Sztojcsev Szvetoszláv (1959–2020)
| Sztojcsev Szvetoszláv | |
|---|---|
 | |
| Születési dátum | 1959. november 23. |
| Születési hely | Gabrovo, Bulgária |
| Halálozási dátum | 2020. november 30. |
| Házastárs | Juhász Orsolya |
| Foglalkozás | költő, szerkesztő |
Élete
Sztojcsev Szvetoszláv 1959. november 23-án született Gabrovóban, Bulgáriában. Családja később Plovdivba, majd Szófiába költözött. Édesanyja irodalomtanár, édesapja újságíró, karikaturista, vezető szófiai napilapok szerkesztője volt. Ennek köszönhetően a legtermészetesebb közeg volt számára a szerkesztőség világa, az újságírói pályát választotta. (A családi hagyományt ma a fia folytatja.)
Egyetemi tanulmányait orosz szakon kezdte Szófiában, eközben magyar nyelvet is tanult. 1979-ben ösztöndíjat nyert magyarországi tanulmányok folytatására. Egy év budapesti nyelvtanulás után, 1980 és 1985 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakára járt. Harmadéves korától a magyar mellé a finnugor szakot is felvette, finnül és észtül tanult.
1985-ben megnősült, Juhász Orsolyát vette feleségül. Három gyermekük született: Iván, Eszter és Zsófia.
Sztojcsev Szvetoszláv 2020. november 30-án hunyt el.
Munkássága
Tanulmányai végeztével visszatért Szófiába, ahol megvalósult gyermekkori álma: újságíró lett, 1987-től a Sofia News című hetilapnál dolgozott. Magyarnyelv-tudását fordításaiban kamatoztatta. A rádió számára Rejtő-regényeket fordított, de olyan mozifilmek bolgár nyelvre ültetése is az ő munkája, mint a Makk Károly rendezte Szerelem vagy a Macskafogó.
1990-ben családjával visszaköltözött Magyarországra, Békéscsabán telepedtek le. A közélet, a politika iránt mindig érdeklődő újságíróként nagyon izgalmas időszak volt ez számára. Miközben az első évben képesítés nélküli segédápolóként dolgozott a Degré utcai gyermekotthonban, cikkei és írásai rendszeresen megjelentek a Délkelet című lapban.
Az első önkormányzati választások után polgármesterré választott Pap János felajánlotta neki egy önkormányzati hetilap megálmodását, létrehozását, szerkesztését. Ez lett a Heti Mérleg (később: Csabai Mérleg), melynek 1991 és 2006 között volt főszerkesztője. Ezt követően 9 évig az Alexandra Könyvesboltban dolgozott. 2017-ben lett a Békés Megyei Könyvtár munkatársa. Több mint száz szócikk megírásával segítette a BékésWiki bővítését. Nevéhez fűződik a Csabai szemelvények helyismereti blog sajtóhíreinek összeállítása.
Az újságírói és szerkesztő munka mellett kezdett el verseket és rövidprózai alkotásokat írni. Bolgárul csak fordításban jelentek meg írásai. 1993-ban első helyezést ért el a Tevan Irodalmi Szabadiskola pályázatán. 1996-ban megjelent bolgár nyelvű kötete (magyarul: Kandallótűz), melyben saját írásait fordította le, a borítót az édesapja tervezte.
Költeményei a Heti, majd Csabai Mérleg mellett a Barátság, a Bárka, a – kétnyelvű – Haemus, a Képírás, a Napút, a Polisz, a Tiszatáj című folyóiratokban, valamint a Magoncok és morzsák című antológiában (Napkút, 2006) jelentek meg.
A Magyar Írószövetség tagja volt.
Önálló kötetei
- Gondolkodó lét (1994, Tevan Kiadó)
- Kandallótűz (1996, Szrebaren Lav)
- Hajnali ösvények (1999, Tevan Kiadó)
- Credo (2005, Napkút Kiadó) – kétnyelvű: bolgár és magyar
- Vaku (2014, Napkút Kiadó)
- Üvegrajz (2019, Cédrus Művészeti Alapítvány)
Emlékezete
„Azt hiszem, legtöbben csak a szelídségét ismerték Békéscsabán. A jó szívét, az óvatos, félénk mosolyát. Akik közelebb voltak hozzá, tudták, milyen empatikus, áldozatos. És akik még közelebb, azt is, hogy valójában szenvedélyes ember. Karakán véleményét a végletekig védi, dühösen félti, amit szeret: a nyelvet, a kultúrát, a színházat, az irodalmat, és mindenekelőtt persze a családját, a fiát, lányait és unokáit. Műveltsége megdöbbentően szerteágazó volt, nyelvi humora, ahogy világok, kultúrák között szánkózott, fölelemelő. Jó volt olyankor a közelében lenni.
