a kéziratban maradt ''Ádám'' című regényét. Első elbeszéléskötete [[1886|1886-ban]] jelent meg. Regényírásban példaképének Zolát tekintette. Balzac hatására ''A kiválás genezise'' címmel tizennégy kötetes regényciklust tervezett, ebből három kötet készült el: ''A pénz legendája'', a ''Gányó Julcsa'' és a ''Fuimus''. '''Irodalmi és kordokumentum értékű naplókat hagyott maga után''': az [[1888|1888-as]] párizsi és az [[1889|1889-es]] pesti naplóját [[1941|1941-ben]] rendezték sajtó alá. Társadalomelemző írásaiban a parasztság tehetségét, erejét tekintette a jövő megújulásának. Úgy vélte, a nemesi világ korszerűtlen, az arisztokrácia akaratgyenge és pusztulásra ítéltetett, tapasztalata azonban továbbadható; a jövendőt az életerős, romlatlan parasztságban látta. Sokan úri dilettánsnak tartották, jelentőségét az irodalomtudomány legfeljebb abban látta, hogy vele kezdődött a magyar naturalizmus. Művei saját korában modernnek számítottak. Társadalompolitikai nézetei miatt '''a „magyar Tolsztojnak” is nevezték''', Móricz Zsigmond és Szabó Dezső elődjének tartották.

== Emlékezete ==
* Orosházán, Gádoroson és Nagyszénáson '''utca viseli Justh Zsigmond nevét'''.
* Az utolsó élő parasztszínész, Czombos Mihály az író születésének századik évfordulóján, [[1963]]. [[február 16.|február 16-án]] leplezte le a gádorosi művelődési házban '''[[Justh Zsigmond-szobor (Gádoros)|Justh Zsigmond mellszobrát]]'''.
* [[1994|1994-ben]] Gádoroson '''[[Justh Zsigmond-emléktábla (Gádoros)|emléktáblát]] avattak''' tiszteletére.
* Gádoroson '''róla nevezték el a Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtárat''', melyben '''emlékkiállítása''' és '''mellszobra''' is megtalálható; a '''Justh-emlékszobát''' [[2000]] őszén avatták fel.
* '''Az orosházi könyvtár''' fennállásának 50. évfordulóján, '''[[1999|1999-ben]] vette fel Justh Zsigmond nevét'''. A könyvtár bejárata mellett látható Justh Zsigmond '''portrédomborműve'''. A könyvtárban [[2001]] óta rendezik meg évente a '''Justh Zsigmond vers- és prózamondó versenyt'''.

== Főbb művei ==
* Káprázatok (elbeszélések, 1887)
* Művész-szerelem (regény, 1888)
* Páris elemei (1889)
* A puszta könyve (1891, franciául: 1892)
* A pénz legendája (1893)
* Gányó Julcsa (regény, 1895)
* Fuimus (regény, 1895)
* Delelő és egyéb elbeszélések (1895)
* Justh Zsigmond naplója (1941)
* Justh Zsigmond naplója és levelei (1977)
* A pénz legendája és más kisregények (2000)
* Justh Zsigmond válogatott művel (2013)
* Az utazás filozófiája (útirajzok, novellák, 2013)

== Források ==
* Justh Zsigmond. In: [http://mek.niif.hu/01100/01149/html/justh.htm Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka] (Látogatva: 2019. 11. 29.)
* Justh Zsigmond-dombormű. In: [https://www.kozterkep.hu/22978/justh-zsigmond-dombormu Köztérkép.hu] (Látogatva: 2019. 11. 29.)
* Justh Zsigmond élete. In: [https://blog.justhvk.hu/blog/?page_id=7707%20https://blog.justhvk.hu/blog/?page_id=7707 Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza blog] (Látogatva: 2019. 11. 29.)
* Pongó Bertalan: Justh Zsigmond nyomában. Gádoros : Nagyközs. Önkorm., 2000. 86–88. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Somi Éva: Aranypor : a Békés megyei irodalom kézikönyve. Békéscsaba : Somi É., 2007. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Új Magyar Életrajzi Lexikon. III. kötet. Budapest : Helikon Kiadó, 2007. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

== Külső hivatkozások ==
* Féja Géza: Neczpáli Justh Zsigmond író. In: [http://www.szozat.org/index.php/ertekeink/tartalommutato/17118-feja-geza-neczpali-justh-zsigmond-iro Szozat.org]
* Justh Zsigmond. In: [https://hu.wikipedia.org/wiki/Justh_Zsigmond Wikipedia]
* László Ferenc: A századvég betege - Justh Zsigmond (1863–1894). In: [https://magyarnarancs.hu/konyv/a-szazadveg-betege-101777 Magyar Narancs Online]

[[Kategória:Orosháza]]
[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Irodalmárok]]
[[Kategória:Rendezők]]
[[Kategória:Gádoros]]