Botyánszki Pálné (1890–1956)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2024. január 9., 19:46-kor történt szerkesztése után volt. (Infobox létrehozása)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Botyánszki Pálné
Botyanszki palne 01.jpg
Születési név Müller Erzsébet
Születési dátum 1890. február 20.
Születési hely Békéscsaba
Halálozási dátum 1956. február 23.
Halálozási hely Budapest
Házastárs Botyánszki Pál
Foglalkozás textilmunkás, országgyűlési képviselő

Élete

Botyánszki Pálné, született Müller Erzsébet Békéscsabán látta meg a napvilágot 1890. február 20-án.

Hosszas betegség után, 1956. február 23-án Budapesten hunyt el.

Munkássága

A szociáldemokrata, a szakszervezeti és a nőmozgalom meghatározó alakja volt. A városban és Békés megyében sztrájkokat és tüntetéseket szervezett.

A Tanácsköztársaság bukása utáni hónapokban kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba. 1921 áprilisában belépett a Szociáldemokrata Pártba. A gyulai harisnyagyárban dolgozott, de miután szervezkedésért elbocsátották, 1926-ban Békéscsabán a Hubertus Textilgyárban kapott állást.

Az 1920-as évek közepétől aktív szakszervezeti és nőbizottsági tevékenységet folytatott, a textilmunkások szakszervezeti csoportjának, majd a városi textilmunkások bérmozgalmának a vezetője volt. 1931−32-től már több vezető funkciót is ellátott: 1936-ig az SZDP békéscsabai szervezetének titkára és a párt alapszervezetének gyermek- és női osztályának vezetője volt. Békéscsabán és Gyulán szinte valamennyi megmozdulásban része volt, járta Békés megye községeit, szervezte a helyi mozgalmakat, gyűléseket tartott, agitált. Többedmagával beadványt adott át a helyi hatóságoknak a munka nélküli, nyomorgó földmunkások érdekében.

A szocialista nők 1910-ben Koppenhágában tartott nemzetközi konferenciája hozott határozatot először a nők nemzetközi szolidaritási napjának megünnepléséről. Békés megyében – amint azt a levéltári iratok bizonyítják – először Békéscsabán 1931-ben tett kísérletet a szociáldemokrata pártszervezet, hogy megünnepelje a „nők napját”. Botyánszki Pálné a textilmunkásnők képviseletében 1931. május 31-re a Széchenyi ligeti pavilonba kért gyűlésengedélyt a rendőrségtől.. A rendőrség közbiztonsági okokból nem engedélyezte a gyűlést azzal az indokkal, hogy az a politikai propagandát szolgálná, és a nehéz gazdasági viszonyok között megzavarná a köznyugalmat. Botyánszki Pálné 1931 szeptemberében ismételten kísérletet tett Békéscsabán és Gyulán is nőbizottságok alakítására, de a rendőrség ezt is megakadályozta.

Botyánszki Pálné másokkal együtt az embertelen munkakörülmények elleni tiltakozásra és bérharcokra mozgósította a Hubertus, a Rokka, a Merkúr és az Excelsior dolgozóit. 1932-ben ő irányította a Hubertus-sztrájkot, egy évvel később pedig az Excelsior Textilgyár munkásainak eredményes bérharcát. Szeptember 1-én négyszáz Hubertus-dolgozó tüntetett a Városháza előtt, annak ellenére, hogy kardlapokkal próbálták szétoszlatni menetüket a lovas rendőrök. A többi üzemből is sok százan vettek részt a tiltakozó tüntetéseken.

A helyi hatóságok hamarosan felfigyeltek rendszeres propaganda- és szervezőmunkájára, és mindent elkövettek tevékenysége korlátozására. Pénzbüntetésre, majd egy hónapi börtönre ítélték. 1936 januárjában „tiltott gyűlés tartása miatt” ismét letartóztatták, és ezt követően Horthy rendőrsége − „mint veszedelmes felforgató elemet” − kitiltotta Békés megye területéről. Ekkor családjával együtt − négy gyereke volt − Budapestre költözött, és a Népszava Kiadónál helyezkedett el, ahol segédmunkásként dolgozott a német csapatok bevonulásáig. Mozgalmi munkáját rövid ideig a VIII., majd 1937 végétől négy éven át a VI. kerületben végezte, itt a szociáldemokrata pártszervezet végrehajtó bizottságának tagja volt. Baráti kapcsolatok fűzték több fiatal kommunistához, így Ságvári Endréhez is. A második világháború alatt üldözötteket bújtatott a Népszava épületében. Ezekben az években egészségi állapota megromlott, gyakran betegeskedett.

A háború után visszatért Békéscsabára, az SZDP helyi titkáraként tevékenykedett, és országgyűlési képviselőnek választották. 1946−47-ben felelős szerkesztője volt a Békés Népe című hetilapnak, s egy ideig a Békés Népe Sportlapnak és a Békésmegye című politikai lapnak. Aktívan közreműködött az SZDP és az MKP egyesítésének előkészítésében. 1948 júniusáig az SZDP, majd 1954-ig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének tagja. Országgyűlési mandátumát a két párt egyesítése után is megtartotta 1953-ig.

Emlékezete

Források

  • A forradalmi munkásmozgalom Békés megyei harcosai I. kötet. MSZMP Békés megyei bizottsága, Békéscsaba, 1979. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Békés Megyei Népújság, 27. évf. 57. szám (1972. március 8.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Békés Megyei Népújság, 32. évf. 223. szám (1977. szeptember 22.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Békés Megyei Népújság, 32. évf. 225. szám (1977. szeptember 24.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Békés Megyei Népújság, 36. évf. 56. szám ( 1981. március 7.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
  • Viharsarok Népe, 12. évf. 48. szám (1956. február 25.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)