Juhász Orsi meg ő. Miattuk volt – most már félig gyalázatosan múlt időben – a város olyan, amilyen. Miattuk lehetett sokunknak Békéscsaba egy titkos szerelem. De most, hogy ezt írom, arra gondolok: hiszen Szvetó olyan volt, mint maga a város. Alázatos, szívszorítóan szerény, hiányzott belőle a legtöbb hívság. Versprózái, karcsú, lebegős könyvei is ilyen érzékien finomak, első látásra könnyűek voltak. Olyan, mint élni. Vagy mint, lám, ilyen fiatalon ettől a gyalázatos vírustól elmenni.
Orsi meg ő. Fried professzor úr legkedvesebb tanítványai voltak a JATÉ-n, a szegedi egyetemen. Mennyit hallgattam tőle, hogy a poros nyomukba se érek, hogy ők még tudtak valamit, és hogy mint Orsi egykori tanítványa, járjak Szvetóhoz is különórára. Lusta voltam, elmulasztottam. És nehéz lesz megbocsátani magamnak, és a sorsnak, hogy most már nem is járhatok.” – Grecsó Krisztián
Képgaléria
Sztojcsev Szvetoszláv és Gécs Béla 2018-ban
Sztojcsev Szvetoszláv, Tevan Ildikó és Cs. Tóth János
Források
- Grecsó Krisztián Facebook-oldala (Látogatva: 2020. 12. 03.)
- Juhász Orsolya
- Kovács katáng Ferenc: Sztojcsev Szvetoszláv (méltatás és beszélgetés). In: Naputonline.hu (Látogatva: 2020. 12. 01.)
- Nyemcsok László: Szveto szerelmes a magyarba. In: Békés Megyei Hírlap, 60. évf. 114. szám (2005. május 18.) 4. p. (Látogatva: 2020. 12. 01.)
- Sztojcsev Szvetoszláv: Credo = Kredo. Budapest : Napkút, 2005 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Tevan-díjazottak. In: Békés Megyei Hírlap, 48. évf. 245. szám (1993. október 20.) 12. p. (Látogatva: 2020. 12. 01.)
Kapcsolódó irodalom
- 25 éve önökkel. In: 25 éves a Csabai Mérleg : jubileumi melléklet – Csabai Mérleg, 26. évf. 20. szám (2016. október 6.). 8. p.
- Fried István: Sztojcsev Szvetoszláv "illuminációi" elé. In: Tiszatáj, 49. évf. 5. szám (1995) 37. p.
- Magyari Barna: Aki nem az anyanyelvén ír. In: Békés Megyei Hírlap, 49. évf. 284. szám (1994. december 1.) 4. p.
- Mikóczy Erika: In memoriam Sztojcsev Szvetoszláv. In: Behir.hu
- Nyemcsok László: Szvetó emlékére. In: Beol.hu
- Sztojcsev Szvetoszláv: A hajótörött világ nyomában : Tillmann J. A.: Szigetek és szemhatárok. In: Bárka, 1. évf. 1. szám (1993) 75–76. p.
- Sztojcsev Szvetoszláv: Apátia; Nyár, fényár. In: Bárka, 5. évf. 2. szám (1997) 44. p.
- Sztojcsev Szvetoszláv: Az eltérített sejt; Magyar szamuráj. In: Bárka, 4. évf. 1–2. szám (1996) 42. p.
- Sztojcsev Szvetoszláv: Az ősember tragédiája. In: Ihlet : a Békés Megyei Hírlap irodalmi-művészeti melléklete, 1. évf. 1. szám (1995. március 28.) 3. p.
- Sztojcsev Szvetoszláv: Folyosók; Körtánc; Színpadi technikák; Vágyálom (prózavers) In: Bárka, 13. évf. 6. szám (2005) 41–42. p.
- Sztojcsev Szvetoszláv: Mit akarnál még elérni, ha mindened meglenne? In: Bárka, 2. évf. 1-2. szám (1994) 95. p.
- Sztojcsev Szvetoszláv: Szerecsenmosoda; Lear, a bolond; A bárd; Jelenség madáréknál. In: Tiszatáj, 49. évf. 5. szám (1995. május) 37–38. p.
- Sztojcsev Szvetoszláv: Zárójeles töredékek; Hullámvölgy. In: Bárka, 6. évf. 4. szám (1998) 32–33. p.
Külső hivatkozások
- Csabai szemelvények – A Békés Megyei Könyvtár helyismereti oldala
- Doncsev Toso: Sztojcsev Szvetoszláv: Credo. In: Napkut.hu
- Sztojcsev Szvetoszláv (1959–2020). In: Naputonline.hu
- Sztojcsev Szvetoszláv kisprózái. In: Nemzetisegek.hu
- Sztojcsev Szvetoszláv összes bejegyzése. In: ÚjNautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
- Sztojcsev Szvetoszláv versei. In: Kepiras.com
